AzerisIBM oldal
archivált változata
A Régi
Idõszámítás szerinti
251 - 500. bejegyzésig...
AZÉRISIBM ITTENI bejegyzések:
az 1001 - 1147. bejegyzésig (2008.02.04-2011.01.17)
az
551 - 1000. bejegyzésig
(2006.08.28-2008.02.03)
|
|
AzerisIBM ARCHÍVUM: Régi
idõszámítás (ami "elveszett"):
|
Sajnálatos módon
az extra szerverérõl eltûnt az összes eddigi bejegyzés,
a vendégkönyv nullázódott.....
Az "új idõszámítás szerinti bejegyzéseket"
más fájlba helyeztem. Ezúton (is) kérek ezért
mindenkitõl elnézést!
Én kérek elnézést! :-P
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: A próbáról még
annyit elmondaNÁK, hogy az úgy történt, hogy én
vbk-ztam, ami annyit tesz, hogy mindösszesen 5dl vörösborral
elegyített kólát vételeztem magamhoz, amikor is
D úr felkért minket, hogy ugyan igyunk már meg az egéssségjére
egy fél unikumot. A kettõ kéremszépen úgy
összeveszett bennem, hogy a próba vége felé még
a G húromat is eltépték! (nem tudom, felfigyelt-e valaki,
hogy a nevem kezdõbetûjével azonos betûjelû
húrt tépték ketté, ezáltal is baljóslatú
jelet rajzolva mintegy a levegõbe! - a szerk.) Még szerencse,
hogy kaptam póthúrt.... Különben G nélkül
kellett volna nekem (azaz G-nek - a szerk.) hazamenni...
Bejegyzés ideje: 2004. március 16. kedd, 11:52:58
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Akurvaéletbemostmár! Dejóhogyidebenéztem!
Majdnemelfelejtettem!
A VALLÁS!
Adobe Vallás!!!
Majdnem elfelejtettem megalapítani! Néztek volna a körmömre
rendesen!
Bejegyzés ideje: 2004. március 16. kedd, 11:48:09
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Szép ez a reggel!
Fõnököm el, kollégát magával!
Namost ami a hétvégén történt, az, kérem (R-day), jószerével leírhatatlan.
Kedves G. kolléga beugrott (amúgy enyhén enervált) "próbánkra", mintegy ízelítõt kapva a híres-neves parádék mibenlétébõl (pl. unicum-sör-rum-kevert...). Nem is csoda, hogy utána azt mondta, hogy beugrik máskor is szívesen, ha kell, de egyébként ne számítsunk rá, két zenekar úntig elég. (Itt tenném fel a kérdést, hogy azt mondjátok meg, hogy hogy kell írni azt, hogy úntig, v. untig, és mit jelent - az unalomig???)Ami a játékát illeti csodálatos kis effektjén, szívesen leigazoltuk volna G. Mûvész Urat (továbbiakban: GMU). Feltétlen szükség volna egy harmadik bõgõsre, szerintem. Aki el is jön, sõt. Na, mindegy, túl vagyunk rajta, mint ahogy az elsõ sokkon is, amit a gyors egymásutánban elkövetett próba okozott. Hát, nem vagyunk mi ehhez hozzászokval!!!
Na mostmáraztánJÖHETAPÖRKÖLT!!!
De még azelõtt, amit fentebb írtam, pénteken este épp kosárlabda játékot ûztem néhány kollégával tessék-lássék, amikor kb. hatnégyes állásnál olyan setét lett a teremben, hogy belevertem a könyököm a gyûrûbe, mivel épp felugrottam az utolsó megvilágított pillanatban, hogy szerteszéjjel tépjem a gyûrût, miután bedobtam a ziccert felülrõl. Elég az igazsághoz annyi, hogy nagy nehezen kibotorkáltunk a terembõl, de igen dühödten. Mert pont láttunk valakit bemenni az öltözõbe. Csak miután lefogtuk a sötétben a tolvajt, akkor derült ki, hogy csak a Budapestrõl késve érkezett P. Zoltán (pécsi lakos) cimboránk az, s nem is a tolvaj. TolvaLY.
Tegnap meg adóbevallást akartam csinálni szíves felkérésre, de olyan adatokra bukkantam, hogy jobbnak láttam nem folytatni, mert még a végén kiderül valami. Hû!!!
Üdv!
Bejegyzés ideje: 2004. március 16. kedd, 08:58:04
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: Elõl LYáróban csakk
anyitt, hogy elõzetes fenyegetésemmel ellentétben, kialvadt-lan
állapotom dacára mégsem hagytam ki....
Részletek a reklám után....
Bejegyzés ideje: 2004. március 16. kedd, 07:36:23
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Központ, 10. nap:
Pista (szerényen): - Annyi bölcsességet mondok, hogy nem
emlékszem mindegyikre!
Erzsókhoz intéztem szokás szerint egy-két hülye
kérdést:
B: - Nem most hétvégén lesz Húsvét?
Erzsók: - Nem most lesz. Új naptárt csinálsz?
(közben virágozott az asztalán) Na, most meg idevizeltem
az asztalra!
Folytattuk gyökeres eszme-cserénket:
E (mutat egy virágra): - Ennek meg léggyökere van, és
belegyökerezett a másik virágba!
B: - Az én lábam a földbe szokott gyökerezni!
A másik Pista (aki D életét keseríti) viszont egy keljfeljancsi! Bármi dolga van, a Széchenyi térre megy (???)
Bejegyzés ideje: 2004. március 12. péntek, 11:10:40
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
B! Ahogy Cz. mondaná, Pista szép magyar beszéde kezd
teljesen átragadni rád is!
Viszont P. Zoltán (pécsi
lakos) levele elemi erõvel taszított a legnagyobb vidámságba.
Idézek: "AZT HA VALAMIT CSINÁLOK, AZT NEM TUDOM IGAZOLNI.
MASZTURBÁLNI PÉLDÁUL NEM SZOKTAM, DE EZT NEM TUDOM IGAZOLNI.
HA VISZONT MASZTURBÁLNÉK AZT TUDNÁM IGAZOLNI AZ EJAKULÁTUMMAL."
Így, csupa nagy betûvel.
sor.
Bejegyzés ideje: 2004. március 12. péntek, 09:14:13
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Engem valaki felhí'na telefonoshon éjfél tájt hülyeségekkel, csak annyit mondanék: HOGY A JÓ KURVA ISTEN TOSSZON SZÁJBA!
Remélem nem volt túl póriash!
Bejegyzés ideje: 2004. március 12. péntek, 07:55:15
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Kösz!
F barátunk két éjszaka is felhívott, ill. úgy 11-fél 12 körül, amennyire emléxem. Egyik nap kérdezett valamit, de már nem tudom mit, másik nap meg bemutatkozott valahogy, hogy internetem van-e, mert ezt kutatják. Nem igen jutott tovább, mert kinyomtam. A szemét!
Na pá!
Bejegyzés ideje: 2004. március 11. csütörtök,
15:50:24
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.oszkar@tsz-net.hu
Hozzászólás: Granuláljuk a Szilárdokat!
Boldog Szilárd Napot!
Ami egyébiránt mondhatni ostobaság, mert a Nap jószerével
csupán hidrogénbõl és héliumból
áll, és mindkettõ gáz, messze a fagypontjuk felett
találhatóak meg benne.
De hadd legyen szabad javasolnom minden Szilárd nevû kedves ezt
olvasónak néminemû szesztartalmú FOLYADÉK
magához vételét e jeles alkalomból!
Bejegyzés ideje: 2004. március 11. csütörtök,
14:31:18
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
HADD GRATULÁLJAK SZILÁRD NEVÛ, MONDHATOM KOLLÉGÁMNAK NEVE NAPJA ALKALMÁBÓL!
Bejegyzés ideje: 2004. március 11. csütörtök,
08:19:52
Neved: G
E-mail címed: G
Honlapod neve: ez a G betû NEM a galvánelem rövidítése
akart lenin!
Hozzászólás: Mi volt ez az F! érdeklõdés?
D! Izgatottan várjuk a beszám ollót!
Megígérem ünnepélyesen, hogy a Pegazus Próbát még akciós áron is el fogom mulasztani, ugyanis PÉNTEKEN KOMLÓN ANY HOLE KONCERT! És másnap én nem tudom mennyire leszek kialVADT állapotomban..........
Ma pedig PRÓBA!
ÉS én már most magamon kívül vagyok.
Tegnap délután óta egyfolytában f_sok, persze apróbb megszakításokkal. Ennyi sz@r nem tom hogy fér el egy emberben, vagy magamfajta emberszabásúban.... Elõtte a 15-20 másodperces pukkok napja volt.... Komolyan mondom, most már kezdek félni magamtól, nehogy egy helyiségben kelljen lennem velem..........
De álljon itt még
egy SOR! SOR
Bejegyzés ideje: 2004. március 10. szerda, 13:57:11
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Központ, 8. nap:
Pista: - Hú de szép kígyót rajzoltam a nagy rohadt,
kurva szemével!
Felhívta a feleségét, nem tudta elérni:
- Nincs bekapcsolva a rohadt, mocskos mobilja!
Kipróbáltam kedvenc idõtöltésemet Erzsókon, tudniillik hülye kérdésekkel bombáztam, meg félreértettem dolgokat. Ma történtek igaz elbeszélése:
Bozontosh: - Tudom gyökereztetni
a hóvirágot?
Erzsók: - Ha napi 24 órát bûvölöd, akkor
se fog gyökerezni, mert hagymája van!
B: - Van olyan hogy pompás
nõszirom?
E: - Nõszirom olyan van, hogy pompás-e azt nem tudom!
E: - ...süllõ-filé...
B: - Mi az, hogy süllõ füle?
E: - Na most már erõltesd meg kicsit magad!
És ez még csak a kezdet! azérisIBM!
Bejegyzés ideje: 2004. március 10. szerda, 11:05:57
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
F! Kösz az érdeklõdést!
Az volt a megtévesztõ, hogy szinte el se változtattad a hangod!
Bejegyzés ideje: 2004. március 10. szerda, 08:22:36
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Szombat 1-tõl 4-ig: pegazus parádé a mohácsi úti
csarnokban. Belépõ: 350,-, de ebbõl egy zsíros
kenyér leiható!
Különben is mai menü a várfal fogadó éttermében: zsíros deszka nagyfröccsel: 70,-.
Kaptam fizetést. De hogy miért február 9-tõl számolták, azt nem tudom, mikor febr. 1-jével (B figyeled?!) kezdtem dolgozni, ezt mindenki tudja! Rohadjanak el pesten!
Amúgy meg itt gubbasztok a könyvtárban.
Bejegyzés ideje: 2004. március 9. kedd, 13:32:03
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Központ, 7. nap:
Nagy egyeztetés folyt Pista és Erzsók között.
Megszólalt a telefon.
Pista: - Rohadjon el!!! (nem szereti ha zavarják)
Közben jött még egy telefon, Jóska (oszt.vez.) akart
valamit.
Erzsók: (letette a telefont, és megszólalt) - Nyitva
van az ajtaja a Czuczornak? Le van szarva a Czuczor!!! (õ is bepipult)
P: - Rohadjon el az is!
Kiderült, hogy eltérés van Pista elemze és a tényadatok
között, nem sok, kb. 6-8 fõ.
P: - Rohadjon el, nem érdekel az a 6 fõ! Asszed engem érdekel???
Megelégelte az egyeztetést Pista, így szólt:
P: - Kész! Végeztünk! Elmehetsz az összes vackaiddal
együtt!
Ezenkívül felfigyeltem egy terminusz teknikuszra, Erzsók: MUNKATAPI!!!
Rohaggyon mindenki el!
Bejegyzés ideje: 2004. március 9. kedd, 10:12:09
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Kedves Hentes Úr!
Nagyon örülök, hogy be tetszett írni! De ha mégegyszer ilyet ír, biz isten lemélyítem a hengom!!! Ezt akarja? Lemélyüljön a hangom, lemélyüljön???
Bejegyzés ideje: 2004. március 9. kedd, 09:53:44
Neved: Hentes Úr
E-mail címed: hentesur@hentesur.hu
Hozzászólás:
- MI KÖZÖD HOZZÁ?
Bejegyzés ideje: 2004. március 9. kedd, 07:49:49
Neved: Stevie Wonder
E-mail címed: i
Honlapod neve: g
Honlapod URL-je: e
Ország: n
Hozzászólás: lemélyüljön a hangom, lemélyüljöm!?!?!?!?!?!?
háá a vasárnapi
zenemuzsikálás-száguldás az vótt a nemmindegy!!!
tyüüüüüüü.... Pegazus vibrálás,
égzengés, vágtatás!!
Öcsöntös, Dzsoni urak grandiózus!!!
akurvaéletbe e próbaterembe
mérnemeddid?!?!?!
(kantin, hangbomba miazmás-beszarás)
minden kedves résztvevõnek gratulálok, beleértve magamat is...
Bejegyzés ideje: 2004. március 8. hétfõ, 21:24:37
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Központ, 6. nap:
Kéremszépen,
ami ma reggel történth, az kis jóindulattal se nevezhetõ
kedves beszélgetéshnek. Pista hozott nõnapra hóvirágoshat
Erzsóknak, meg légkondis csajnak. Odarakta az asztalukra, még
nem jöttek. Erzsók belép, meglátja:
Erzsók: - Kitõl?
Pista: - Én (teszi el a kezét).
E: - Maszek?
P: (szokásos ingerült hangon) MI VAN???
E: Maszek? Te vetted?
P: MIÉRT, KI A FASZ VETTE VOLNA??? ITT TALÁLKOZTAM EGY EMBERREL,
AKI AZT MONDTA, HOGY AKINEK KELL VIRÁG, ANNAK VESZ!!!
Slusszpojénosh: osztályvezetõ uraság azt kérdezte Pistától: - Milyen alkalomból vetted? Milyen nap van ma?
Enyhén pancser!
Ahogy Botond mûvész Úr mondaná: "BASSZÁTOK MEG, JÖN FÖL A SZAR!"
Bejegyzés ideje: 2004. március 8. hétfõ, 13:07:22
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Hát, kérem, ami tegnap volt, az a legkisebb jóindulattal
sem nevezhetõ csendes, nyugodt vasárnap délutáni
sziesztának, az biztos! Én szombaton is lagziban voltam, nem
vontam meg magamtól az unikum, házipálesz, sören-boren
stb. élvezeteit... igaz, csak mértékletesen, hogy hazáig
aludtam az úton, pedig éjfél is alig múlt el...
És erre vasárnap délután kell emnnünk arra
a helyre. Igen meg voltunk ijedve, amikor a próbaterem közvetlen
közelében lévõ mindkét büfé be
volt zárva. Felhívtam Öcsöntösh kollégát,
akit meginvitáltunk a közös alkotókedv kibontakzása
érdekében. Akartam kérdezni, hogy hol van presszó
nyitva a közelben, mert õ már járt ott régebben
is, mi meg nem. Erre azt mondja, hogy õ már ott van a próbahelyen,
mert a Bozótoshékkal -kel melegített. Akkor vettem észre,
hogy mellettem áll, úgy telefonálunk. Öcsöntösh
megnyugtatott minket, hogy a helyiségben van kantin is. Mint kiderült,
a kantinban zenéltünk... Kérdeztük is Csabit, hogy
nem hallatszik-e be oda a zene. No, annyira becsápoltam a teszkógazdaságosh
barackpálinkától, hogy ilyen még nem volt. Otthon
mit mûveltem, arra gondolni is rossz. (Mivel nem igen emlékszem
rá.) Igaz, hogy a próba után, a Barlangba is bementünk,
ezt nem kellett volna. Hazafelé menet azt vettem észre, nem
tudok egyenesen menni. ILyen még nem volt!
Kéremszépen, Öcsöntösh Úr rendkívül jó benyomásokat tett ránk, így várható, hogy szombaton is odamegyünk a próbaterembe. Kérdezte is, hogy hogy készüljön, megint iszákoskodás lesz-e? Majd meglátjuk...
G-ék zenéjébõl vagy nem hallottam semmit, vagy nem emlékszem rá, vagy mindkettõ. Így nem tudom a mai napig se, hogy enni hol?
Koncert lehet, hogy lesz egy, vagy három is, áprilisban, de közelebbit nem tudok.
Na?
Bejegyzés ideje: 2004. március 8. hétfõ, 12:48:04
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: És még valami!
D! Azonnal mondd meg, mikor lesz a Pegázos Perfor Manci!
És tessék elhíresztelni
Öcsöntösh Mûvész Úr (lélek)jelenlétét!
Bejegyzés ideje: 2004. március 8. hétfõ, 11:33:07
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Hát, nem monnyátok? Hogy tegnap
megen össze kellett futnom véletlenszerûen? A Dzsepettó
Mihállyal? Meg az Öcsöntösh Mûvészúrral?
Nem tudták, hogy Enni Hol? Meg hogy pró-ba?
Találós kérdés következik, kijelentõ módban:
-Tegnap babot ettem, ma dolgozom?
-Babra munka?
-Nem babra megy a játék?
Várjuk a további napok történéseirõl a beszámolót B! úr tollából.
Maradék tviszteletem.
De álljon itt még
egy sor! Sor!
Bejegyzés ideje: 2004. március 8. hétfõ, 11:31:25
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Központ, 4, nap:
Pista: - Nyomja, mint buzi a vakablakot!
Erzsók (szörnyûlködött
ezeken a modern neveken):
- Szultána??? Hát azért mindennek van határa.
Mondjuk kutyának szokott Szultán lenni a neve. Ez nem egy rang
inkább? A fõnök Törökországban, nem?
Bejött egy kollegina és
a sznob újgazdagné-krõl szónokolt:
- Azért járnak ide tornázni, hogy pofázzanak,
hogy elmondhassák, hogy adnak a testükre.
Erzsók: - Adjon neki az ura a sodrófával!!!
Bejegyzés ideje: 2004. március 4. csütörtök, 10:41:50
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: :DDDDDDDDDDDDDDDD
Ezt a B!-t LYóL mekktréfáltátok... Kár,
hogy nem került hang- és képrögzítésre,
akkor a következõ vetítésen LYóT mulath6tunk
volna... :DDD
Bejegyzés ideje: 2004. március 4. csütörtök,
07:01:00
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
6,7% a kurva hétszentségit!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2004. március 3. szerda, 15:22:22
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Azt a jó mindenit!
F! felhítt, hogy mit kérdezzen a Bozzytól. Magmondtam
neki, milyen adatokat kérjen: regisztráltak száma '95-tõl
férfi-nõ bontásban, vagy hasonló. Erre felhívta
B-t, de akkorra már én is átmentem abba az irodába.
Egyszer csak csörög a telefon B asztalán. Csörög.
Nem veszi fel. Kezdek aggódni, hogy valaki kockahattal átveszi.
B nem veszi fel. Szólok: nem veszed fel? Mire visszakérdez,
hogy mér ez az övé, addigra É már felemelte
a kagylót: kit? Igen, kapcsolom! De nem sikerült pontosan a kapcsolás,
P telefonja szólalat meg. Õ épp nem volt a helyiségben.
B odarohan, felveszi. Udvariaskodás 4-gyel: igen, hogyne, máris...
hozom a kiadványt! Odarohan, vissza. Sajnos éppen volt nála
egy kiadvány, amiben benne voltak az adatok. Elkezdte mondani. De még
korábbi adatok kellettek volna. B tanácstalanul elkezdett kutatni.
Majd megkérdezett engem, hogy ven-e régebbi adat, meg így
meg úgy. Mondom ki kérdezi? Nem tudom, valaki. De ki? Nem tudom,
de mondjad már, mert a telefon ketyeg!!!- ezt már ingerültebben
mondta. Mondom: de ki kérdezi ezt? Odamentem a telefonhoz, felvettem:
halló! F csodálatosan elváltoztatott hangját hallottam.
Lecsaptam a kagylót, mindenki megrökönyödésére.
Bozzy, téged jól átvertek - mondtam! Ekkor neki is leesett
a tantusz. Azt mondta, az osztályvezetõre hivatkozott a kedves
telefonáló, ezért fel sem merült benne, hogy szivatásról
van szó. Azt hitte, az osztályvezetõ akarja tesztelni,
hogy tudja-e hol mit keressen.
Hát ez volt. E majdnem leesett a székrõl.
Bejegyzés ideje: 2004. március 3. szerda, 15:09:14
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Ami azt illeti, a szag valódi volt, de egészen tegnap estig
vívódtam, sõt egy pár órája újra
aktivizálódtak az el-elszunnyadó erõk...
Az elsõ pont részletesebb kifejtésétõl hacsak lehet, tekintsünk el! Megerõltetõ lenne.
mennem kell, Fidósh küldött!!!
Bejegyzés ideje: 2004. március 3. szerda, 14:07:36
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Központ, 3. nap:
Erzsók: - Mit ebédeltél?
Szilárd: - Kis kolbászt.
E: - Kis kolbász nem jó, csak a nagy! Holnap hozok jó
nagyot!
Pista: - Ú de jó, nem kell éheznem a kurva életbe!
Pista (miután semmilyen telefonon nem tudta felhívni egyik családtagját se, mert ki voltak kapcsolva stb.): - A kurva életbe, én már nem bírom elviselni a családomat!
Pista Erzsóknak: - Na mi van? Forgolódsz elõttem, mint a tojógalamb!
Erzsók, amióta
itt dolgozom, minden nap elmondja:
- Lehet, hogy ez se az én napom?
(mindig lever valamit, nekimegy valaminek)
Bejegyzés ideje: 2004. március 3. szerda, 11:18:41
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Ezt elbózsakuráltad, D! Kérem
az egyes pont újbóli, érthetõbb kifejtését!
Ma reggel a F! úgy ment el majdnem-mellettem, hogy még azt sem vette észre, hogy integetek, ordibálok, meg még fel is hívom.... Õ a kettes kapun ment befele, émmeg az egyesen kifele, ugyebár, mû szag végeztével.
D! Nálad akkor nem mû-szagok lehettek tennap! :))))
B! Akkor kocka 6-tal átvetted a D! helyét? És mi lesz itt a nyáron? Vagy mindenki otthon nyomja? Na eridek dolgozni...
De álljon itt még egy sor!
Még egy sor.
Bejegyzés ideje: 2004. március 2. kedd, 23:05:41
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Nyomjad, Bozzy, baszod, nyomjad!!!
Lesz ott még haddelhadd!
Tegnap Bozzyval elmentem ebédûni a zípébe. Az,
hogy a Bozzyék vidjóján minek van IP mód, azt
õ se tuggya. No, én ettem egy jókora babgulyást,
ahogy szoktam. Közbe mekérkeszett Kerty (ejzsd: kerti - a ford.),
aki beszámolt a készülõ botrányról
a Hájtfóksz házának a tájánál.
Ennek egyik oka Öcsöntösh kolléga, de a részleteket
nem árulhatom el, mert a Kerty-re már így is össztûz
zúdul. De mondok két megoldási javaslatot:
ad 1.: az akelának meg kell mondani, hogy ha nem akarják, hogy Öcsöntösh kolléga elmenjen koncertre, akkor én megyek el. (Ezt tegnap valahogy humorosabban tudtam megfogalmazni, most valahogy elbaszkuráltam, ill. elbazsókúráltam.)
ad 2.: Öcsöntöshnek kell fõzni 4 kiló töltött káposztát, azzal elvan úgy 3-4 óráig (igaz nem tovább), addig meg lehet csinálni a koncertet, s akkor biztos nem leszen ott Öcsöntösh mûvész úr.
Szóval a déli bab után jó 2, de minimum 1,5 adag
sárgaborsót ettem meg otthon, mert semmit nem akartam meghagyni,
mert azt már az isten se ette volna meg. Kérem, (R-day) utána
a zoknimat alig tudtam felhúzni, mert nem tudtam lehajolni a hasamtól.
Ma meg annyira szenvedek a gázoktól, hogy nem hiszitek el...
A portást hívjátok!!!!!!!!!!!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2004. március 2. kedd, 15:21:14
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Best of Központ, 2. nap:
Indul a nyomtató:
Pista: - Hát ezt ki a jó isten küldte?
Erzsók: - A Czuczor (az osztályvezetõ), mutasd ide!
Pista: - Hát de bazdmeg a monitoringomra rá???
Ezután Erzsók
hozzászólt Pistához, mire õ:
- Te most csendben vagy, mert az öreg marha (az oszt.vez.) felidegesített!
Késõbb megnyugszik:
Pista: - Te, tudtak nekem újat mondani az Oszkáron, a Nikolász
Kédzs a Franszisz Koppola fia!
Pista nekem:
- A telefont a kocka 6-tal lehet átvenni! (a kocka itt a kettõs
keresztet jelenti).
Erzsók sokat tüsszent,
erre:
- Mi lesz itt még nyáron!
Végére a legjobb,
Erzsók nyomtat:
Pista: - Te nyomsz, Erzsi?
Erzsók: - Ige, én nyomok! Úfy döntöttem, én
nyomok!
Pista: - Nyomjál otthon!
Bejegyzés ideje: 2004. március 2. kedd, 10:39:09
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: Hjahh, van még egy megosztásra
váró történetesem:
Nagybátyámék egyik szomszédját Bózsa
Gábornak hívják... Nemrégiben elment orvoshoz.
Beadta a papírjait, aztán szólították a
betegeket. Egyik alkalommal kirontott a nõvér, és elkiáltotta
magát: ``BASZÓ´´ Aztán amikor látta,
hogy senki sem mozdul, még vagy kéccer is megismételte...
Aztán emberünk megkérdezte, hogy véletlenül
nem Bózsát szeretett volna mondani, mire a nõi személy
aszongya, hogy neki az van a papírra írva, hogy Baszó.......
Pedig Bózsa volt.....
Bejegyzés ideje: 2004. március 2. kedd, 00:14:11
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Ez az elsõ napi termés nem
is rossz! Csak így a tovább!
Hovatovább!!!!
LYúLíval éppen arról beszéltünk, hogy
a napokban vmikor ismét babsaláta is lesz a napi menüben,
melyet õ készséggel összeállít, amikor
is eccer csak imígyen szól:
``Hja, a babról jut eszembe, hogy találkoztam ma az F! nejével!...´´
De aztán gondosan kioktattam, hogy csak óvatosan az efféle
összefüggésekkel, mert azt a hamis látszatot keltheti,
miszerint F! úr neje és a bab között volna valamiféle
összefüggés, holott csak F! úrral van.
Az Ifjabbik Ferdinánd meg névnapjára megbetegedett, és csak délelõtt 8-szor (!!!!) hányt... Már olybá tûnt, hogy halasztania kell a nevenapi torta elfogyasztását, de délutánra, a torta felkaszabolására jobban lett... (Mára már annyira jobban, hogy egy csínytevése LYúLínak majdnem egy egész fogába került...)
B! Várjuk a további
élményekrõl is a beszám ollókat!
Bejegyzés ideje: 2004. március 1. hétfõ, 23:54:27
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Best of Központ, 1. nap:
Pista (egy felmérés kapcsán): "Rohadjon meg, aki
nem tudja hány éves!!!"
Pista (mikor Erzsók vagy 15-öt tüsszentett): "Erzsi, azért te tudsz élni!"
Erzsók (pittyeg a gépem): "Ki pittyeg?" (a gép) "Csak nehogy elszálljon!"
Fõnök elsõ mondata egy elemzésen (mindjárt értelmetlen, én nem olvastam, állítólag az egész anyag ilyen, és akkor még az ábrákról nem beszéltem):
"Az iskola-, és pályaválasztás területén a sikertelenség okai egyre többrétûek."
Bejegyzés ideje: 2004. március 1. hétfõ, 15:49:07
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Tisztelt Közönség!
Bozzy ma elfoglalta jól bejáratott székemet. A pofám leszakadt.
Bejegyzés ideje: 2004. március 1. hétfõ, 15:27:34
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Akkor álljon itt még egy sor: sor.
Bejegyzés ideje: 2004. február 27. péntek, 09:24:13
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: Ja tegnap elkerülte a figyelmemet.
Várjuk az egyéb, Komlói esetek felvázolását,
körvonalazását... ;]
Bejegyzés ideje: 2004. február 27. péntek, 07:47:05
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: D! Pontosan! Eredetileg 3 Buzi volt a zenekar
neve, de aztán csatlakoztam... ;P
(most függõben van, hogy 4 Buzi, vagy 3 Buzi És A Bigám
SZatír, vagy 4 Buzi Akik Közül Az Egyik Bigám Szatír....
Asszem marad az Ennihol?)
Mindenkinek csütörtökön kell próbálni? Már semmi sem szent? Ma ÁrKód próba. Azaz ÁrKlón. Mindegy. AZaz nem mindegy. Na mindegy.
De álljon itt még
egy sor! ;]
Bejegyzés ideje: 2004. február 26. csütörtök,
14:08:07
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Hadd idézek Uj Pjotr tegnap megjelent írásából:
"Nem akarok egy nomen est omen lenni, de még kevésbé epur si muove, mondtam az Igazgatótanács hiperszenzibilis elnökének a Nelsonban (Se keze, se lába, mégis benn ül a kocsmába?. Mi az? Hát a TÖRZSvendég), aki taknyos orrát kamillás papír zsebkendõvel törölgette, és nagyokat krákogott. Fontolóra venném politikai szerepvállalásomat, tettem hozzá, és aláhúztam: úgy érzem, nagyszerû alkalom volna ez, hogy színre lépjek, és megmérettessem magam az ezerfejû cézárral. Még a jég hátán is, vagy ilyesmi szlogennel, szellemes lennék, mint egy Kinder Bueno.
Kellene egy baloldali rádió meg tévé is egyszerre, aztán baloldali magnó, mosógép, frizsider, porszívó, és legyen már baloldali autópálya is, meg baloldali Kövér László, baloldali Orbán Viktor pláne elkelne, egyáltalán mindenbõl legyen jobb- és baloldali, és aztán mindenki maradjon a saját oldalán, ahová született, és kuss, van egy remek kommunikációs tanácsadócég Izraelben, amelyik ilyen falakat is tud építeni, a legmagasabb technikai színvonalon, és ott még a madár sem repülne át, csak a szellemi fogyaték, az járná át az oldalakat párt- és világnézet-függetlenül.
És akkor ilyen paradox vagy milyen szarva közt a tõgyit módon már meg is volna, nem hogy a közös lista, de a közös platform, a hülyeség nagy közös platformja, lehetne egyesülni megint, Hiller sírva borulna Áder Janó csapott vállára, Újhelyi Pisti elvenné végre titkos szerelmét, Szalai Annamarit, három nap, három éjjel tartana a Lagzi Lajcsi, Szörényi és Bródy együtt húzza a talpalávalót, Rogán Antal beugrik Lendvai Ildikó nagybõgõjébe, Borbás Marcsi vágja a disznót, Juszt László a farkát húzza, Mátrai Márta a hurkát tölti, Bolgár György a kévét köti.
Szûz Mária pedig leveszi a kezét Gyurcsány Ferencrõl és viszont, a Szent Korona idõkapuja kitárul, és kiesik belõle Nemeskürty István egy hatalmas, finomított kõolajfestménnyel, amelyen a Köztársasági Etikai Tanács látható az Ararát hegyén, amint éppen föloszlatja magát a ködben. Medgyessy Péter pedig logopédus segítségével aláírja lemondónyilatkozatát egy útelágazásnál, és sugárkoszorúban emelkedik a jégmezõk fölé az új magyar király, Lothar Matthäus.
(Elsõ törvényjavaslatom az lenne, hogy a reklámfilmeseknek súlyos büntetés terhe mellett, egyszer s mindenkorra tiltassék meg nagyjátékfilmek készítése. A második értelmében visszaállítanánk egyetlen alkalomra a halálbüntetést, amely alkalom a ?az én torkosságom nem éri be akármivel? szlogen copywriterének nyilvános kivégzése.)
2004. február 25."
G! Ez most az a gasztronómia szakos hallgatókból álló zenekar, akik mindig arról énekelnek, hogy hol milyen kajákat lehet vásárolni? Ezért a nevük: Enni hol?
Komló az messze van, és ott olyan kemény legények laknak, mint a Rózsabali, aki, ha kell szétveri a sörösüveget is a fejeden!!! Én oda este 7 után nem merek menni... Egyszer játszottunk ott meccset a megyebajnokságban, persze szarrá verte mindenki, még mi is a Komlót, és ezért/nem ezért (megfelelõ rész aláhúzandó) kiszúrták a parkolóban a kocsink gumiját!!! Ehhez mit szóltok? És volna itt még más eset is, de hagyjuk.
Ma próba? Állítólag. Ezt a hülyeséget!
Bejegyzés ideje: 2004. február 26. csütörtök, 08:27:16
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Nálunk is hasonló volt a helyzet
a múltkoriban. A közös képviselõ kb egy éve
elköltözött onnan, és felénk sem szarik, nem
törõdik a házzal, néha még közös
költséget szedni sem jön (idõben). Emiatt felmerült
némelyekben, hogy le kéne váltani. A ház lakóközössége
pedig két részre szakadt, mert vannak olyan gyík-agy
felével sem megáldottak, akik kitartanak a régi mellett
mer' nem vóut velle semmi bajj. Minek ez a palotaforradalom???
Zárójelben jegyezném
meg, hogy Any Hole koncert lészen szerény közremûködésemmel
március 12-én pénteken Komlón, a Zrínyi
Klubban... Szeretettel várunk minden!
Bejegyzés ideje: 2004. február 25. szerda, 13:31:48
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Kedvenc szavaim, mondataim a tegnapi lakógyûlésrõl:
- akkor fizesd ki te, bazmeg
- hát azért álljon meg a menet
- már nem az a világ van, hogy én vagyok a monopólium
és kuss
- nem tetszik, hogy ekkora a pofád, nem vagy szimpatikus
- legszívesebben leköpném
és így tovább...
Fantasztikus élmény volt! Grandiózus!
Bejegyzés ideje: 2004. február 25. szerda, 11:10:50
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Öcsöntösh inkább iddogálni ment a háverockkal, mint vetítéshre jött volna! Jól le is basztam!
Bejegyzés ideje: 2004. február 24. kedd, 12:20:59
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Hja, igen, nem is ezért ragadtam
meg a billentyûzet tollát!
D! Semmi kompromittálót
nem sikerült (eddig) kihúznom egyikükbõl sem (de ami
kés', az nem múl'), de még csak annyit se' árultak
el péell, hogy melyik osztályon dolgoznak ottan......
Bejegyzés ideje: 2004. február 24. kedd, 08:29:18
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Hát ez az Öcsöntösh
v$ káposzta incidens ezek szerint tényleg maradandó nyomokat
hagyhatott benne. Javasalom megkérdezni Öcsöntöshtõl,
de természetszerûleg, és az ügy mélyen a magánszférát
történõ érintõlegessége okán
csakis négyszemközt, hogy akar-e beszélni róla...
Egyébiránt tényleg eljöhetett volna, sõt
számítva is volt rá (nem tudom, figyelitek-e ezt a nyelvészeti
bravúrt... - a szerk.), bár valóban nem készültünk
káposztával fogadására, mindazonáltal valamelyesH
élelmiszer-féleséget nálunk is kunyerMálhatott
volna... Preferáljuk (!) a bab-lencse-felesborsó vonalat, illatanyag-kibocsátásra
gyakorolt elemi hatásai okán.
Sokat gombolkodtam az utóbbi idõben, hogy vajon milyen okai lehetnek annak a ténynek, miszerint az Ifj. Ferdinánd nevenapja az idén nem 27-én lészen, ahogyan az megszokott már egy ideje, hanem 28-án. A mai névnap viszont rávilágít a miértekre. Ünnepeljük hát együtt Szökõnap nevû honfitársainkat! Még jó, hogy kedvesh kisfiam megérkezett 4 évvel ezelõtti Valentinnapon, és nem húzta el a dolgot 29-éig, mert akkor még csak most lenne az elsõ születésnapja is (mennyivel takarékosabb gyerek lenne....! - a szerk.)
Azt hiszem eme körmön
font mondat-kaval kádamnak az oka is akut kv-hiányos állapotomban
keresendõ, de álljon itt ismét még egy sor!
Bejegyzés ideje: 2004. február 24. kedd, 07:45:16
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Nem Mátrx, hanem Mátrix!
Figyejjé má oda! Ide!
Bejegyzés ideje: 2004. február 24. kedd, 06:38:42
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Miért nem mondtad meg õszintén: "Tetszik, a büdös
isten faszát tetszik!"
Különben meg Öcsöntös hol volt szerdán, ha meg nem kérdezem? Ennyire szívére vette az esemény, amit a világtörténelemben egyszerûen csak "káposzta-incidensnek" neveznek? Hát igazán kár ezért haragudnia! Végtére is nem étteremben volt, hogy rendeljen! De megígérem, ha megint lesz káposzta, akkor egy nagy dunsztosh üvegben küldök!
Mellesleg jegyezném meg, hogy ma Szökõnap nevû embertársaink névnapja van! Ez a szökõnap valami nagy baromság! Nem is igazán értem. De ez az egész idõszámítás, meg történetírás, kutyafa*a, minek kell?
"Hülye ke?"
Ma annyira korán keltem, hogy széjjelb*sz az ideg tõle!
Üdv!
A húgom meg kinn van Mátrxban, a Mélyföldön. Pofám leszakad.
Bejegyzés ideje: 2004. február 24. kedd, 06:38:05
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Helló!
Pár perc késés, és egy kis izgalom közepette
léptem be az osztályvezetõsh Úrhoz, mire õ
úgy fogadott engem: "Már dél van???" Én
meg: "Rohan az idõ!" (Koncz Zsuzsa) Osztályvezetõs
Úr szart az önéletrajzomra, négyszer mondta el,
hogy neki a legfontosabb, hogy Szilárd nagyon jó referenciát
mondott rólam. Kérdezem D-tõl a folyosón, hogy
mi az istent mondott, válasz: semmit! Már most belopta magát
az osztályvezetõ Úr a szívembe. Lényeg:
számítógépes affinitás. Idézem:
"Lehet, hogy akkor mi fogunk Öntõl tanulni néhány
dolgot!" Mivel én próbáltam hangsúlyozni,
hogy közelebbi barátságban vagyok a gépekkel. És
a végére is maradt meglepetésesh: "Hova járt
középiskolába? ... Miért azt választott?
Most pont egy ilyen irányú kutatást végzek, hogy
ki miért választja középiskoláját!"
Összekötötte a kellemest a hasznossal. Summa summárum
(Kaposi Zoltán): jövõ hétfõtõl a Központban
dolgozok. Az adóügyi osztályon se volt kutya, mikor beállítottam
az ottani osztályvezetõhöz. Mondom: "Nem jó
hírt hoztam!" Elmondtam az egészet ától cettig
õszintén, mire õ: "Hát nagyon sajnálom.
Azt hittem, tetszik itt!" Mondom: "Tetszik, csak az új helyen
jobban tetszik!"
Szóval ez munkahely-váltásom igaz története.
Bejegyzés ideje: 2004. február 23. hétfõ, 19:07:51
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Itt volt a Bozzy a Központban!!!
Jövõ héttõl üzemtag!!!!!!
Most akkor ma van Mátyás, vagy holnap? Vagy vasárnap?
Bejegyzés ideje: 2004. február 23. hétfõ, 13:43:53
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Hát akkor erõs a gyanúm a kilétre! És mit mondtál, és mit mondtak, már ami engem illet?
Kompromitttáccióra gyanaxom!!!!!!!!!!!!
De, egy vicc:
Fiatal csaj elmegy a boltba
vásárolni. Vesz 1 kenyeret, 10 deka párizsit, ásványvizet,
10 dkg trappistát. Megy a kasszához fizetni. A fiatal eladó,
aki már rég óta figyeli a csajt, beblokkolja a cuccot,
belenéz a kosárba, ránéz a csajra:
- Neked ugye nincs barátod?
Csaj is belenéz a kosárba, ránéz a srácra:
- Honnan tudod?
- Hát, kurva ronda vagy!
Bejegyzés ideje: 2004. február 23. hétfõ, 11:33:45
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: D! Az egyiküknek manita volt a nickneve,
amásiknak meg dora24, és aszonták mindketten ösmérnek
tégedet, mert a szomszéd szobában van az irodájok...
:))
Bejegyzés ideje: 2004. február 23. hétfõ, 11:20:02
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
G!
Minekutána kivel cseteltél már aki ki a kolleginám??? Azt a rosseb egye meg, hogy de izgatott lettem, hogy ki az!!!
Ma jön a Bozzy +hallgatásra a Központba!
Üdv!
Bejegyzés ideje: 2004. február 23. hétfõ, 08:43:23
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: D! A jónapi névkívánásokat
köszönjük!
Tegnap nem mindennapi esemény
esett meg: Kálmánka, meglátván a hûtõszekrényben
árválkodó Dénisz-citrom üdítõ
italt, kéréssel folyamodott jelen levõ szülõjéhez,
miszerint õ lehessen ama kiválasztott, aki elfogyaszthatja a
fent nevezett nedût, melynek megtörténte után kijelentette,
hogy fent nevezett folyadék ízletes, idézem (persze nem
szó szerint, már a mi a ragozást illeti - a szerk.) ``neki
ez nagyon finom, a legfinomabb´´.
Szülei erõsen gondolkodnak a vallásváltáson....
(kitérnek a hitük elõl? - a szerk.)
F! Ma büffé?
Bejegyzés ideje: 2004. február 23. hétfõ, 07:32:54
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Hadd legyen szabad megjegyeznem, hogy pillanatnyilag
kényszerpályán mozgok, amelynek miben létét
egyelõre nem tudom kifejteni, azaz de, ugyanis kollegámra várok,
aki itt téblábol a hazafelé indulásnak helyette,
holott az volna mindenki számára a LYó, mert akkor el
tudnék intézni egy-két halaszthatatlan telefont... Történt
ugyanis, hogy egy másik kedves (?) kollegám a pihenõhelyiségben
annyira feldühödött a minap, hogy az ott található
másik telefonkészüléket, amelyet mindenki más
használt nap mint nap, egyszerûen dühében szétverte,
majd a szemetesbe helyezte...... Aranyos.......
A vetítésh nagyszerû volt, sikeresen megismerkedhettünk a számunkra eleddig még ismeretlen humorbonbonokkal, melyek imígyen elfogyasztásra kerültek.... De hogy ez a 100Ft-os õsi barack hogy milyen ízletes, azt nem tudom szavakba önteni... Azaz szavakba önteni is lehet, de csak folyadék formátumban.... (répa darabok?)
SztárWórsz betûjelû (autógrammú?) barátunknak bemutatnám akkor Julia Hutchinsont, aki a neLYem, és LYúLíként írkál ide bé, õ az.
Ma meg mi történik? Chatelek itt zavartalanul, erre meg kivel futok ott össze? Hát, mint kiderült, a D! kollegináival??? Nah persze egyik sem az R-Joke volt... :))))
De álljon itt még
egy sor!
Bejegyzés ideje: 2004. február 20. péntek, 19:44:32
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Nagy újság van!!!!!!!!!!!
BozzyCicaVõlegíny minden valószínûség szerint átveszi a stafétát tõlem a Központban!!!
S. W.!
Mikor próbál a Pegazus Csoport? Elmennék megnézni,
meghallgatni...
A Pussmoghy gyerekek fenomenálisak voltak. Úgy nézem
nem soká lesz egy-két névnap!
Elõre is gratulálok!
Jósh hétvégésht!
Ui.: Bozzyn már most röhögök, miket fog átélni... Ma pl. E. másfél órán belül háromszor kérdezte meg, hogy nincs-e nálam a dunántúli, hiába mondtam, hogy nincs, õ csak kérdezte, csak kérdezte, csak kérdetzte...
Bejegyzés ideje: 2004. február 20. péntek, 11:28:07
Neved: S.W.
E-mail címed: kúúúús!
Honlapod neve: brümm-brümm
Hozzászólás: .
jaja!! mondom megint!
ki e Lyuli!!?? a LÜSZI
Lyuling?
Bejegyzés ideje: 2004. február 20. péntek, 01:01:55
Neved: STEVIE WONDER
E-mail címed: minekkell??!!!
Honlapod neve: ajrópáisztámeriká
Ország: kazah
Hozzászólás: nfofgbõifjbhûgkohjrkúojkúkzzkpzk
na!
szétvágom a pofámat!
no figyejetek szenilis ütõdöttek... hallom Zsepit állandóra
vették! itt tartunk, most elõször büszke!! gondolom
mindenki megáll a lábán, node Fidóchen térdét
má szívesen tekinteném... persze, hogy mekkora-nemmindegy!
Bozi hm!?
a többi nem lényeg.
sztejvi
kbgkbm
Bejegyzés ideje: 2004. február 20. péntek, 00:57:08
Neved: LYúLí
E-mail címed: julia.hutchinson@tsz-fono.da
Hozzászólás: Több, mint szemtelenség!
Dezirécitrom? Személyiségi jogok meksértése?
Múmia? Fasírozás? Mindenre alkalmas?
Szívembe zárás, meleg üdvözlet minden kedves
IBM látogatónak és nejeknek!
(Gyermekeimet figyelni fogom árgus szemekkel, vajh fejlõdésben
megállás?)
Örök hû rajongótábor!
Ne feledkezzetek meg a manókról, ha a pohár feneke után
nyúltok!
Bejegyzés ideje: 2004. február 19. csütörtök,
19:13:46
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Üdvözletem!
A következõ vetítésre már kellenek aktuális
videjók, úgyhogy ezennel kérem D-t, hogy mielõbb
menjünk ki a zuccára, hogy megvalósuljon a Riportozás
3. Ha meglesz a 3 riport, meg a 3 bonbon, akkor lehet a hatból csinálni
egy best of világriportozást. Hogy ebben milyen jelenetek legyenek,
majd közvéleménykutatgatással megállapítjuk
közösen.
Népszabit diszpreferálom!
Bejegyzés ideje: 2004. február 19. csütörtök,
12:33:23
Neved: D
E-mail címed: d
Hozzászólás:
Jónap!
Megdöbbenve vagyok még most is. Az, hogy a városban 40 méterenként villanyrendõr van, az hagyján ahhoz képest ami tegnap ért engemet. Fergeteges egy vetíttésh volt! A Pussmoghy Família lenyûgözõ!!! A zõszibarackról már ne is szóljunk, s a hjumorbonbonokra gondolni sem merek!!!
Mikor lesz a következõ multilaterális tárgyalássorozat, ami a vetittésht illeti???
Mindazonáltal hivatalosan is bejelentem, hogy a Pegazus Parádé megvalósulásának esélye elmozdult a megszokott százalékáról, igaz ez meg nem erõsített hír, így az elmozdulást nem nevezhetem szignifikánsnak, valójában továbbra is csak azt tudom megerõsíteni nem hivatalos források alapján, hogy vagy lesz, vagy nem lesz április idusán (ez egy név, hogy I Dusán? - a szerzõ) a Zurániában performansz parádé, a világ nanosztárjainak vendégszereplésével.
Köszönöm a tegnap hogy vendégek voltunk!
Bejegyzés ideje: 2004. február 19. csütörtök,
08:13:49
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: Én a népszabit nemigen ``preferálom´´.......
De álljon itt még
egy sor.
Bejegyzés ideje: 2004. február 18. szerda, 15:55:10
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Uraim!
Nem túlzás ez? Na, mindegy!
Kérem, (r-day) én olyan súlyos debresszióba estem, hogy este lehet, hogy a kivégzésemre megyek, nem a vetíttéshre. De azért majd igyekszem elhalasztani és ott lenni...
Na, itt van egy cikk, amit
ajánlok:
http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=159545&DocID=136925#136925
Különösen a záró mondatra hívnám fel a figyelmet, amit legalább ide bekopizok:
"Így megyünk majd boldogan és kötelességtudóan, ha mehetünk, hisz nekünk, Tudósoknak nem más a feladatunk, mint hogy polgárháborús élményeinket és bérház-pszichiátriai tapasztalatainkat élénk mûvészetként az unióba bevigyük, s Közép-Európánk pezsgõ kultúrájából és dadaista valóságából uniós társainknak ízelítõt adjunk."
"Pénzt, Pinát, Pálinkát!"
Bejegyzés ideje: 2004. február 18. szerda, 12:30:19
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
G!
Mindig tudtam, hogy így van!
Akkor holnap este! Mindenkinek meg kell innia fél liter deniszcitromot?
Én eléggé nem szeretem a rövidítéseket,
ezért ma képernyõre kerülõ szavaink:
napszemcsi
mobilteló
népszabi
és: KÖRFORI (értsd: körforgalom)
Ü!
Bejegyzés ideje: 2004. február 17. kedd, 12:56:55
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
G!
Mindig tudtam, hogy így van!
Akkor holnap este! Mindenkinek meg kell innia fél liter deniszcitromot?
Én eléggé nem szeretem a rövidítéseket,
ezért ma képernyõre kerülõ szavaink:
napszemcsi
mobilteló
népszabi
és: KÖRFORI (értsd: körforgalom)
Ü!
Bejegyzés ideje: 2004. február 17. kedd, 12:56:52
Neved: G
E-mail címed: G
Ország: Na LYóL van, bemásolom, mer a link link és
nem mûködink........
Hozzászólás: Az rejtõzködõ Manókról
és egyéb Teremtményekrõl, melyek elhitetik velünk,
hogy Részegek vagyunk, pedig Nem Is
avagy
Egy diszkordiánus értekezés
Alvara Morrigan és Frater :': Random Order Error tollából.
Közkedvelt tévhit, hogy az alkoholos italok fogyasztása
részegséget okoz. Mint említettem, tévhit, a modern
mágiaelmélet bebizonyította ugyanis, hogy itt pusztán
az alkohol közelsége, feltehetõleg illatterápiás
úton gonosz kis manókat idéz meg, melyek elhitetik velünk,
hogy be vagyunk rúgva, mint pöttyöslabda a csalánbozótba.
Írásunk célja eme lényeket leleplezni.
A Pumpás
I.sz.m.a. (Idézéséhez szükséges minimális
alkoholmennyiség): 1-2 pohár
Kinézet: 10-15 cm magas, lila színû, zöld sapkában,
csíkos zokniban. Villámgyorsan tud iszkolni.
Felszerelés: Kicsi pumpás szerkezet
Kivel ne történt volna meg, hogy vett egy pohár italt, nem nézett oda, és már el is tûnt a fele? Ilyenkor a Pumpás áldozatai voltunk, aki, míg nem figyeltünk, kis szerkezetével már ki is szippantotta a pohár tartalmának jelentõs részét.
A Sminkmester
I.sz.m.a.: 2-3 pohár
Kinézet: 8-10 cm -es, apró polip, pantomim-festéssel.
Felszerelés: Teljes smink- és plasztikai sebész készlet.
Mikor azt vesszük észre, hogy a mellettünk üló randa, pattanásos, szemüveges, nyávogó hangú izé szépen lassan Johnny Depp-pé / Angelina Jollie-vé változik, lecsapott a Sminkmester. Amíg poharunk tartalmára figyelünk, odaszalad, és apró, szinte észrevehetetlen sminket tesz rá, és minimális sebészi beavatkozásokat végez, majd ez utóbbiak nyomait eltûnteti varázserejével, és a végére már magát a Tökélyt látjuk az illetõben. Sajnos a smink lekopik, a beavatkozások pedig felszívódnak reggelre, és olyankor jön a rököny, meg az ijedtség.
A Dalhalál
I.sz.m.a.: 4-5 pohár
Kinézet: 16-18 cm magas emberke, zöld - barna színösszeállítású
posztógúnya á lá Robin Hood, hátán
apró, elátkozott lant.
Felszerelés: Mondtam már, hogy apró lant!
Ezen csínytevõ elõször is az ember vállára áll, és dudorászni kezd valami fülbemászó, ismert dallamot, olyan érzelmesen, hogy nem lehet nem csatlakozni az énekléshez. Ezután lantján elkezdi kísérni, ezzel olyan felhangokat, disszonanciákat okozva, melyek csak kifelé hallhatók, és élvezhetetlenné teszi mindenki számára egyébként hibátlan, pontos, lágy, tanult énekünket. Furcsa képessége azonban ezeknek a manóknak, hogy akiknek a vállán ül egy, az a többiek dalát is élvezni tudja - és csatlakozik.
A Gyomorforgató
I.sz.m.a.: 8-10 pohár
Kinézet: kb. 30-35 centi átmérõjû, hosszú
szívó-fúvó szájszervvel rendelkezõ
atlátszó, légnemû lebegõ gömb.
Felszerelés: láthatatlan répa.
Ezen teremtmény mind közül a legundorítóbb, már létezése is istenkáromlás, soha nem szabadott volna megidézni Leng ocsmány síkjáról... Elõre bevazelinezett szájszervét észrevétlenül az ember gyomrába csúsztatja, majd elõször láthatatlanná tett, próra rágott répadarabokat juttat be, majd szintén hosszú nyelvével elkezdi kavargatni a gyomor tartalmát. Közvetlenül a "kitörés" elõtt tovaröppen, és biztonságos távolból figyeli, a következményeket, és azt, ahogy furcsálkodva tekint mindenki a répára.
A Padlórángató
(Macskakövesítõ)
I.sz.m.a.: 5-6 pohár
Kinézet: 5-10 méter magas, föld alatti teremtmény,
feltehetõleg láthatatlan, vagy igen jól álcázza
magát.
Felszerelés: Neki olyan nem kell.
Tegyük fel, néhány pohár alkohol elfogyasztása után szeretnénk táncolni. Amúgy Flatleyt, az Ameri-ír sztepptánckirályt megszégyenítõ fergetegességünk suta botladozássá válik, és az egyensúlyunkért küzdünk. Ez azért van, mert a Padlórángató ilyenkor alánk kúszik, felpúposítja a hátát, és azzal együtt a padlót is. Ilyen körülmények közt nem csoda, hogy a legkecsesebb légies mozdulat is a legközelebbi asztal alatt végzõdhet, miközben magunkra rántjuk annak teljes tartalmát. Ugyanez a szörnyeteg hazakísér minket, közben mindent elkövetve, hogy a tükörsima betonon is teljesen váratlanul orrabukjunk, mintha macskakövön lennénk.
A Térrendezõ
I.sz.m.a.: 15-20 pohár.
Kinézet: alakváltoztató, amõba-szerû zselédolog.
Felszerelés: teleport-puska
Õ nem a kocsmában lakik, hanem a városodban, és jól tudja, hol laksz. Neki az a dolga, hogy amíg te a kocsmában töltöd az idõdet, õ elindul, és szépen kicserélgeti az összes utcanévtáblát, átirányítja az utakat, átrendezi a teret. Ha nagyon sok idõt töltesz a kocsmában, képes akár egész városrészeket is átrendezni. Amikor elindulsz hazafelé, te pontosan tudod, hogy merre kellene hazamenned, de baromira eltévedsz, mert már nem úgy néz ki a városod, ahogy kellene.
A Zármester és segédje, Smirgli Berci
I.sz.m.a.: 6-8 pohár
Kinézet: másfél méter magas bibircsókos
vénember overallban. Segédje kb 2-3 centi magas, leginkább
borostás sünhöz hasonló, négy végtagú
teremtmény.
Felszerelés: dematerializáló, 6-8 teljesen azonos kulcslyuk.
Ezek ketten mindig együtt dolgoznak. Amíg hazajutunk, Berci szépen megreszeli a kulcsunkat, a Zármester pedig átsétál az anyagtalanná tett ajtón, és készenlétbe helyezi a kulcslyukakat. Mikor megérkezünk, az összeset dematerializálja, kidugja az ajtón kívülre, és össze-vissza rángatja. Természetesen akkor sem nyertünk semmit, ha véletlenül mégis beletalálnánk a valódiba, hiszen kulcsaink átalakításokon mentek keresztül, így csak nagy szenvedések árán juthatunk be.
A Szobaforgató
I.sz.m.a.: 10-12 pohár
Kinézet: Pici, zöld színû, zöld ruhás,
csíkos zoknis, hosszú fülõ manó
Felszerelés: szobaemelõ, körfûrész.
Mikor már azt hinnénk, hogy végre békében lehetünk, és a viszontagságok után holtfáradtan az ágyba dõlünk, megjelenik ez a galád manó. Teljesen hangtalan körfûrészével körbevágja ágyunk körül a padlót, majd szobaemelõjével megemeli, és forgatni kezdi körülöttünk szobánkat, ezzel felettébb kellemetlen, tengeribetegséghez hasonlatos állapotot létrehozva bennünk.
A Kalapácsos
I.sz.m.a.: 8-10 pohár
Kinézet: apró, randa, büdös gnóm
Felszerelés: Szájszárító, szájbüdösítõ,
görényszagú dezodor, sminkkészlet, nyelvlepedék,
hatalmas ólomkalapács, vagy légkalapács.
Ezt a manót még a többiek is utálják, így csak másnap reggel jelenik meg. Elõször is stylist-készletével elrendezi kinézetünket, befúj a sprével, szájunkat kiszárítja, bebüdösíti, nyelvükre lepedéket ken, majd bemászik a fülönkön, és kalapácsával elkezdi fejünket verni - belûlrõl. Ezek után nem csoda, hogy az embernek még felkelni sincs kedve?
Nos, most már tudjátok az igazságot ezen gaz manókról és egyéb teremtményekrõl, vigyázzatok hát megidézésükkel!
Bejegyzés ideje: 2004. február 17. kedd, 09:19:57
Neved: G
E-mail címed: G
Honlapod neve: !!!!!!!!!!!!!!!! Kötelezõ olvasmány !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Honlapod URL-je: http://www.wicca.hu/index.php?modul=6&id=943
Hozzászólás: G
Bejegyzés ideje: 2004. február 17. kedd, 09:18:25
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: De gyûjjön ám, vazze',
mer' gyûjjön és kéisz! Nejeket és majdnemnejeket
is hozzátok, sõt gyermekeket is!
F! Rossz hírem van!
Holnap (kedd) dél-e lõttös leszek. Mehetünk együtt
büfézni......
Bejegyzés ideje: 2004. február 16. hétfõ, 20:04:56
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Szerdán mindenki gyûjjön!
Bejegyzés ideje: 2004. február 16. hétfõ, 18:24:26
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Hát ezt LYól elértettem,
mármint félre.. Aszittem ma gyöttök.. :DDDDDDD
De akkor jövõ szerdán, azaz 2004. február hó
18. napján, azaz tizennyolcadikán este (!!! ez fontos!!!) 7
azaz hét órakor a Szabó Íti nyolcban (azaz 8-ban),
a Pussmoghy Rezidencziján!!!!!
Minden érintettõl bocs a maji félreértelmezésér'!
Bejegyzés ideje: 2004. február 11. szerda, 22:29:08
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
D! Én meg most vagyok a felénél!
G! Bocsánatot szeretnék kérni, de visszanéztem a beírásomat, és én jövõhetet írtam ezen a hétfõn (február 9.), tehát hogy jövõ hét szerdán 7-kor! Nézd meg te is, kis félreértésesh történt! Akkó' jövõhéten frankón jövök, meg mindenki!
Bejegyzés ideje: 2004. február 11. szerda, 20:23:09
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Azt nem tudom hol van az a Szabó E.T., de megyünk nejemmel, azonban lehet, hogy késünk, mivel csak így végez a lelkem, aztán azért.
Jó?
Bozzy, mi van, a braziloknál dolgozol már?
Én leszolgáltam basszátok meg!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2004. február 11. szerda, 12:38:05
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Na ide má csak én járok?
B! D! F! Akkor ugye jöttök 7re?
Hozzátok az arrchívumot!
F! tuggya, hova kõ gyönni, egyébirántosh Szabó
E.T. 8. (ki az a Szabó Íti?)
Bejegyzés ideje: 2004. február 11. szerda, 06:12:52
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Honlapod neve: Frissült!!!!!!
Honlapod URL-je: http://web.axelero.hu/laca75/
Hozzászólás: Friss sült! :)
(és még fog is)
Hú, micsoda szójátékokat tudok így fáradtan!
Tisztára elájulok magamtól!!! (tudjátok, a szag!!!!)
Bejegyzés ideje: 2004. február 10. kedd, 00:35:50
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.oszkar@tsz-net.hu
Hozzászólás: D! Mi az, hogy az élmény a
szádba ment? Ezt csak így közkinccsé lehet tenni?
Hát hol élünk mi, hát nem?
B! D! F! Szerda jó,
legyen a 7! Pontosan kérem a érkezni, csapatostul!!!
Bejegyzés ideje: 2004. február 9. hétfõ, 22:35:48
Neved: F
E-mail címed: F
Hozzászólás: FaSZopó banda!
Visszavagyok! Mi történt felétek, amíg hála
a Teremtõnek - aki saját képmására engem
is megteremtett - nem voltam itten? D! már nem siLYel? B! Portással
mi a kenyér? G! és Julia Hutchinson! Kálmán -
nem vagyok Kálmánka - és a többiek jól vannak,
nem?
A Két hét summája: Sz*r.
Egyetlen pozítívum az AIDS tesztemen kívül, hogy
találkoztam a Humpákolós faszi fijával, egy az
egybe'!!! Szerencsétlen gyerek nem is tudja, mekkora Caries elõtt
áll az apja, lassan készülhet a BALÁZZSSÓBA!
:-)
Bejegyzés ideje: 2004. február 9. hétfõ, 13:44:51
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Na!
Vetítés jövõhéten nekem jó, legyen
szerda este, idõpontyot G úr közöljön, mivel
az õ lakására megyünk. Kb. 7-8?
Bejegyzés ideje: 2004. február 9. hétfõ, 12:11:22
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Tisztelt utazó közönsegg!
A múlt héten nemzetünk undorító, nagypofájú fõvárosában voltam 3 napos kommunikációs és csapatépítõ tréningen. Mondhatom nyugodt szívvel, hogy a fõvárosunk úgy szerte-széjjel van szarva az ott élõ kutyák által, hogy az élményszámba megy! Ami ennél is döbbenetesebben hatott rám, hogy lenyûgözõ következtetésre jutottam a harmadik nap végére. Meg kellett állapítanom ugyanis, hogy társaimban a következõ kép alakult ki rólam, illetve magamról: engem semmi az ég világon nem érdekel, csak az alkohol és a szarás. Erre a korszakalkotó felfedezésre akkor tudtam rá, amikor egy stilizált (értsd: papírból - a szerk) wc kefét kaptam ajándékba...
A vetítés legyen a jövõ héten leghamarabb, korábbra úgy sem tudjuk megszervezni, de lehet, hogy a Fidósh is beteg addig még?
Itt jegyezném meg, hogy pénteken Csiza mûvészúrral volt szerencsém találkozni és õszintén meg kell mondjam, meglehetõsen szimpatikus fiatalember benyomását keltette.
Bejegyzés ideje: 2004. február 9. hétfõ, 11:33:34
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Na mit mond a közfelkiáltás?
Mikor legyen? Mondjatok idõs pontyot!
Bejegyzés ideje: 2004. február 5. csütörtök,
08:47:04
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Nemtudtam begyönni ide pár napig,
de mér?
Azám!
Mikó legyen?
Az F! miért van betegszabaccságon? Miért nem gyógyul meg? Ki szedi a BéresCseppet? És miért nem?
A zéjszakai telefonálásról
meg annyit, hogy volt szerencsém jelen lenni egyik alkalommal, még
nyár elején, a bp-i deccólcsájb koncert után...
Élménybeszámollót már olvastátok
korábban.
De hogy miért nem jár a Fidósh próbára,
az már aztán hallatlan! Illetve én már hallottam.
A hónap végje
felle számitcsatok egy Any Hole, avagy Any Howl (magyarul: Enni Hol?
- a szerk.) elõadásra... Részletek a reklám után..................................................................................................................
Bejegyzés ideje: 2004. február 3. kedd, 13:48:31
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Azám!
Bejegyzés ideje: 2004. február 3. kedd, 08:40:40
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
G! Múlkor elejtetted, hogy nálad is lehetne esetleg a következõ vetítés, na?
Bejegyzés ideje: 2004. február 2. hétfõ, 20:45:43
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Kérem tisztelettel, higyjék el, hogy itt vagyok!
Ájem bek!
Kérem (errdéj), az elmúlt két hétben én 3600 km-t utaztam, de minek és hova? És ha ehhez hozzáveszem, hogy mondjuk az elmúlt nemcsak két hétben, hanem mondjuk 26 évben mennyit utaztam, azt képtelenség lenne összeszámolni.
De azóta itt nem sok érdeklõdés folyt!!!
Ezúton is szeretnélek minden kedves Balázs nevû nemolvasónkat becézõ szavakkal illetni holnap a névnapjukkor.
Errõl jut eszembe, hogy
a Fidóshtól egy L-nézést kérjek! Fidósh!
Kérlek Önt, hogy nézzen egy L-t!
Mert felhívott aznap éjjel, de én csak annyit mondtam
máris a telefonba, hogy nem baj! Azt üzente nekem közvetlenül,
hogy mondjam meg a Rózsabalinak, hogy nem tud menni 11-re, vagy hányra
próbálni. Én ezt az éj leple alatt úgy
elfelejtettem, hogy nem is szóltam a Balinak, ami persze nem is csoda,
hiszen mikor érdekelt engem, hogy F. megy-e próbára,
ami annál is inkább természetes, hogy tudomásom
szerint mióta (kb. régebb óta már) F. nem jár
rendesen próbára, a P. S. nevû kitûnõ zenekar
csakiskizárólag instrumentális zenével foglalkozik.
Itt jegyezném meg egy visszautasításomat a Csizára vonatkozólag egy több éves véleménye kapcsán. A múlt hónapok során ugyanis kiderült, hogy õ mondta a Pegazusra, hogy - idézem -: "Ez kurva szar!!!", és nem én a P.S.-re, ami tényleg nem az, ellentétben a Pegazussal, ami magától értetõdõen a szellemi fárenhejt skálán az abszolút nyulla elérésére tesz maradandónak ki nevezné kísérletet szerintem mindenki emlékszik rá!!!!!!!!!
namostmáraztánjöhetapörkölt!
Bejegyzés ideje: 2004. február 2. hétfõ, 09:10:44
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
He!
Bejegyzés ideje: 2004. január 26. hétfõ, 12:15:02
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Honlapod neve: Nagyon hasznos dolog!! A monitort belülröl lehet
megpucolni a link segitsegevel!!! -hehe-
Honlapod URL-je: http://mirrored.flabber.nl/boob.cursor/ciagnijcycka.swf
Hozzászólás: MOst mi a francmizéria van már?
Mindenki ilyenkor nyaral? Vagy csak síel? Én meg nem is tudok
síelni, de ez asszem magánügyi szocprobléma!
B! Ez az úriember nagyon frappáns választ adott! Belopta magát a szíveinkbe!
Egyébként meg
nincs mit mondanom. Azaz de. De mindegy. Vagy nem is tudom. Azt se' tudom,
miért írtam be. Ja de! A link!!!! ;]
Bejegyzés ideje: 2004. január 23. péntek, 22:21:17
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Jött egy levél a hivatalba (bevallásokat kértünk 1998-2002 közöttre), legjobb részletek (42 éves donátusi férfi válaszolta, aki 1997 decemberében visszadta a vállalkozói igazolványát)):
"A pofátlanság teteje, hogy a trehánságuk miatt engem baszogatnak. ... Azt nem tudom bizonyítani, amit nem tettem, csak azt, amit igen. Nem maszturbálok, tehát nem tudom bizonyítani ezt, ha maszturbálnék, akkot tudnám bizonyítani az ejakulátummal. ... Az iratokat 5 évig kell megõrizni. Én az 5 év eltelteével úgy vágtam be - a kb. 2,5 köbméter papírt - a szemétbe (rituális táncot járva körülötte), hogy csak úgy füstölt. ... Ne baszogassanak."
Bejegyzés ideje: 2004. január 22. csütörtök,
12:22:16
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Egyre hidegebb van. De mit csinálnak
a finnek?
+15°C
Spanyolországban az emberek télikabátot és kesztyût
húznak.
A finnek kifekszenek napozni.
+10°C
A franciák az idényben elõször próbálják
bekapcsolni a központi fûtést.
A finnek virágokat ültetnek a kertben.
+5°C
Az olasz kocsik nem indulnak.
A finnek még kabriókat használnak.
0°C
Megfagy a desztillált víz.
A Vantaa folyó vize kicsit sûrûbb lesz.
-5°C
A kaliforniaiak a fagyhalál küszöbén állnak.
A finnek még egy utolsó roston sütést rendeznek
a szabadban a tél beállta elõtt.
-10°C
Már a britek is fûteni kezdenek.
A finnek hosszú ujjú pólót vesznek.
-20°C
A nyaralók elmenekülnek Mallorcáról.
A finnek Szent Iván éjét ünneplik. Beköszöntött
az õsz.
-30°C
A görögök halálra fagynak, és eltûnnek
a Földrõl.
A finnek elkezdenek házon belül mosni.
-40°C
Párizs megsemmisül a jég hatalma alatt.
A finnek sorban állnak a hot dogos standok elõtt.
-50°C
A jegesmedvéket kimenekítik az Északi-sarkról.
A finn hadsereg elhalasztja téli túlélõgyakorlatát...
az enyhe idõjárásra hivatkozva.
-60°C
Korvatunturi (a Mikulás otthona) befagy.
A finnek kivesznek egy filmet a tékából, és otthon
maradnak.
-70°C
A pót-Mikulás délre költözik.
A finnek kicsit idegesek lesznek, mert Koskenkorva márkájú
vodkájukat már nem tárolhatják a szabadban.
A finn hadsereg végre megkezdheti a túlélõgyakorlatot.
-183°C
A még életben lévõ mikrobák elpusztulnak.
A finn tehenek a gazdájuk hideg kezeire panaszkodnak.
-273°C
Minden atomalapú molekula mozgása leáll.
Az idényben elõször elhangzik a következõ mondat
finnül: "Kicsit hideg van ma odakint..."
-300°C
Befagy a pokol.
A finnek végre megnyerik az Eurovíziós Táncdalfesztivált.
Bejegyzés ideje: 2004. január 21. szerda, 00:17:13
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Az biztos!
Bejegyzés ideje: 2004. január 20. kedd, 19:34:29
Neved: F
E-mail címed: F
Hozzászólás: B! Lehet, hogy valami olyat nyújtottál
neki túlórában, amit azóta se tudott felülmúlni
senki! :-)
Bejegyzés ideje: 2004. január 19. hétfõ, 08:31:09
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Minálunk csak két nevet említenék (tértivevényesen): Buzi Györgyi, Far Gizella.
Mi ez a humpá, humpá, humpákolás itten? ZH fõnökasszony mondta, hogy összefutott a "kamerás gyerek"-kel! Úgy tette le a kagylót, mikor felhívtam, hogy "Örülök, hogy hívtál, valamikor nézzél be, ha erre jársz!"
Bejegyzés ideje: 2004. január 16. péntek, 08:36:21
Neved: f
E-mail címed: f
Hozzászólás: Jó? Dehogy jó Anyám,
büdös Isten faszát jó......
Az Úristem megbaszta azt a büdös kurva világot azt
baszta meg. Azt. :-D
Kicsit nosztalgijásztam. Jó is ez a vidijó!
Bejegyzés ideje: 2004. január 14. szerda, 13:58:57
Neved: GeneYos
E-mail címed: gané.józsef@téjessznet.hu
Hozzászólás: Fidóshnak csak aztat üzenem,
hogy a cibánkos életbe mostmár, hogy az 5 perc az nálam
5 perc, és nem 3, hogy a nádvágó isten a kaszát!
Bejegyzés ideje: 2004. január 14. szerda, 11:34:23
Neved: G3n3Y05
E-mail címed: gané.józsef@téjessznet.hu
Hozzászólás: HaGY (!!!) osszak meg veletek egy tõrténet!
Ugyanazzal a rohadékkal tõrtént meg, akit tegnap leírtam
kõrberajzolás helyett (ami persze nem jelenti azt, hogy vúdúbábukat
ne szúrkáltam volna rituális varázsigék
kántálása közepette - a szerk.)
Még akkor történt, amikor munkaviszonyban álltam
a zõ cégjével. Egyik reggel amikor bejött, mondta,
hogy elõzõ nap církuszban voltak a fijával. Kérdeztük,
hogy mijjjen volt, erre õ meg elkezdi mondani, hogy milyen egy erkölcstelen
hely az a církusz, merthogy kéBzeljük el, hogy az artisták
is micsináltak például, ugye két kivetkõzött
csajj és egy félmeztelen srác ugrált, a srácon
hosszú nadrág volt, de lehetett látni, hogy a csajok
miatt -idézem- ``organizmusa´´ volt.... (mármint
hogy felállt nekije) Ezt egy kétgyermekes családapa szájából
hallani hogyismongyamcsak... Szal tényleg a kurva életbe mostmár...
És kábé naponta két ilyen sületlenségének
voltam fültanúja.......
Tegnapi tértivevény-dömping
gyöngyszemei.....
Eléggé elba**ott egy név:
Baki Zoltán (!!)
Töke Sándor (!!!)
Budi Zoltán (!!!!!!!!!)
egymás után kettõ: Szõke Szabina, Vörös
Laura
Makk Elek (!!!)
...és ez tök komoly!!!
Volt még egy Puki László, vagy mi is, és azt tudtam
csak sajnálni, hogy nem Zoltán volt a keresztes neve, mert akkor
be tudtam volna ide írni még egyet.......
Haladó angolosoknak
szóló mai feladványunk:
1.: Kate tape at war you one a fun.
2.: If you amber led yale ration,
Wed yale raste to the surration!
3.: UniversiDy, BuniversiDy, Sea-dance!
A megfejtéseket az alábbi esemesvonalzón és imént
címen vár lyuk:
** / **** - ***
A helyes megfejtõk között.
Tvisztel a tetem azúr
akad!
Bejegyzés ideje: 2004. január 14. szerda, 08:01:50
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
és mindez akkor is így van, ha tegnap összefutottam a ZH fõnökasszonyával az utcán!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2004. január 13. kedd, 14:01:43
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Csatlakozom az elõttem szólókhoz 100%-ban, a kurva életbe!
Itt jegyezném meg, hogy: "Kurva anyját minden híres
embernek!"
Hogy én is milyen emberekkel vagyok körbevéve, attól
vagyok ideges, de valami elementáris módon.
Mégis fel kell mennem pestre csüt.-péntek, hogy rohadjon meg mindegyik, holott: csüt=elmarad, péntek=majd februártól éles a téma, szombat=mégis lesz valami. Vasárnap=két jól szituált, szimpatikus sertést mérgemben úgy felpofoztam, hogy meghaltak, feldarabolódtak, egy részük a ládába, zacskónként, más részük a füstre, megint más a darálóba, majd belekbe került. Hétfõ=minden csütörtöki infó törölve. A kurva életbe, mi van itt??? Nem csoda, hogy a pohár meg van tõõõve. És közbn még dolgozzál is: 110 kérdõívbõl 41-en: nem állok jelenleg munkaviszonyban, 64-en: jelenlegi állásáról honnan szerzett információt? Akkor most hányan állnak munkában???????????????????????
Hát lehet ezt bírni???
Reggel is a sofõrfülke megett álltam a buszon. Itt jöttem rá, hogy hátul miért állnak mindig többen: hallottam a sofõr rádióját: siz kréjzi lájk a fúl, dedi, dedi kúl. Miután elmebeteg dühömben meghasadt aggyal lelángszóróztam a busz kedves utazóközönségét, ezt hallottam, mintegy a következõ számként: hirz a litl szong áj rot [...] don wöri, bí hepi
Ekkor meghúztam a zsinórt, mely mûködésbe hozta a leborotvált (tudni illik, hogy tisztán érkezzek majd a túlvilágra) testemre erõsített pokolgépet...
nem érdekel, szombaton már úton leszek a DOLOMITOKba,
a szentségit!
Az ilyen köcsögöknek, mint akikrõl írtatok, meg
azt üzenem, amit Dr. Anthekirt és Pirx kap. (és katona?)
üzenne...
"híres akarok lenni"
Bejegyzés ideje: 2004. január 13. kedd, 13:59:28
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Naessszép!
Itten a melóhelyemen
is van egy-két kedves ember. Mindig megállnak egy szóra,
megkérdezik, hogy hogy vagyok, mi újság, satöbbi.
A múltkor is megállít kezet rázunk, megkérdezi,
hogy s mint vagyok. Erre én, Hát köszi, semmi problé
(kb. ennél a mondat- és szórésznél hagyott
faképnél)....
Mondottam, hogy a kurvaanyádat!
Legközelebb, mikro találkoztunk, pont valami dolgozói(?)
fórum volt, beszélgettünk, odajött, kézfogás,
kérdés, hogy vagyok. Erre én csak annyit mondtam, hogy
"elõszobaszekrény". Mindenki meredten bámult,
csak õ nem, már ment is a következõ "barátjához",
aztán leesett mindenkinek, hogy baszik ez rá, hogy mit mondasz,
a köszönés is diktafonról (tehetõsebbnek MiniDisk-rõl,
a szerk.) megy... Basszógggyon meg! A pinába! Az apja lábán
folyt volna végig ez is!
Bejegyzés ideje: 2004. január 13. kedd, 12:28:16
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: ganay.oszkár@arany-kalasz-mgtsz.hu
Hozzászólás: A pohár megtõõõtt?
Éis áz jau?
Jaul van!
Ez a Pellérdi incidens
tényleg egy remekbe ba**ott kis kirándulásh volt. Fidósh
nem ish mesélt az út közben látott autókról,
amelyek gazdái az út szélén piknikeztek. Az egyik
még az alvázat is meg akarta nézni, kérem (R-Day),
ezokán (!!!) félig lehajtott az útról, és
lógatta a kerekeit az árokba. A másik meg kissé
túl hosszú lehetett a gazdájja szerént, mer' a
gazdájja meg akarta rövidíttteni ellöl. Mással
nem tudom magyarázni, hogy mér' verték belle a zorrát
valamibe.
Egyébként jó volt kiszállni az autóból,
és most nem az utastér gázainak az összetételére
gombolok, az most szerény volt, ám kiszállva majdnem
nyomtam egy spárgát (nem a ``madzag´´ jelentéstartalmú
szóra kell gondolkodni, és nem is a növényre - a
szerk.)
Tegnap volt egy klassz kis
kalandom egy f**zfejjel. Tudom, hogy senkit nem érdekel, de azért
hadd írjam lé.
Az úgy történt, hogy ezt az illetõt egy bizonyos
belterjes vallási közösség, mondhatni szekta berkein
belül ismertem meg (sajnos a múltamban szerepel ez is, amit a
közéleti kereplõkkel ellentétben én vállalok).
Volt nekije egy cégje, amolyan vadkapitalista szellemben irányítva
általa, és én meg voltam olyan hülye, hogy dolgoztam
nála néhány hónapig. Egyébként az
illetõ a nyolc általános után elkezdett valami
szakmunkásképzõt, és azt másfél
év után otthagyta, mert nem bírta a hajtást, nem
tudott tanulni, csak bukdácsolt; ezt követõen néhány
év múlva két hónap alatt letette az érettségit
(némi készpénz ellenében), valamint egy csomó
más végzettsége is hasonló módon lett neki,
a mérlegképes könyvelõtõl a boltezetõig,
és a banki ügyintézõig, persze egyebek mellett...
(Itt hadd tegyek egy személyes kitérõt, ugyanis én
elvégeztem egy banki ügyéntézõi tanfolyamot,
de sajnos nem tudtam elhelyezkedni vele sehol sem, pedig sokáig próbálkoztam,
emberünk viszont évekkel késõbb úgy hírlett,
hogy a vásárolt papírjával egy bankban dolgozgatott
valami vezetõ (!!!) beosztásban, amíg egyszer rajta nem
kapták valami turpisságon)..... Volt érzéke mindenhez.
AMikor például eljöttem a cégétõl,
biztosan rendesen kifizetett, hogyisne, egyébként is sokat kellett
túlórázni, soha egy fillért nem fizetett ilyenekért,
satubbi. És amikor szóba kerültek ilyen kényes témák,
mindig én voltam az utolsó rohadék... (Itt jegyzem meg,
hogy ekkoriban Julia Hutchinson is dolgozott annál a cégnél,
és vele, mivel nem volt bejelentett dolgozó, még piszkosabb
módon járt el...) Szóval egy olyan igazi ``folyt volna
le az apja lábán´´ típusú fickó,
ráadásul miután elváltak útjaink, hallottam
ismerõstõl, hogy lecsukták adócsalásért
(és ezt az információt többen is megerõsítették),
de aztán hamarosan, néhány hónap múltán
összefutottam vele az utcán (a szektában biztos összeadakozták
a pénzt, hogy kiszabadulhasson)...
Na ezek az elõzmények. Tegnap LYúLínak dolga akadt
a belvárosban, és családilag bementünk, és
amíg õ a dolga után nézett, én a 3 gyerkõccel
sétálgattam a dédémamáék (a Pussmoghy
gyerekek szav járása) irányában, amikor is szembe
jött az utcán ez a paraszt, akit fent leírtam (elég
alaposan, de inkább rajzolni kellett volna, legalábbis körbe
és krétával - a szerk.) És odajön, és
mintha mi sem történt volna, beszélgetést kezdeményez
amolyan ``jajdejó,hogylátlak,mivanveletek?jólvagytok?´´
stílusban. Én erre közöltem vele, hogy ne haragudjon,
de én vele a történtek után nem tudok bájologni,
és faképnél hagytuk egymást kölcsönösen.
Téma úgy látszott, lezárult, õ eloldalgott,
de már éreztem, hogy túl nagy patkány ahhoz, hogy
ne legyen folytatás...
A Széchenyi tér tetején átmentünk egy autó
elõtt a srácokkal, majd amikor átértünk a
túloldalra, a kocsi mellénk hajtott, majd kedves(?) ismerõsünk
letekert ablaknál ordította ki, hogy még egy olyan utolsó
rohadék férget, mint én, nem hordott a hátán
a föld, és így tovább. Néhány környezõ
járókelõ persze nem tudta mire vélni a dolgot...
Én csak annyit kérdeztem tõle, hogy ``És ezt pont
Te mondod?´´
Bejegyzés ideje: 2004. január 13. kedd, 08:17:40
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Ahogy mondtam kérem, én le vagyok szedálva!
A pohár meg van tõõõve!
Bejegyzés ideje: 2004. január 12. hétfõ, 15:31:16
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Nekem az a véleményem, hogy nagyon rossz a véleményem!
Kérem, én le vagyo szedálva!
Tisztelettel
Bejegyzés ideje: 2004. január 12. hétfõ, 15:30:36
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Az ebadta kurva istenit nekije!
Bejegyzés ideje: 2004. január 12. hétfõ, 12:12:37
Neved: F
E-mail címed: f@tsz-net.hu
Ország: ez?
Hozzászólás: Natessék! Genyós is akkor
akar Pellérdre menni, amikor tükör jég minden!?! Pénteken
indultunk, ma hajnalban értünk haza, teljesen kiéhezve,
persze, nem szekszuélish értelemben (az ölembe hajtott
fejjel aludt, hehe).
Hát bake, a szombati nap az maga volt a tökéJ. Úgy
hírlett, nem jön bé a fönökúr, meg aztán
DVD (digital versatile/vertical disk, a szerk.) vetítésesh volt
szervezve, persze a kettõ közt SEMMILYEN, mondhatni ok-okozati
összefüggésh nem állt fenn!
Reggel hatkor ébredtem, mondom, a f*szom jön bé 7-re, írtam
SMS (short message service)-t, miszerint ,majd 8-ra betipegek. Jönn válasz,
hogy "mindenki 8-ra jön, mert mozi lesz!", ennek ellenére,
mikor ish bejöttek 1/2 (fél, a szerk) 9-re, nagy pisszegésh
fogadott: hát persze, hogy bejött a górénk! Elképzeltem,
mi lett volna, ha éppen mozi közepén nyit be az irodájába,
és nagy pattogatottkukorica(popcorn,aszerk.)szórásröhögésviháncolást
talál ottan!!! Nekünk véges vég /(C) Jar Jar Binks,
a szerk./!!!!! :-))
Ti mit csináltatok, nem?
G! legújabb mondása:
"PAP LESZEK, AZ KURVA I**EN!"
Eeeeez derék! :-DD
Bejegyzés ideje: 2004. január 12. hétfõ, 09:22:51
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: ``Mos' mi van?
Mos' mi a bajjLYod?´´
(idézet a Szabó Ervin tér 8. V. emeletiek életébõl
- a szerk.)
Bejegyzés ideje: 2004. január 9. péntek, 14:13:13
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Na, majd adok én néktek! Értem én a tréjfát, csak nem szeretem!
Mégsem kellett ma elutaz, de még van más út is, de nem biztosh asse. Ettõl a teljes bizonytalanságosságtól tökéletesen le vagyok szedálva.
LE VAGYOK SZEDÁLVA!
Jut eszembe! Kaptam nyikhajokat!
Nyakamra tetézni!
Ehhhhhhh...
Bejegyzés ideje: 2004. január 9. péntek, 07:50:34
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Szasztok!
D-éknek LYó utazásot, meg ottlétezést!
B! Miért? Van tán nóta benne?
Elmesélek nektek egy
tõrténet (ez a szó alapban tárgyeset ugye).
Nemrégiben voltak nálunk vendégek: gyerekek (Kálmánka
(``Nemvagyok Kálmánka´´) ovis czimborája
és tezsdvérkéi - a szerk.) meg az anyjuk. LYúLí
készült elõre a látogatásra, és beszerzett
egyebek mellett néhány tonna olyan ropit, ami oian LYó
hosszú, vastag, és szezámmagos. A vendégsereg
betódult a szobába, a rágnivaló meg kint maradt
a kon'hába. Aztán ahogy teltek-múltak a percek, egyszer
csak aszongya nekem a LYúLcsa: ``Leszelolykedvesh és elõveszed
azt, ami olyan hosszú, vastag és kemény?´´
Na erre aztán nagyon szépen kikerekedett az anyuka szeme, mi
meg LYót nevettünk. Persze azon, hogy õ nem is tudja, hogy
amire õ gondolt, az rövid, vékony, és puha, hogy
ne fájjon....
Bejegyzés ideje: 2004. január 8. csütörtök, 16:45:12
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
"Nota bene" kifejezés használatát kérem mellõzni a jövõben, mert következménye lesz...
Bejegyzés ideje: 2004. január 8. csütörtök, 12:30:32
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
A Nagy Karácsonyi Keresztényirtás
?Den här bruden är verklingen kat! Hon maste ha enorma tuttar!?
Idézet egy pornófilmszereplõ-válogatást megörökítõ filmecskébõl, amelyben egy késõbbi valóságshow-résztvevõ hölgy ? nyilván kényszer alatt ? vall életérõl, munkásságáról és arról, hogy mennyire szereti, ha a szájába vizelnek
?Én szedtem le a rúdról a Ti?Amóban!?
A magyar sportélet egyik jeles szereplõje egy barátja (szintén a magyar sportélet jeles szereplõje) feleségérõl
?Kézigránát
kell
Kézigránát kell ide
Elhajítani
Belevágni mindenkibe
Minek szenvedjem
Ócska szerepem végig
Kinyírom magam
Hullaszagom van úgyis
Nem bírok már
tovább várni
Minden mindegy, jöhet bármi
Kézigránát
kell
Kézigránát kell ide
Elhajítani
Belevágni mindenkibe
Illemhely-szabály E
rohadt kuplerájban Élvezz, ne pofázz Így
csapold a lázad!
Hõscincér-halál Nem legenda vár téged Kisstílû
barbár Azt mondják majd: Kár érted.?
(Barangó-QSS zenekar: Kézigránát)
?I wanna destroy passers-by?
(Sex Pistols: Anarchy in the UK)
Utólag kívánok ezekkel a szép, halhatatlan sorokkal és egy csokornyi fakereszttel áldott, irtó békés ünnepeket a többségi társadalomnak, úgy erkölcsileg, mint értékorientáltan.
Nem késtem le semmirõl, még targoncázzák a postázóban az utolsó üdvözlõlapokat, ahogy tegnap számoltam, kábé hetven kormányzati szerv, párt, politikus, szak- és egyéb társadalmi szervezet, hivatal satöbbi küldött ízléses kis lapocskát, számtalan aranyozással, rénszarvassal, rézfán fütyülõ rézangyallal, hol szájjal festve, hol a gyerekek javára, hol mélykeresztény áhítattal ? de mind a költségvetési hiány terhére. Számolok: postaköltséggel, drága papírokkal, titkárnõi bérekkel, környezeti károkkal (papír, energia) együtt több tízezres költségtétel landolt az íróasztalomon. És nyilván vagyunk néhány tízezren, akiket így kényeztet a központi figyelmesség. Olvasatlanul (persze, mit is olvasnék rajtuk!) vágom a szemétbe mind.
Tessenek már megmagyarázni nekem, hogy mi értelme van ennek az egésznek? Milyen információmorzsát hordoznak, mit jelentenek ezek az állami pénzen küldözgetett kartonpapírdarabok? Egy minden fontos, valódi üzenetet hordozó attribútumától megfosztott, elzombult hagyomány kényszere mozgatja a szorgos hivatali kezeket.
Takarékos állam, mi? Érdemes lenne kiszámolni, mennyibe kerül ez az ostobaság.
Persze ne számoljuk az ünnepi bejgli árát. Ha még bejgli volna! Lehet, hogy az üdvözlõlap-pénzbõl kijönne mind a tízmilliónak egy-egy bejgli, egyébként.
De maradjunk a magyarságot igazán foglalkoztató ünnepi témáknál: a televízióban, valóságshow keretében történõ nyereségvágyból elkövetett nemi közösüléssel és egy részeg punkénekes december 24-i beszólásával, amely rettegéssel tölti el a társadalom széles rétegeit.
Az elsõ témát zárjuk is le gyorsan: a fõmûsoridõs pornószínésznõi aktivitásokon kiakadni minimum hipokrita hiszti, a hardcore pornó kifejezetten progresszív, és kulturálisan is izgalmas volna az átlagos esti mûsorfolyamban, legalábbis egy-egy Szuperbulihoz vagy Sváby András perezentálta tréfás dalocskához képest. Tessenek tehát megnyugodni, és bámulni tovább a csodálatos genitáliákat.
A második témát is zárjuk le gyorsan, négy pontban:
Egy részeg punkénekes hallhatóan zavart és öntudatlan beszólását Nagy Karácsonyi Keresztényirtássá iterálni és kiegyensúlyozni vele az elõre kitervelten, nyereség- és hatalomvágyból jó pénzért árusított, ravasz rasszizmust ? náci tempó.
Ha a hatalommal bírók és hatalomért brusztolók kicsinálnak egy semmilyen hatalommal, befolyással, jelentõséggel rendelkezõ figurát, azt ordibálva, hogy mekkora veszély õ a társadalomra ? náci tempó. (Nota bene Kövér László irodai fikusza nagyobb veszélyt jelent a keresztényekre, mint Barangó.)
Barangó instant zseni (és teljesen ártalmatlan antiszociális alkesz). Annak, aki a nyolcvanas években le bírta írni (és elénekelni) a ?Külvárosi utcasarkon / Két iszákos harákol / Nem kell ide forradalom / Összedõl ez magától? strófát, annak szobrot kellene emelni, még akkor is, ha néha hülyeségeket beszél.
Hagyjuk már ezt az egészet!
Tessenek tehát lelazulni végre.
Koncentrálni az értékekre, például Kálomista Gábor és Sas Tamás filmjeire.
2004. január 7.
Uj (vagy Új) Péter írását olvastátok!
Kérem, annyi a forulat
köröttem, hogy nem is gyõzöm követni, jóformán,
beleidegesedek már, ha jól meggondolom nem is némi alap
nélkül, nemdebár!
(Nemdebár, nemdebár, sopánkodott az elelelefánt...)
Elég az hozzá, hogy bódog jujj évet kévánnokk! Jövõ héten és azután elõreláthatólag nem leszek itten, hanem távolabbra, így aztán az utóbbi idõben, amúgy pestiesen szólva, igen felszaporodott írásaim drasztikus csekkenésnek néznek elébe.
De addig is éljetek jól, hiszen az élet vidám, de amíg tart, legyen rövid!!!
Üdv!
Bejegyzés ideje: 2004. január 8. csütörtök, 07:56:57
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Áááááh...!
Nem maga az...!!!
Bejegyzés ideje: 2004. január 7. szerda, 10:50:42
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Kérem?
Szóval a fél liter tejest jó ízûen elfogyasztotta anyám! Ha jól tudom! Lehet, hogy apám! Legvégsõ esetben Öcsöntösh testvérem! Szal valaki a családoshba! Amibe biztosh vagyok, hogy én egy kortyot annyit nem ízleltem a pasztõrözött szentelt vízbõl!
Bejegyzés ideje: 2004. január 6. kedd, 19:20:45
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: HogyazistenbasszonmegaseggednélfogvaDEVANDEVANDEVAAAAAN.
Mi lett a tejjel?
utoljára kérdezem:
MI LETT A TEJJEL???????
Bejegyzés ideje: 2004. január 5. hétfõ, 21:55:21
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: És úgyszólván
mi lett a tejjel?
Tegnapelõtt beszélgettünk
a LYuLcsával, és szóba került az a zõccségesh,
amelyrõl már nyáron írogáltam ide befele,
amelyiknél olyanok vannak kiírva, hogy ``ubi´´,
``cseri´´, stb, meg a becézve mondott igék is szóba
(szoba) kerültek, erre aszonygya nekem a LYuLcsa: ``Én meg minnygyá'
kitépikélem a hajikámat, és felmászikálok
a falikára, és üvöltikélek...´´
Ez nagyon teccett.
A beírásokat
még olvasgatom, idõ kell hozzátok, meg nyugágy...
(vagy inkább géppisztoly?)
Bejegyzés ideje: 2004. január 5. hétfõ, 14:20:17
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
F! A többiek szerintem csak az új év alkalmával fognak idelátogatni, úgyhogy addig oszd meg velük is (itt írásban), hogy pontosan mi történt, mert így vajmi kevés érthetõ a dologból!
Bejegyzés ideje: 2003. december 29. hétfõ, 16:33:14
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Most akkor mi van? Mi lett a tejjel?
Reggel édes a telefonos ébresztés, haha! Lerakta a telefont,
csak úgy puffant... Hülye rómaiak, nem értik a tréfát
(Gyaloggalopp, a szerk.)....
szeretnék bulldog új évet kévánni Dr. Anthekirt szavaival:
Bejegyzés ideje: 2003. december 29. hétfõ, 07:40:08
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Schumacher lecsapott egy legyet!! - [2003-12-11]
6-szoros világbajnoknak
mostanában sok a gondja. Jól megérdemelt pihenését
töltené, de a nyugalmát sajnos megzavarták.
Tél ellenére valahonnan egy légy legyeskedett körülötte
már napok óta, de nem tudott mit kezdeni vele, egészen
a tegnapi napig. "Tegnap valahogy minden más volt" - mondta
a világbajnok -"már amikor felkeltem, éreztem, hogy
most nincs esélye".
A legyet a délutáni órákban, a konyhában
sikerült végre ártalmatlanná tenni. "Végre
megint nyugalom" mosolygott Michael.
forrás MTI
Bejegyzés ideje: 2003. december 23. kedd, 13:29:48
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
ÉLJEN BUMI! HAJRÁ BUMI! SZIMPATIKUS VAGY BUMI! EGYÉBKÉNT MEG NE POLITIZÁLJATOK!
Bejegyzés ideje: 2003. december 23. kedd, 13:24:55
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Látom, nem vagytok fogékonyak
a kúlturhára.... (megjegyzem: sejtettem, a szerk.)
Ez a Baumgardener sztori a legkiábrándítóbb, amit
mostanság hallottam, az országimázs, meg az Ez üst,
ha jó! Kft. a táskáját nem viheti ezeknek a politaktikushoknak,
aszondom!
A Bumi most egálban van a Stólbucival szimpátia terén.
BUMI? Ez a név? a fejébe bumi!
Bejegyzés ideje: 2003. december 23. kedd, 10:32:11
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Fidó!!! Röviden: rohadjál meg! Minek kellett ezt a szart
beírni??? Az még haDJán, hogy 43-szor illesztetted be,
de kit érdekel a lakáshitel??? PONT AMIKOR BUMI 4MILLIJÓ
DOLCSIT KAP TÕLÜNK???
Na, ezen is fel vagyok ám háborodva. De, hagyjuk.
Reggel a buszon volt egy igen gondozatlan de legalább még büdösebb ember, alig vártam, hogy leszállhassak. Utána meg utolértem egy mamát, aki még büdösebb volt, de legalább kurva lassan ment. Jobbra: házfal. Balra: parkoló autók. Kénytelen voltam LAUFot adni neki, nehogy elájuljak.
Á, semmi nem számít. Mindenkinek boldog névnapot
holnapra!
Dzsep.
Bejegyzés ideje: 2003. december 23. kedd, 09:39:35
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Szia! Ildi vagyok! Olvastam a hirdetésed, ami szimpatikus volt számomra, szeretnék megismerkedni veled!
Bejegyzés ideje: 2003. december 22. hétfõ, 18:22:53
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Az alábbi szösszenetben egy
darab hejesírási hibát találhat a szemfüles
olvasó.
A helyes beköldöknek
fel kell olvasni végig.
Bejegyzés ideje: 2003. december 22. hétfõ, 14:27:31
Neved: F
E-mail címed: fidostudio@freemail.hu
Hozzászólás:
(kép: Népszabadság ? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál
gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt,
aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk
az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében.
Háromórás várakozás után boldogan
konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel,
a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja
el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes
banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt
a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk,
de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész
délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató
segítségével vihetjük be másnap a törlési
engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser
papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás
sorban állás után megszerezzük a céges nullás
papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük
a bank kívánságlistáján (mert telefonban
ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk),
hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek.
És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ
másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban
melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az
ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz
forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt,
e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy
a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész,
gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée
mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra
késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan
eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl,
meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének,
akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok
lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti
rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél
az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ,
még a Csabainénak áll följebb, hogy most már
azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági
õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló
lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban
állás, munkáltatói igazolások az adós
és adóstárs nevére, számtalan közüzemi
számlamásolat, néhány extra információ
a megvásárlandó lakás tulajdonosától,
nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak,
hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További
pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még
egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön
a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce,
hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk
magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja
a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz
évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül,
ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már
csak az értékbecslõi, a hitelbírálati,
az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat,
a folyósítási jutalékot és a sok százezer
forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad
a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság ? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál
gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt,
aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk
az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében.
Háromórás várakozás után boldogan
konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel,
a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja
el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes
banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt
a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk,
de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész
délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató
segítségével vihetjük be másnap a törlési
engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser
papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás
sorban állás után megszerezzük a céges nullás
papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük
a bank kívánságlistáján (mert telefonban
ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk),
hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek.
És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ
másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban
melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az
ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz
forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt,
e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy
a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész,
gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée
mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra
késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan
eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl,
meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének,
akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok
lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti
rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél
az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ,
még a Csabainénak áll följebb, hogy most már
azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági
õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló
lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban
állás, munkáltatói igazolások az adós
és adóstárs nevére, számtalan közüzemi
számlamásolat, néhány extra információ
a megvásárlandó lakás tulajdonosától,
nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak,
hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További
pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még
egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön
a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce,
hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk
magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja
a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz
évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül,
ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már
csak az értékbecslõi, a hitelbírálati,
az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat,
a folyósítási jutalékot és a sok százezer
forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad
a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság ? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál
gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt,
aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk
az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében.
Háromórás várakozás után boldogan
konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel,
a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja
el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes
banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt
a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk,
de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész
délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató
segítségével vihetjük be másnap a törlési
engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser
papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás
sorban állás után megszerezzük a céges nullás
papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük
a bank kívánságlistáján (mert telefonban
ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk),
hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek.
És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ
másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban
melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az
ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz
forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt,
e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy
a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész,
gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée
mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra
késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan
eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl,
meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének,
akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok
lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti
rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél
az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ,
még a Csabainénak áll följebb, hogy most már
azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági
õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló
lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban
állás, munkáltatói igazolások az adós
és adóstárs nevére, számtalan közüzemi
számlamásolat, néhány extra információ
a megvásárlandó lakás tulajdonosától,
nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak,
hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További
pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még
egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön
a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce,
hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk
magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja
a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz
évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül,
ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már
csak az értékbecslõi, a hitelbírálati,
az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat,
a folyósítási jutalékot és a sok százezer
forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad
a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság ? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt, aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében. Háromórás várakozás után boldogan konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel, a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk, de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató segítségével vihetjük be másnap a törlési engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás sorban állás után megszerezzük a céges nullás papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük a bank kívánságlistáján (mert telefonban ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk), hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek. És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt, e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész, gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl, meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének, akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ, még a Csabainénak áll följebb, hogy most már azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban állás, munkáltatói igazolások az adós és adóstárs nevére, számtalan közüzemi számlamásolat, néhány extra információ a megvásárlandó lakás tulajdonosától, nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak, hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce, hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül, ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már csak az értékbecslõi, a hitelbírálati, az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat, a folyósítási jutalékot és a sok százezer forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
(kép: Népszabadság
? Domaniczky Tivadar)
?Ma éjfélig postán is feladhatják a földhivatalnak
szánt kérelmüket azok, akik a jelenleg még érvényes,
kedvezõbb feltételekkel akarnak felvenni támogatott lakáshitelt.?
(A Fõvárosi Kerületek Földhivatalának vezetõje
december 12-én).
Családtag nem hiszi el, hogy kamu, ráérünk 22-ig, és ismételten bepánikol. Elszalasztottátok ezt is, mondta a kormány lakáshiteleket megnyirbáló bejelentésekor; munkatársai, egy nagy kórház dolgozói már tavaly megmondták, hogy ezek ezt fogják csinálni, hiába tagadják másfél éve. Az ingatlanosok egy része szintén nem hiszi el, hogy a kormány adott tíz nap laufot. ?Értse meg, asszonyom, hogy nem mutatok magának lakást, ha csak a régi rendszer szerint venné meg, mert fölösleges energia mindkettõnknek. Ennek vége? ? oktat ki az egyik fõvárosi iroda alkalmazottja 12-én, és tényleg nem mutat. Több más iroda ügynökeit legalább nagy nehezen sikerül meggyõzni arról, hogy van idõ, ne a médiára és a köztisztviselõkre hallgassanak, hanem bízzanak (?) a Pénzügyminisztériumban.
Az egyik iroda saját ügyvédjével a vételár két és fél százalékáért dátumozná vissza a szerzõdést 12-re, az ellenvetésre, hogy ezt bármelyik ügyvéd boldogan megteszi egy százalékért, azt mondják, hogy õk viszont banki kapcsolataikkal tutira el is intézik a hitelt. A politikai nyilatkozatokban járatos ingatlanos, Csabai Lászlóné lakásügyi kormánybiztos másfél hónappal korábbi kijelentésével terrorizál (?Vége a meglepetések korának. A lakástámogatási rendszer ezentúl kiszámítható és tervezhetõ lesz. A kormány nem szigorítja tovább a lakáshitel-támogatási rendszert?).
A lakások megtekintésére alig van idõ: nyakunkba liheg a következõ vevõ, az ingatlanos sürget, az eladók kéztördelve a sarokba húzódnak, meg vannak gyõzõdve arról, hogy ha most nem sikerül, akkor soha. Nem tudják, ki van szorultabb helyzetben: belemenjenek-e az alkuba, vagy várjanak egy újabb vevõre.
Az egyik ügynök a VIII. kerületi lakás megtekintése elõtt megkér, hogy a vételárról egy szót se szóljunk az eladó elõtt, mert annak csak haszonélvezeti joga van a lakáson, az valójában Erzsike ügyvédnõjé. A lakásban két rémült öregember vár; amikor az ügynök egy pillanatra óvatlanul magunkra hagy, a férfi remegõ hangon kérdi, hogy mekkora összeget mondott nekünk az ügynök. Mondunk egy számot, és rákérdezünk, ki az az Erzsike ügyvédnõ, elborul az öregek arca, az ügynök már tuszkol is kifelé, kétszer ad, ki gyorsan ad, pörgeti a nyelvét a bõrkabátos fazon, kétmillával a piaci ár alatt vihetjük, az ügyvédnõ egy órán belül itt van szerzõdni. Majd visszahívjuk, menekülünk ki a helyzetbõl. A következõ lakásra több idõ jut, tökjó a parketta, hangsúlyozza az ügynök, egy két négyzetméteres rész ronggyal letakarva, alatta egy tátongó lyuk meg az alsó szomszéd. A következõ lakást a tulajdonos árulja, meglepõdünk, mert az asszonyság a nyáron egy teljesen más lakást mondott a magáénak, lelépni késõ, megtekintjük a panorámásnak hirdetett kérót, amelynek vécéjébõl tényleg a VII. kerület egy szeletére van kilátás, a többi helyiség viszont a másfél méterre lévõ koszlott szemközti falra néz. Ennyi pénzbõl ez is túl jó, oktat ki az aszszony. Tizenkettedikén este végre megtaláljuk a lakást, vacakolni nincs idõ, kompromisszum nélkül nem férünk bele a régi rendszerbe. A tulaj rugalmas és korrekt, jogállamból érkezett külföldi, de régóta itt él, megértõen bólogat, hogy a jövõ heti szerzõdésen a mai dátumnak kell szerepelnie. Elhisszük neki, hogy a tulajdoni lap rendben van, kifizetjük az elõleget, úgy, hogy fogalmunk sincs, mennyi hitelt ad a bank. K.-ék szólnak, hogy ha van pénzünk, bízzuk hitelügyintézõre az egész hacacárét, õk 180 ezret fizettek érte. Pénz nincs, ráadásul L.-ék éppen azzal szívták meg tavaly, hogy leszerzõdtek egy magát fõállású hitelintézõnek becézõ vállalkozással: öt hónap után írták alá a bankkal a szerzõdést, azóta perlik a céget. Elkezdünk hát ügyintézni.
Rábeszéljük a családtagot az elkerülhetetlenre: az õ lakása nélkül a megvásárlandóra nem ad elég pénzt a bank. Családtag összeomolva konzultál kispénzû kollégáival: úgy érzi, már nincs is a feje fölött tetõ. Mi lesz, ha lebetegszünk, gyesre megyünk, kirúgnak, meghalunk. Egyelõre gondosan titkoljuk, hogy adóstársként vagy kezesként is szükségünk lesz rá, és suttyomban íratjuk alá a másik családtaggal a nyilatkozatot, hogy ha nagy a gáz, õ mindkettõnket befogad lakásába.
Az elsõ bank a tavaly elhunyt családtag halotti bizonyítványát is követeli; nincs meg, nem is értjük pontosan, mire kell, ha a halottnak már hivatalosan sincs köze a családi tulajdonhoz. Az önkormányzatnál nem veszik fel; a temetõben próbálkozunk, de két telefoncsengés között már elmegy a kedvünk az egésztõl. A következõ bankban hárman várnak elõttünk felvilágosításra: a visszhangzó teremben behatóan értesülünk mindhármójuk anyagi helyzetérõl, családi viszonyairól, gyermekvállalási kedvérõl. Összeházasodtunk a múlt héten, hogy meglegyen a szocpol meg a kedvezményes is, újságolja csillogó szemmel az ügyfél, innen is elsomfordálunk. A harmadik banknál nem is próbálkozunk, mert 11-én telefonon azzal stresszeltek, hogy hétfõig kell elintézni mindent. Ráadásul G.-nek tavaly nyáron sürgõsen építési hitelre volt szüksége, ezért 200 ezerrel kent meg egy banki tisztviselõt, mégis ki kellett várnia a két hónapot. A negyedik banknál maradunk.
Z., akinek már sikerült, durva földhivatal-fóbiában szenved: nyártól õszig körülbelül hússzor vendégeskedett fõvárosi és vidéki kirendeltségeken. Kihozta a megvásárlandó és a másodlagos jelzálogot képezõ lakások tulajdoni lapját, az elsõrõl a haszonélvezetet kellett levetetni, a másodikról egy 1971-es OTP-kölcsönt (plusz két menet), vissza a széljegyzett papírokért (megint kettõ), a bank 30 napnál nem öregebb lapokat kért, ismét két földhivatali séta, a szerzõdéskötés után mindkét lakásra rákerült a jelzálog, amit a vidéki és a pesti hivatalba is bevitt, majd két nap múlva értük vonatozott. Húsz nap múlva került rá rendesen a jelzálog mindkettõre, azt gondolta, 14 földhivatali látogatással vége. De nem. A bank adminisztrációs hibájából kifolyólag duplán került rá a jelzálog a lakásokra, azokat megint le kellett vetetni, zaklatja föl magát az emlékeken. Egy földhivatali dolgozó irgalmas volt hozzá és eltekintett a formaságoktól. Minden újabb tulajdoni lap háromezer forintjába került Z.-nek.
Mi a földhivatalnál
gondosan elkerülünk minden neppernek látszó személyt,
aki röpcédulákkal buzdít arra, hogy bízzunk
az õ gyors és hatékony ügyintézé-sében.
Háromórás várakozás után boldogan
konstatáljuk, hogy a vágyott lakással minden stimmel,
a családtagét viszont egy munkáltatói hitel rondítja
el. Befizetjük a hiányzó összeget az illetékes
banknak, kérjük, hogy adjon ki törlési engedélyt
a földhivatal felé, hogy még aznap visszamehessünk,
de a banknak csak egy bizonyos részlege foglalkozik ezzel, ahol egész
délelõtt nem veszik fel a telefont. Végül a munkáltató
segítségével vihetjük be másnap a törlési
engedélyt, hogy két nap múlva már a kóser
papírért mehessünk. Az APEH-tól pár órás
sorban állás után megszerezzük a céges nullás
papírt, amely azt igazolja, hogy nincs tartozásunk. Este észrevesszük
a bank kívánságlistáján (mert telefonban
ezt elfelejtették mondani, vagy a rohanásban nem hallottuk),
hogy a személyünkre szóló igazolások is kellenek.
És a ?97-es szja-bevallás, kérdezi az APEH-es tisztviselõ
másnap reggel, meg tudja-e mondani, hogy ?97-ben melyik hónapban
melyik cégnek dolgozott, és nem viccel. Jövünk az
ötéves elévüléssel, meg azzal, hogy ha négyezer-hétszáz
forinttal léptük túl 1997-ben az adóhatárt,
e szorongatott helyzetben nem lehetne-e nem bevallani, de muszáj. Ahogy
a földhivatalban vagy a bankokban, az APEH-nél is segítõkész,
gyors és szolidáris mindenki; a lakáshitel-entrée
mindenkit rövid kormányanyázó eszmefuttatásokra
késztet, nyomorult helyzetünkbõl adódóan
eltekintünk a felvilágosult makrogazdasági helyzetértékeléstõl,
meghunyászkodva helyeslünk az ország összes ügyintézõjének,
akik az utolsó fillérig fújják a kormánytagok
lakáshiteleit. Fejezzék már be a jóléti
rendszerváltásukat, csattan föl az egyik telefonos cégnél
az elõzõ havi számlamásolatot adó nõ,
még a Csabainénak áll följebb, hogy most már
azért se mond le, zsörtölõdik az egyik hivatal biztonsági
õre. Még egy gyors személyi- szám-igazoló
lap az önkormányzattól, egy laza földhivatali sorban
állás, munkáltatói igazolások az adós
és adóstárs nevére, számtalan közüzemi
számlamásolat, néhány extra információ
a megvásárlandó lakás tulajdonosától,
nálunk egy személyi meg két ingatlan elég a bankoknak,
hitetlenkedik a kelet-európai szokásokon az eladó. További
pár ezer forintért egy friss cégkivonat, majd még
egy céges papír közjegyzõtõl. Csütörtökön
a negyvenharmadik(!) közjegyzõnek Csepelen van tíz perce,
hogy leszedjen rólunk háromezer forintot. Majdnem elsírjuk
magunkat, amikor a bank múlt hét végén befogadja
a kérelmünket, hogy hadd adósodjunk el nála húsz
évre. Csak másfél hónap, és az is kiderül,
ad-e pénzt, és ha igen, meny-nyit. Ha eleget ad, már
csak az értékbecslõi, a hitelbírálati,
az ügyvédi és a közjegyzõi díjakat,
a folyósítási jutalékot és a sok százezer
forintnyi illetéket kell kiköhögni. Ha nem eleget, marad
a személyi hitel. Az állítólag egyszerûbb.
ff
Bejegyzés ideje: 2003. december 22. hétfõ, 14:25:40
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Nemtom, melyik viccesh gyerek adott fel
társkeresõs-hírdetéshest a nevemben, de hogy Anthekirt
kapitányt idézzem ..... :-)) Nem való!
Bejegyzés ideje: 2003. december 22. hétfõ, 14:17:42
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Bocsánat!
Fidósch javított: nem a csendõrséget, hanem a hatóságot!!!
Magam is vergõdtem, izzadtam, hezit álltam, hogy melyiket is mondta, és végül hibáztam.
ez vagyon...
Bejegyzés ideje: 2003. december 22. hétfõ, 10:29:27
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
"A kurva Istenit! Meggyalázták a csendõrséget!" (idézett)(helye: Indula bákterháusz I.)
Kérem! (R-day kedvéért) A múlt héten annyi, hogy az életemrõl van szó! Februártól üzemtag! Minisztérijum! Majdnem... Kollégák: másse! Nyakamra tetézni! Nem, dehogy! Dehogy, nem! Dehogynem! De errõl itt egy szót se. Következõ vetíttéshre talán készítek híradót, majd abban számolok. Be. (egy-két-há-és!) Örömünnep ez!
Pusztuljak el én is a rosszindulatú formámmal, amiket miket összehordok!
Azt nem tudom, hogy illik-e mivel kínálni a vendéget, de szerintem töltött kápozstával nem! Én azért fújom a textilnótát, mer' (nem lebegõ - a szerk!) nem szeretem, ha a takonyparádé a tenyeremben landol. Én egy p.zs.-t egy fújásra: nem túl takarékos...
Itten ülök most is, eccerre csak (ACCerûen) gyön egy esemes, hogy nézzem meg a index.hu/smsfal-at. Kérem szépen, Bozzyciccavõlegííny, ékezeteket én árulok, nagyker áron. A részleteket megtuhhatod heéyettesemtõl: 06/72-506-821, keresd Nagyker Áront!
Tisztelettel a majdnemnejem nevében is: januárban síelünk, addig tACChalott vagyok!
Mindengineg bódog születésnapot! Kifejezetten Sztívnek,
akinek télleg!
Dzsepetto (the real)
Bejegyzés ideje: 2003. december 22. hétfõ, 08:29:26
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Kedvesem, Bozontosh!
Adventiben az Ön kompÚtere
nem ismeri az ékezeteket, úgy használja az ún.
lebegõ ékezeteket (Ez régebben a Matáv tudakozó
honlapon volt olvaZshaDó)
Azaz:
Sze'tte'plek, mint hu:lyegyerek a meseko:nyvet... Hu", ez a'm a jo' duma!
Most akkor hány darab beérkezõ és kimenõ
dokumentum volt 12.12-én? Az IBM?!?
rohaggyatok meg, Denisecitromba'!!! Ez nem lebegõ ékezetes mondat volt!
De B! Itt vannak ékezetek,
használd egész segghel!
""""",,,,,,,,::::::::::::::""""""""",,,,,,,,,,,,,,,,""""""""""""""""""......................
Bejegyzés ideje: 2003. december 22. hétfõ, 07:58:53
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Kedvencem (alahuzva): tajfun. En is boldog ujevi husvetosat kivanok mindegy kinek. Sajnos ezen a gepen nincsenek ekezetek (PTE-TTK gepterem, linuxos gepek). Basszak meg, azt se tudom, hogz kell kezelni ezeket a faszsagokat.
Bejegyzés ideje: 2003. december 19. péntek, 12:28:29
Neved: LYúLí
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinandne.krapancsak.julia@tsz-fono.da
Hozzászólás: Most már én is okos vagyok.
Mindentudó szemem ragyog.
Megtudtam, mi a pömpsz, és mit tesz fasírozni.
Ennyi a vers.
Megtudtam továbbá, hogy D-ék valóban nem a székes
egy házban laknak, és hogy D mindig teksztílzsebkendõbe...
Hogy micsoda emberek vannak!
Körkérdésem:
melyik a kedvenc keleti sportotok? A tájcsí, a tájfutás,
vagy a tájfun? Aláhúzással kérem szavazni!
Következõ körkérdésem: Illik-e a vendéget
(ha már hellyel kínálni nem illetlenség), kedvesen
mosolyogva papírzsebkendõvel, szárnyas betéttel,
wc-papírral, stb-vel kínálni?
Na, emberek, most kiderül,
milyen mélyre süllyedt a vérem. Komoj és sok fejfájás
mián ugyanis elküldött a doktor néni egy vérvételre.
De mostan okos leszek, mer óvasom Dzsepettóné könyvét
és kiderítem, hogy mitû fej a fájom, vagyis fórdítva.
Télleg tök jó egyébként az a könyv!
Ha talán nem koznánk, illetve ha nem talánkoznánk,
boldogságos húzsvétot mindenkinek meg szép új
búékot hozzon a télapó! Megin egy évvel
öregebbek, egye meg a bides! Krapancsák Júlia ünnepi
jókívánságait hallották kedves hallgatóink,
köszönjük figyelmüket, viszonthallásra.
Bûntudat, bûnt
tudat, nem szeretem!
Bejegyzés ideje: 2003. december 18. csütörtök, 20:02:48
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz-net.hu
Hozzászólás: Csak beköszönnni szeretnÁk.
Jóestéset kívánok! Go-Yo Mesteréktól
írok mostan, azaz leginkább (mi köze ennek az inkákhoz,
kérem?) csak óvasok.
Szabadságoltam magam, melóhejjen ne keressetek. Csak januártól. Ha ki5öltete idõs pontyot, szójjatok. (bár karajcsont elõtt nem LYó, de utánnnna bármikór)
Szevasztok!
Mindenkinek Bulldog Karajcsont és Boldogulj Évát!
Bejegyzés ideje: 2003. december 17. szerda, 20:25:08
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Bocs elírás a 60-as végállomás!
Bejegyzés ideje: 2003. december 16. kedd, 20:48:26
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Vetítés G és neje lakásán? Nagyszerû ötletesh, várom az idõpontoshat!
Portásunk véleménye az asszonyokról: verni kell naponta háromszor. De nem ütni, hanem rúgni, ezenkívül csak vastag faléccel verni, de nem lapjával, hanem az élével!
A minap megvicceltem kolléganõmet! Azon vitáztunk, hogy a 60-as járat indult-e valaha is a 3-as buszvégállomásról (kertvárosi végállomás). Szerintem nem, szerinte igen (hozzáteszem nem pécsi). Mondom neki, hogy hívja fel a PT Rt-t és kérdezze meg. Mondtam is neki a számot, csakhogy egy magánlakás számát adtam meg, és vártam a hatást, hogy mi fog történni. Ez zajlott le (õ mit sem sejtett):
- Jónapot kívánok, M-né vagyok, azt szeretném kérdezni, hogy a 60-as busz indult-e régebben a 3-as végállomásról?
- (egy férfi hang) Na most hogy van ez?
- A 60-as busz indult-e a 60-as végállomásról?
- Kizárt dolog, én ott dolgoztam, és nem indult!
- Miért, én nem a PT Rt vonalát hívtam?
- Nem ez egy magánlakás.
- Bocsánatot kérek, viszonthallásra.
- Semmi probléma, viszinthallásra.
Ne tudjátok meg, hogy én közben mit éltem át, szinte a földön fetrengtem a röhögéstõl. Az volt benne a kár, hogy nem egy idegbeteg vette fel a telefont, milyen isteni beszélgetés lehetett volna belõle. Kollegina úgy megsértõdött, hogy az igazi PT Rt-t már nem akarta felhívni...
Bejegyzés ideje: 2003. december 16. kedd, 20:47:14
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Elõször is: http://www.univpecs.hu/index.php?data=allap&cid=5415
Itt olvasható a következõ, hazugságokkal teletarkított botrányos iromány:
Fõnök a nirvánából
2003-12-11 21:36:28
Pécs egyik legundergroundabb underground zenekara a Pegazus Csoport. Botrányhõsök õk, vagy egyszerûen csak a médiahadjáratuk eredménye ez a kitüntetõ cím, ma még nem lehet tudni. Annyi bizonyos, hogy évszázadok múltán, ha megkérdik a rockkritikusokat a nevezett zenekarról, félve üvöltik majd: jaj ne, csak azt ne! Ki ne ejtsd a szádon ezt nevet, mert a fõnök a nirvánából visszatér!
Igazából nem szerettem volna imágóromboló lenni, de abban a pillanatban, hogy ez az írás megjelenik, már azzá is váltam. Tudniillik pegazusék nem szeretik a hírverést, afféle antihõsök õk (nem hõs Antik az Atomvárosból!), akik elsõsorban dekadens popzenéjük értelmezéseként váltják meg a világot. A történet 1995-ben kezdõdött a Hard Rák Caféban egy átmulatott éjszaka után, mikor az egyik alapító atya fejébõl kipattant eme zseniális név, tehát a nehezét imigyen letudták. Zenélni könynyebb volt, fõként, hogy kezdetben még a ritmusra sem kellett figyelni, ugyanis szokatlan módon, gitár-ének-basszusgitár felállásban nyomultak.
A szövegviláguk jóval fontosabb a zenénél, melyet talán a legendás Burzsoá Ny. dalaihoz tudok hasonlítani. A negatív univerzalizmus filozófiájaként létrehozták terrorszervezetüket is, a PACS-ot (Pegazus Anarchia Csoport), hogy a vélt vagy valós sérelmeiket orvosolni tudják, s dühüket megfáradt kukákon töltsék ki. 2001-ben minden megváltozott a káosz-beat-rock-punk mûfajú zenét játszó banda életében, ugyanis ekkor érkezett a zenekarhoz Axl Rose komlói öcscse, hogy ritmikailag összerázza a társaságot. Az eredeti koncepció, mely szerint ötévente fognak egy koncertet tartani, felborult. A Szenes klub hangmérnökei máig emlegetik a botrányba fulladt estét, amikor a zenekar sérelmezte, hogy a mikrofonok ráznak, s véleményüknek csúnyán hangot is adtak. A legutóbbi merényletet az idei tatai gólyatáborban követte el az egyik frontember, ugyanis az történt, hogy a Seven Sky Milkybar sztárvendégeként színpadra szólított Pegazus harcos, slágergyanús dala elõadása után hirtelen felindulásból kettétörte szegény akusztikus gitárját, a döbbent gólyák legnagyobb örömére. A csapat legközelebbi koncertjére nem tudom mikor, és nem tud,om hol kerül sor, de csakis az antizene jegyében sok szeretettel várnak mindenkit.
Szerzõ
Dömötör Géza
Namost. Tehát a vetittésch a következõ? Tõlem lehet bárhol, és mitagadásh, a Pusschmoghy házaspár tudós gyermekeivel szívesen váltanék pár szót, hogy megmondják már nekem végre, hogy mi a frappáns! F. gyermeke meg csak hab lenne a tortán, ahogy F-t ismerem... szegén djermek... F! azt az ártatlan gyeremekt is állandóan megvicceled, mint mindenki mást?
A 27-esen mindig is veszedelmesh alakok lézengtek, ezt én is tanusíthatom, De hogy valkinek ennyi kurázsi szoruljon a fejébe, azt álmomban sem gondoltam volna.
Üdv!
Bejegyzés ideje: 2003. december 16. kedd, 08:27:16
Neved: GeneYos
E-mail címed: mindenki@kapjátok.be
Hozzászólás: Tárgy: JavasHlat beterjesztésH
LYóóó
vólt a vetittésh, de mosht már inkább (mi köze
ennek az inkákhoz? Kérem? - a szerk.) a következõ
(nem a vetkezni igébõl kiképezett jelentéstartalom
tekintetében - a szerk.) vetíttésh idõ-pontyának
(az valami hal? Kérem?) meg6ározásha is lehetne terítéken.
Bár terítékrõl LYúLí gomboskodna,
amennyibAn ez a vettittésh nálunk (ércsed: a Pussmoghy
Rezidenczián (semmi köze a ciánhoz - a szerk.)) kerülne
megrendezésre. Ebben az esetben akár F! és neLYe is hoz6nák
a picit, aki bizton' eljácchatna a Pussmoghy djermekekkel.
VélemÁny?
Mai történet:
Busz. (27-es, de ez most a történet szem-pontyából
(tessékmondani, ez oian, mint a tükörponty? Kérem?
R-Day) mellékesH) Idõsebb, azaz oian 60 körüli, persze
Földi évben (napév, és nem holdév, ne kötözköggyetek
már!) számolva, hölgy ül egy üllésen.
Azért két l-lel, mert akkora az üllõgumóLLYa.
Telefon csörög. Elõször senki sem tudja, hogy kié,
egyre idegesítõbb, valami virga zene, olyan Malmsteen szóló
is lehetne. Az övé. De mire ez kiderül, már az utcán
is mindenki keresi, hogy kié cseng. Spáros szatyor ölébe
felemel. Kotorász. Újabb nap- és holdévek múltán,
remegõ kézzel füléhez emeli, de még mindig
cseng. (zárójelesen jegyzem meg, hogy még mindig cseng,
és nem nyomja meg a gombot, hanem) Beleüvölt. ``HALLLLÓÓÓÓ!!!!´´
Még mindig cseng. ``HAAAALLLÓÓÓÓÓ!!!
KI AAAAAZZ????´´ Még mindig cseng. Néhány
ideg a buszon elpattan, néhányan nem bírnak már
magukkal. Géppisztolyok emelkednek. ``HAAAAALLLLÓÓÓÓÓ!!!!
MÉÉÉÉRT NEM SZÓL BELLE?´´ Még
mindig cseng. A távolban néhány munkás leesik
a tetõrõl, egy-két repülõgép-karambol
és kihalófélben lévõ fajok gyorsabb ütemû
pusztulása. ``HALLLLÓÓÓÓ!!!! MOST MIT ZENÉÉÉÉL?´´
Ennél a résznél már nem bírtam nem röhögni,
de a java még csak most jön. Észreveszi, hogy még
nem vette fel. ``JA!´´ Elkezdi nyomkodni, és vagy ötödikre
eltalálja a gombot, amelyikkel fel lehet venni (valami õsrégi
készülék lehet, ránézésre legalább
nyolc kiló, és félméterszer harminccenti), és
máris, zaklatott hangon beleüvölti: ``MOST BUSZONVAGYOK,
NEMHALLOK SEMMIT, KÉSÕBB TESSÉK HÍVNI!´´
És ezzel gondosan lerakja, egyenesen a Spáros szatyorba vissza.
Ezen a ponton majdnem ejakuláltam örömömben, akkora
katarzisélmény volt. Egyszerûen nem jutok szóhoz....................
Bejegyzés ideje: 2003. december 15. hétfõ, 15:15:44
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Dolgozat, dolgoztat, nem szeretem!
Örülök, hogy a vetítés ilyen roppant sikeresre sikerült, leszámítva Öcsöntösht, ál-dzsepettót és barátaikat.
Legközelebb a korábbi két humorbonbon is vetítésre kerül, külön G kedvéért, mivel õ még azokat nem látta... Akkor lesz csak igazán érthetõ a Denis...
Bejegyzés ideje: 2003. december 13. szombat, 15:17:33
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Nos, jóformán azóta hallgatásba bukolóztam...
Nem tudok nem tudomást venni a látottakról és
sokkot kaptam. Szóval, grandiózus egy vetíttésh
volt. Volt valamikor... persze leszámítva a nem hivatalosan
jelenlévõ rendbontókat, dehát, én is voltam
gyermek... Kérem, azért, mint gyakorló apától,
G Úrtól egy frappáns helyreigazítást elvártam
volna (értsd: lesikítja a haját a kölkeknek), nem
is beszélve Fidóshról, akinek ráadásul
testi adottságai is.
Persze, ez csak egy, ez csak egy tréfa...
Szóval meg vagyok lõve...
a deniszcitrom meg is ölt volna
Bejegyzés ideje: 2003. december 13. szombat, 12:04:32
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Honlapod neve: B! Ez mé nincs a z.kari vebódalon, kérem?
Honlapod URL-je: http://www.stop.hu/cgi-pgs/read?serial=9118133320014003&lang=hu
Hozzászólás: B! Azt tudtad, hogy újra mennek az
extrás vendékkönyvek, amik a múttkó eltünedeztek?
Pölö a White Fox-é is megy.........
IBM!
Bejegyzés ideje: 2003. december 13. szombat, 07:06:08
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Tényleg fantasztikuss volt a vetítés,
mondhatni ``faszántosh´´. Én sem tudtam a ludni
a zóta se', de nem számít. A 6 ása alatt vagyok.
És még az ál-Dzsepettó is ottan vótt. :)))
Ma próba után (a ``Három Buzi és a Szatír
nevû sikeres formációval - a szerk.) összefutottam
Bozótosh úrral, és népi zenekarával, a
White Fox-xal, akik ugyanish akkor kezdtek próbálni, amikor
mi abbahagytuk.
Miért nem volt döniszcitrom? Miért? Igyon mindenki oiant!
Milyen rokoni kapcsolat állapítható
meg Piroska és a Télapó között?
A Télapó Piros kabátyja.
Tviszteltetem az Urakat és
a Hõlgyeket. Csak semmi nyugalom!
Bejegyzés ideje: 2003. december 12. péntek, 22:45:11
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Még mindég a hatásh
alatt vagyok! Nem tudok napirendre térni, annyira jó volt. Eltekintve
Öcsöntösh és barátai "folytonpofázokavetítésalatt"
okádék. Nem értékelik a mûvészetet.
Meg hogy nem kaptam Denise citromot, az IBM!
Így az év végi
lazítás(?) közben egy újabb sziporkámat szeretném
rátok szabadítani:
- Mi a különbség a sas meg a idegösszeroppanás
között?
Sasom idén biztosan nem lesz....
Baszógggyatok +!
Bejegyzés ideje: 2003. december 12. péntek, 12:53:58
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Akkor tehát ma este 8-kor minden szíves érdeklõdõt, a Pikkola Perlaval szemben!
A kaputelefonon Szegedi áll, de ezt elég jelzésértékûen megnyomni, mert nem tudjuk vele az ajtót kinyitni, ki kell menni a kapuhoz, úgyhogy mégecceee mondom, hogy ne nyomjad, mint süket, elég rövid ideig, oszt majd gyüvök. De persze, ha beszélni akarsz a kaputelefonon, akkor nyomhatod, mert beszélni lehet, de kaput nyitni mégecceee mondom, nem!!!
Bejegyzés ideje: 2003. december 11. csütörtök, 14:17:40
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Nyilvánvalóan!!!
émmár régóta mondom, hogy
BOTOND FOR PRESIDENT!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. december 11. csütörtök, 08:34:44
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Now me a pitcha' one? Low fuzz?
Senki nem ír? Mindenki skót? Anemjóját!
Megosztom veletek Pussmoghy
Klárika (magyar hangja Clara Hutchinson fõszereplésével)
legújabb aranyosh köpeteit:
``Papa, álljfölcsed a kacsát´´
``Azt hiszem, megfájdultam´´
``Ez valóban különösz´´ (jókedvüen
ordibálva, miközben fel-alá rohangálva a lakásban)
Most akkor Dzsepettónál?
Ott, ahol?
Bejegyzés ideje: 2003. december 10. szerda, 23:30:59
Neved: LYúLí
E-mail címed: julia.hutchinson@krapancsak.hu
Hozzászólás: Aszondottam a Zembernek vasárnap
este: Írok néhány magasröptû mély gondolatot,
hatalmas bölcsességrõl tanúskodót, amit maj'
beírhacc, azaz beröpíthecc a magasröptû íbéjemmre,
ha majd beröpûsz a mellóhejjedre. Ti is röpûlni
szoktatok a mellóhejjetekre? Kénytelenek vagytok, mert különben
röpültök onnan?
Micsoda élmény
volt a szombat este! Megösmerkedtem Bozótos Gábor úrral,
aki Német, és megismerkedtünk eccerre kettõ Dzsepettóval
is! De csak egy D-nével! Fantörpikus volt!
A Hithax nevû zenekar nagyon szupcsi volt, fõleg a trombitásuk
tetszett, imádtam! Na most komolyan télleg teccett. Fõleg
az Anita - nagyon jó dobos. Na de most télleg halálkomoly,
hogy a Hithax belopta magát egybõl a szívembe! Most láttam-hallottam
õket elõször, ha esetleg valaki még nem tudná.
A Kosztyu Nosztru is nagyon teccett, én csípem az ilyen zenét,
lehet, hogy perverz vagyok. A Zuhatagos már nem bírt ilyen hatással
lenni rám.
Várommá a csütörtök esti vetüttéset! Nehogy otthon felejcsétek a diavetittõt!
Maradok örök hû
rajongótábor!
(Vigyázzatok, mer' emancipõ van a lábamon!)
Bejegyzés ideje: 2003. december 9. kedd, 02:00:37
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
OK! Akkor csüt 8 D-nél! F odatalál? G odatalál?
Ál-dzsepettó sztorish nagyon jó volt! Hazafelé
áldzsepettó kicsit már odavolt! Azt mondta hagyjam békén,
õ nem faragott semmit! (afelõl érdeklõdtem, hogy
van Pinocchio).
Múlt héten Botond szavalt a Barbakán felújítási ünnepségén, halljátok:
"Mint, ha nem tartana semmi
A nem idevalósiak másképpen, más tempóban sétálnak, én is másképp, más tempóban sétálok. Ahová megyek oda követ ez a másik tempó, ez tart, mint, ha nem tartana semmi. Közel vagyunk a dolgokhoz, valójában mindenhez a lehetõ legközelebb. Ebben fáradunk el.
Ez független a mindenkori ún. létezéstõl. Elaludtam a padon a Barbakánnál, mintha nem tartana semmi, de felriadtam, hogy beszélhessek valakivel, de nem tudtam, csak a szüleivel, akik a szüleim. úgy beszélni valakivel, hogy nem vele beszélsz.
a Bibliát otthon hagytam, na ezt nem hittem volna, mindegy kölcsönkérek egyet, vagyis nem, van itt egy Korán. Akkora különbségek nincsenek, nem lehetnek, pláne ha egy az Isten. egyébként is, otthoni egerem anyósom református Bibliáján használom, magam pedig néha gyónni is kell járjak.
Közel vagyunk a dolgokhoz, valójában mindenhez a lehetõ legközelebb. Gyakorlatilag minden megtörténhet velünk. Például, hogy ülsz, állsz, ölsz, alszol és mégis kimaradsz a történelembõl, ahová simán bekerülhet más. Na, nem is azért, mint, ha nem tartana semmi, de mégis ciki akarni történelmi hõs lenni.
Nem tudod újrakezdeni azokat a napokat. Lassú, rossz kerékpáron körbetekered, ami van, újrakezded, hogy szereted ezt a naplementét méh. Állsz a bástyán, mint egy agyonnyomott szép. Akkora nélkülözések már nincsenek, bár lehetnek még.
Ha nem jutott volna eszedbe eléggé a magány, akkor csináld végig még egyszer ugyanazt, a legvégén úgyis egyedül maradsz a Barbakán bástyán."
Na hogy tetszett?
Kedvenc részeim:
"Úgy beszélni
valakivel, hogy nem vele beszélsz."
"...mint egy agyonnyomott szép."
"Akkora nélkülözések már nincsenek, bár
lehetnek még."
Bejegyzés ideje: 2003. december 8. hétfõ, 21:23:45
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Akkor csütörtök 8, nálunk!!! Azt mondta a Pronyó, hogy nálunk legyen, ezért szombaton megmutattam, hogy hova kell majd jönni. Fidónak a megbeszélteken felül majd egy flipperrel is szolgálok, amire leteheti a kólautómatát, ha nem akarja tartani.
"
- Mi a véleménye errõl a szalmaláng-hazafiságról?
- Hogyan?
- Hát, errõl a hurrá-patriotizmusról?
- Én ezt nem értem...
"
Mostanában állandóan összefutnék olyanokkal, akikkel aztán egyáltalán semmi kedvem találkozni. Ma reggel is a buszon egy volt osztálytársam. Alig tudtam nemészrevenni, nehogy beszélnem kelljen vele. Aztán a múltkor sokkal forróbb volt a helyzet, amikor egy másik perszónanongráta jött velem szembe a nyílt utcán. De szerencsém volt, mert épp kikötõdött az egyik cipõm fûzõje, így azzal baráltam, amíg elhaladt mellettem. És még sorolhatnám az efféle találkozásokat. Komolyan mondom, rettegés nekem kimozdulni, félek, nagyon félek, hogy összefutok egy-két hülyével (hüjével - a szerk.).
Fidós kedvéért:
Ez itt Dr. Anthekirt és
Pirx kapitány elsõ kibaszott albuma. Faszszopó keményládák
figyeljetek, mert mi és az Ölõgyilkos Banda lecsapunk rátok!!!
Ja, és még valami: kapjátok be a kibaszott faszunkat!
És kérem, amikor én ezt élõ egyenes adásban megmutattam, majdnem meglincselt a Fidó, hogy mi ez a szar!
Csüt. 8!!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. december 8. hétfõ, 07:34:58
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Emberek és KEdves Pussmogghyék!
Ne tudjátok meg, mi
volt a Micsálát-bátish Night Howks koncerten!!! Képzeljétek,
Genyósnak - mivel nem ismerte még személyesen Dzsepetto
mestert - Bozzicicával (lassan a feledés könyörületesh
homáLYába veszõ név, ne hagggyuk!) kerestünk
neki egy Ál-Dzsepettót! Be is ette, mint a huzat! Volt sokmoLYgáshos,
mikor is lehullt a lepel! A Night Howksosokk LYól nyomtak, nem szívesen
mondom, de hát fizettek érte rendesen, hát kell (x).
Az új énekesh is gyógyszerész, vagy szimpatikush,
vagy mi... a Dzsokijuingosh sztori azért ott volt a szeren, hahaha!
Mi jöhet mégh?
CSÜTÖRTÖKÖN A VETÍTÉSESH PONYÓKÁNÁL!!!!!
Kilincs. Tovább ni
Bejegyzés ideje: 2003. december 8. hétfõ, 07:25:54
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Helós!
Én beszéltem Ponyókával, kedd 8 órakor
mennénk! Jó mindenkinek?
Bejegyzés ideje: 2003. december 6. szombat, 12:08:15
Neved: G3n3Y05
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Na mivammá? Csak én járok
ide? Csak nekem a fontos? Hát mi van már itt? Semmi? De a semmi
az hogyhogy van? Az nem van! Az nincs.
Bejegyzés ideje: 2003. december 5. péntek, 11:10:45
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: gané.józsef@téessz-net.hu
Hozzászólás: Hát én CSÜTÖRTÖKöt
mondok. Ha nem LYó valakinek, azt csütörTÖKÖN rúgom
;P Ahogyan Klárika mondotta, sõt harsogta volt a minap ``Szétvejem
a zegéz bandát!!! Moszt máj aztán ejég
jegyen!!!´´
Bejegyzés ideje: 2003. december 5. péntek, 08:03:46
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Hát bazzeg, akkor má' soha.
Baszóggyatok meg! ;P
Bejegyzés ideje: 2003. december 5. péntek, 07:27:46
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás: Hát, bocsássatok meg nekem,
de nem tudtam visszautasítani a meghívást a konfrancra!
Hétfõn este egy lágy látogatással látunk
neki a munkának Gere Tamás villányi pincéjében,
aztán másnap elõadások se té se tova, hanem
a délutáni szekciómunka. Este a hétfõ szellemében
tovább, stb. Úszómedence, szauna, pezsgõfürdõ,
go-go görlök...
Ez az.
Ezért MÉGÚJABB IDÕPONTOT KÉREK A SZÍVES TÁRSASÁGTÓL MEGJELÖLNI, HOGY MIKOR!!!
Üdvözlettel:
Alfonz
Bejegyzés ideje: 2003. december 4. csütörtök, 14:54:08
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Hát akkor hogy a faxba szervezzük
meg a gyerekfelügyelet témakörét, ha a ``mikorra´´
kérdés sem tisztázott még??? Kérem! (R-Day)
Kérem tisztázni az ügyet! Azért egy ekkora család
életét percrõl percre átszervezni nem kis feladat,
különösen ha a Pussmoghy családrul van lévén
szó.
Bejegyzés ideje: 2003. december 4. csütörtök, 07:30:15
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Kakit szeretgetett a mellén a kígyó.
Barátaim!
Tegnap közbejött
egy meghívás egy konferencijára, úgyhogy a kedd
NEM JÓ!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. december 4. csütörtök, 07:15:34
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Jövõ kedd jó! Legyen 7 óra! OK? Ponyókának
szóljon az illetékes!
Bejegyzés ideje: 2003. december 3. szerda, 17:52:47
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Szóval LYövõ KeDd! DE
HÁNYKOR? ÉS HOL?
F! Meg kell, hogy nyugtasSALAK, semmi olyanról nincs szó, a
télapó csak a kéménybe szokott kakálni
a rossz gyerekeknél, de ez szerintem nem a pisikakiszeksz kategóriája...
Vagy igen?
Ifj. Ferdinánd követte el tegnap, amikor nem tudott kakilni, pedig
kellett volna neki, és fáLYt a hasHa, és az zannya meg
akarta vígasztalni, akkor asztat mondtata: ``Mama, ne szeretgessél
most meg, mert akkor a kakit is megszeretgeted...´´
Bejegyzés ideje: 2003. december 3. szerda, 11:26:41
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Akkor kedd!!!
Bozzynak szólok majd!
mai szavaink:
kviktájmer !!!
ákcesz !!!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. december 3. szerda, 11:03:03
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Legyen inkáB kedd! Rendicsek!
G! Ezek a családok közti szerepcserék ugye nem terjednek
ki mindenféle örömszerzésre, hahaha!?
Bazz!
Megin' megyek trénigre!!!! Januárba, meg Március idusán
es. Fászóóóóóóóóm!
Nyelvészprofesszori értekezés akkor szerdán legyen?
:-D
Bejegyzés ideje: 2003. december 3. szerda, 08:55:52
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: GYÓ!
Legyen gedd!
Bejegyzés ideje: 2003. december 3. szerda, 07:30:08
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Akkor gedd gyó mindenkinekk???
Bejegyzés ideje: 2003. december 3. szerda, 07:16:51
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Nahát, ez nem szép dolog!
Így átvágni szegény barátnét, és
utána elhallgatni az szívatásh tényét....
*fejcsóva*
Na gyárékék! Akkor jövõ KEDD jó mindenkinek? Mert nekem csak az lenne LYó, meg esetlegesen a csitertek.
A Highthokks koncsertót
meg a MICSULÁT BÁTI HOTTA!
(korábban aznap egy ismerõs családnál én
leszek a micsulát báti, és az ottani apuka meg nálunk
lesz az ;DDD)
Bejegyzés ideje: 2003. december 2. kedd, 07:38:04
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Ecsém mesélte az imént (mert most épp beteg), hogy amikor elõzõleg beteg volt, kurva szarul érezte magát, de azért a humora még nem veszett oda, felhívta a barátnõjét és elkezdett hablatyolni, mintha már annyira szarul lenne, hogy nem tudja mit beszél! Pl. ilyeneket mondott:
"Ki fogják innen vinni a cuccokat, nem férek el, tele van cuccokkal az ágyam, mi lesz?" Várta a nyugtatást, hogy megígérek neki, hogy igen kiviszik. Azt mondhatjuk, hogy lázálmot imitált!
Természtesen barátnõje mindent elhitt, és reggel felhívta, hogy emlékszik-e arra mit mondott az éjjel, azt válaszolta, nem emlékszik. Megjegyzem, azóta se mondta meg neki az igazat!
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 20:51:58
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Az Úristen megbassza azt a büdös kurva világot, azt bassza meg! Mivel adóügyi osztályoson nincs internyet, így nem tudom naprakészen olvasni a Bibliánkat - az AZÉRISIBM-et!!!
Tehát ha idõpont kialakult, azt telefonon valaki beordíthatná a fülembe! Tehát akkor jövõhét bármikor jó, találjátok ki, hogy melyik nap a jó, és szóljatok!
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 20:48:05
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Most beszéltem a Bozzy Úrral:
HOLNAP NEM JÓ!!!!!!!!!!!
Azt mondta, jövõ hét: most Miklós-napi koncertláz!!!
De akkor gyorsan, a hét elején találjuk ki, hogy melyik nap!
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 15:25:09
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Ki jön??? Mert nálunk korlátozott a férõhelyek száma: úgy is mondhatnám, hogy ahol lakunk, az nem valami SZÉKES EGY HÁZ!!!
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 15:14:18
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Vagy holnap??????????
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ?????????
Hol?????????????????
Nálunk???????????????????????????????????
Ma már ide nem jövök többet valószínû,
úgyhogy: TELEFONÁLJATOK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 15:09:29
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
KÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁVÉÉÉÉÉÉÉÉÉÉT!!!!!!!!!!!!!
Akkor szerda!
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 15:08:14
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: NAMIVANMÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ?
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 14:11:57
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.oszkár@arany-kalasz-mgtsz.hu
Hozzászólás: Na most akkor hol és hánkor
videózunk? Csakis LYúLíval jövök, de a gyermekekrefelügye
lett témáját meg kell oldani,ahhoz meg ilyen pontosabb
adatokra vóna szû ség. MIKÓ? he?
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 12:52:15
Neved: F, a nyelvtudományok doktora
E-mail címed: f
Honlapod neve: www.grammatica.hu
Honlapod URL-je: www.nyelvtanszék.hu
Ország: Grammatika
Hozzászólás: GENYÓSOM! HÁT NESZE, BASSSZAD
A HOLDHOZ! Itten olvaZSgassá, Te! :-)))))))))
Részletes keresés Beállítások Nyelvi eszközök Keresési tippek
Keresés: a web magyar
nyelvû oldalakoldalak Magyarországról
Web Képek Csoportok Könyvtár
Keresett kifejezés: ""vizet iszok"". 1 - 7. találat
a 10 közül. A keresés 0.22 másodpercet vett igénybe.
Ugrás a tartalomjegyzékre
... Akkor rossz nyomon járunk. Aztán vizet kért. - Hát
várj, mindjárt hozzák
a bort - mondotta Cecey. - Vizet iszok, ha szomjazok - felelte Dobó.
...
bscw.inf.elte.hu/versbirodalom/konyvek/ ifjreg/egrics/egri2.htm - 18k - Tárolt
változat - Hasonló oldalak
Hervay Gizella
... leveleket és szilánktól szétszaggatott gondolatokat
és egy napot a jövõbõl,
mikor emléktelen kenyeret eszek, és emléktelen vizet
iszok rá, és a ...
irodalom.elender.hu/erdely/hervaygizella.htm - 34k - Tárolt változat
- Hasonló oldalak
Mass Shop Interaktív
... megfeledkezni. Naponta 6-7 liter vizet iszok, mert nagyon jótékony
hatással van a fejlõdés szempontjából.
Testünk kb. 70 ...
www.mass-shop.hu/ versenyzok_illes_norbert_metamorfozis2.php - 51k - Tárolt
változat - Hasonló oldalak
fu10116.htm
... Mondom neki, valakivel ittam az este, nem tudom kivel, még fogat
is húztam, de most olyan beteg vagyok, hogy csak vizet iszok. ...
www.hhrf.org/frissujsag/01jan/fu10116.htm - 91k - Tárolt változat
- Hasonló oldalak
[DOC] Néhány
érdekesebb hangtani, alaktani, mondattani adat az ...
Fájl formátum: Microsoft Word 2 - HTML változat
?MAGYAR NYELVJÁRÁSOK?. A KOSSUTH LAJOS TUDOMÁNYEGYETEM
XXXII, 3?24
DEBRECEN. MAGYAR NYELVTUDOMÁNYI TANSZÉKÉNEK 1995. ÉVKÖNYVE.
...
mnytud.arts.klte.hu/mnyj/xxxii/01vegh.doc - Hasonló oldalak
Gárdonyi Géza:
Julcsa kútja
... Egyszer éjféltájt fölébredek. Vizet iszok,
sokat. Kérem Julcsát,
hogy nyissa ki az ablakot: egy kis hûs levegõ hadd jöjjön
be. ...
www.brody.iif.hu/hmek/gardonyi/julcsa.htm - 101k - Tárolt változat
- Hasonló oldalak
<html> <head> </head><body><pre><html>
<head> </ ...
... [02:46] &amp;lt;Atys&amp;gt; ha vizet iszok meg puputeve
vagyok?
:-))02:46] SIGSEGV (~pg@cable-modem234.m1.kabelnet.net) joined #linux.hu.
...
linux.hu.rulez.org/linux.hu.log/linux.hu.log.20000715 - 101k - Tárolt
változat - Hasonló oldalak
In order to show you the most
relevant results, we have omitted some entries very similar to the 7 already
displayed.
If you like, you can repeat the search with the omitted results included.
AKKOR LEGYEN A KEDD!!!!! HALLJÁTOK??
KEDDEN VETÍTÉSHES!
De hol? Hánykor? Kinél? Minek? Genyós jön? :-)
Bejegyzés ideje: 2003. december 1. hétfõ, 09:48:07
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Hja a sztorit nem mondtam el: ma óvodai
pedagógusokkal kellett szócsatát vívnunk amolyan
Kálmánka iskolaérett-e, avagy sem stílusban, mondhatom,
elég LYÓl felhúzták a zagyamatt. Ilyen elõzmények
után keveredtünk majdnemhaza, azaz a lépcsõházunkba.
Családi idill a következõképpen festett: LYuLí
kezét ráncigálva Klárika torokszakadtából
üvõõõõlt, bömbõõõõõl,
hogy mamavegyélfeeeeeeel, Kálmánka és Ferdinándka
valami ugrálós-dübörgõs-liftajtónkopogós-minélnagyobbzajtcsapós
játékot jácccanak, LYómagam pedig a postaládát
kiürítvén a zajtónak támaszkodva tanulmányozom
a kivételezett reklámanyagokat. Várjuk a liftet. Várunk.
Eltelik ebben az idilli hangulatban már egy LYÓ erõs
perc, amikor a liftajtó mellé is nézek egyszer csak,
olyan táLYékon, ahol a gomb van... ``nem kéne megnyomni?´´
Az úristen rohassza meg az eget!
Bejegyzés ideje: 2003. november 28. péntek, 14:39:26
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Hát én aláhúznám
bármelyik másik napot, de legfõbbképpen a KEDD
lenne a jobb a szerdánál, mert keddrõl csupán
ÁNGLIKÁNUS nyelvi órákat kellene átpakolnom
másik napra, ami kivitelezhetõbbnek tûnik a szerdai R-Clone
próbánál, amelyet én szeretnék ezúttal
sokkal inkább megtartani, mint ezelõtt bármikor....
F! Te tényleg egy akkora
F vagy, hogy csak. Egyesszámelsõszemélyben az inni ragozása
pl helyesen (mivel ikes ige) iszOM. Példa: Alanyi ragozás: Én
egyáltalán semmit nem iszOM. Tárgyas, azaz trágyás:
Azt a pohár vizet (meg)iszOM. Alanyi és tárgyas ragozásnál
ugyanazt a tódallékost kapja (te meg kapjad (be)) Az iszOK helytelen,
de már kezd meghonosodni, azaz meg is honosodott, de tulajdonképpen
HELYTELEN, hogy az úristen rohassza meg az eget! HányaZS vÓtá'
te nyeeevtanbul, baszod?
(a szerzõ mindíg jeles volt)
Bejegyzés ideje: 2003. november 28. péntek, 14:29:56
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Nem is gondoltam volna, hogy Grécsi úr szavai ennyire felbolygatják a tunya agyatokat. Én csak annyit tudok mostmár hozzászólni ezekhez az elbaszott ragozásokhoz, hogy basszátok meg!
Akkor szerda????????????????????
Émmá a héten nem leszek, csak hétfõn tudom megnézni, ti mit húztatok alá! Addig is boldog karácsonyt -%!
Bejegyzés ideje: 2003. november 28. péntek, 12:32:21
Neved: F
E-mail címed: F
Hozzászólás: PöcsfeLYûek!
Nézzük a dolgokat fontosshághy sorrendbE.
én baszOK!!!! valakit/baszOM
azt a duda orrodat
te baszOL valakit/baszOD azt a duda orrodat
õ baszIK valakit/basSZA azt a duda orrodat
mi baszUNK valakit/basSZUK azt a duda orrodat
ti baszTOK valakit/basSZÁTOK azt a duda orrodat
õk baszNAK valakit/basSZÁK azt a duda orrodat
Hát az úristen megbasssza azt a büdös kurva világot, azt bassza meg! Dehogy jó, anyám, büdös isten faszát jó! Hát Genyós!!! Nem csak az ángélus nyelv rejtelmeibe kell elmerengeni!! az IBM! :-D
KEDDvesh barátaim! a
vetítésht illetõen igyekszek a KEDDvetekben járni,
nehogy veszeKEDDés legyen, neKEDD legyen mondva. Nem is tépKEDDlõdök
tovább:
Szerda jó? vagy a KEDD? Húzzátok alá a jobbik
idõpontyot!
Szereda
KEDD
namivammá?!
fg
Bejegyzés ideje: 2003. november 28. péntek, 09:22:53
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Úgy értem: egyidõben.
(a szerk.)
Bejegyzés ideje: 2003. november 28. péntek, 08:41:57
Neved: D
E-mail címed: Pogo Parlament
Hozzászólás:
Gyerekek!
Nálunk egy idõben többen is a kórterembe kerültek, úgyhogy teljesen össze vagyok zavarodva.
Azon túl, a vetítésh idõpontját mostmár alaposan kitûzném, mert meg kell történnie. "Aki kimarad: lemarad!"
Hadd ne mondjam, hogy a Pegazus Agónia Band tavaly ilyentájt
fellépett, és persze, hogy Mikulásnak öltöztem.
Mert jóapám rendelkezik egy szettel, õ egyébként
minden évben hivatalosan is fel szokott lépni, mint Miklós,
különbözõ rendezvényeken, igaz, az utóbbi
idõben csak a helyi kultúrházban (Bártfa Büfé
Bfalatozó). Kiskoromban volt még a mai PEK-ban is hatalmas ünnepség,
ahol több száz gyermek kapott tõle ajándékot,
köztük én is, és be kell vallanom, nem is ismertem
fel. Tudtam akkor már, hogy a Mikulás is ember, közülünk
való, csak átöltözött, de honnan a nlyavajából
tudtam volna, hogy az apám???
A koncert egyébként pocsékra sikerült, amiben nem
kis része volt a hangosításnak, ill. annak teljes hiányának,
de errõl már akkor is beszámoltam (csak emlékesztetõül:
kicsit erõteljesebben szóltam a mikrofonba: full recsegés,
megpengettem a gitáromat: csak néma csandben hallottam valamit,
stb, stb.). Mindazonáltal a mi Kulásruha abszolúte meggátolt
a szabad mozgásban, úgyhogy igen szenvedtem.
A Zaktívot én se szoktam nézni, mert úgysem hiszek
el belõle semmit. De most hála Istvánnak véletlenül
láttam. Egy Leon nevezetû éneklõgépet mutattak
be, tulképp. egy éneklõ szoftvert, na. Ezt maghallgattatták
a következõkkel: Roy, Bébi Gabi (asszem), Emílió
(akit ezután inkább Pomíliónak neveznék,
egyébként így fogják majd hívni Sztivivánder
leendõ gyermekét: Cziráky Pomílió - remélem
nem árultam el titkot!!!, akkor bocs! és mindenki felejtse el!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!),
valamint a zenei úthengernek titulált Uhrin Benedek operaénekes.
Meghallgatták, majd véleményezniük kellett.
Roy: Ha nem tudnám, hogy gép, még azt hinném,
hogy igazi. Nagyon jó hangja van, bár itt-ott azért gyanús
volt - válaszolta nagyjában és egészében.
Bébi: Az jutott eszembe, hogy behozom a kutyámat és énekel...
- és rötyögött, de hogy ezt miért mondta, nem
tudom.
Pomílió Emílió: nem emléxem mit mondott,
de valami hülyeséget, ja, hogy erre semmi szükség
se nem nincs se, mert ki kíváncsi egy énekes nélküli
énekesre? Ebben mondjuk igazat is adtam neki.
Eddig minden válaszadó elõtt mutattak egy A4-es lapot,
amire az volt írva: "ÉNEKES". Itt azonban kicserélték
egy ilyen feliratúra: "ÚTHENGER"
Benedek bácsi: leveszi a fejérõl a bazi nagy fülhallgatót,
elgondolkozva a távolba néz 2 másodpercig, majd így
szól: Hát, ez aztán igen!!! E mellett a plébek
kutyagumi! - mondta átszellemült, lelkes arccal!
Én annyira hahotáztam, hogy a szomszédok átjöttek megnézni ki haldoklik!
Csá!
Bejegyzés ideje: 2003. november 28. péntek, 08:41:20
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: B! Csak nem te leszel a Mikulás?
Vagy a zénekesetek? Vagy csak õt is a Mitulát báti
hotta? Vagy csak a koncertet? Vagy?
Bejegyzés ideje: 2003. november 27. csütörtök, 19:54:59
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Az említett mûnek
a címe: VÉGÁLLOMÁS (kettõvel lejjebb).
Kemény szám volt, a zenéje is az volt.
Nagyi egyébkétn hála istennek jól van, nem ítélték
el, igaz kifizettük a kötél árának a felét!
Vetítés mikor? F! Baszol válaszolni!
Mikuláskor Nighthawks koncert a Stunczorgóban, új énekes bemutatkozik!
Bejegyzés ideje: 2003. november 27. csütörtök, 18:15:58
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: géni.jusz@pacipa.ta
Hozzászólás: Ja a zalpinistás-kötélelvágós
sztorin én is hülyére röhögtem magam, ezzel semmivé
foszlatva a kicsit korábban elfogyasztott kávénak az
agyamra gyakorolt pozitív hatását... :))))))
Bejegyzés ideje: 2003. november 27. csütörtök, 14:31:26
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: géni.jusz@lóci.pö
Hozzászólás: Baszóggyatok meg, hogy ijjeneket
néztek, mint az aktív.
F! Azért nem teljesen értek egggyet veled! A ragozás,
ikessss Kelemen igérõl lévén szó, így
hangzik hejjessen alanyi/tárgyas ragozásban:
én baszOM/baszOM
te baszOL/baszOD
õ baszIK/basSZA
mi baszUNK/basSZUK
ti baszTOK/basSZÁTOK
õk baszNAK/basSZÁK
-Dr. Id. Pussmoghy Ferdinánd
nyelv-ész processzor-
Bejegyzés ideje: 2003. november 27. csütörtök, 14:29:06
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Vótam a Hájthóx hónlapján, ahol esztet
a djönjörü szöveget talátam:
Nem kék az ég,
nem zöld a fû
Az élet már nem gyönyörû
Nincs szivárvány, nem süt a nap
Nem tudom mi van, õsz vagy tavasz
Nincs ünnep és nincs szabadság
A pusztulás már várva vár
A hó is fekete, nem fehér
A mikulás is nagyon fél
Ennyi volt az élet
Nem láthatsz már szépet
Szart sem ér az Ember
Amit lehet, eltemet
Nincsen semmi mentség
Nincs több szövetség
Megsüketít a sírás
Mondd, akkor mit csinálsz
A húsvéti nyúl
is totál részeg
Üres maradt minden fészek
Az értelmet baszhatod
Nem vagy más csak agyhalott
Nincs november, nincs december
Végzett ezzel is az ember
Zárva van a világkapu
Gyorsan szûkül ez a satu
Megszûnt minden teljesen
Irtva minden rendesen
Sötét foltok a testeden
A halál képeket festeget
Bejegyzés ideje: 2003. november 27. csütörtök, 12:19:10
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Üdv!
Én a szóban forgó nagyiról már igen sok jót hallottam, úgyhogy meg vagyok döbbenve, hogy így elkanászodott! Nem ezt vártam. Nemrégiben volt is egy hasonló ügy, de akkor az ipari alpinista (ha így nevezik) be tudott idõben mászni egy ablakon, így nem zuhant le. A fickót meg, aki elvágta a kötelet meg jól elítélték jól! Meg jól megbüntették. Mert ez aztán veszélyes tréfa! Egyébként ehhez hasonló sztorit énis elõ tudnék adni, de nem áll jogomban, mivel nem a szûk családban történt, hanem a tágabban, így aztán nincs hozzájárulásom a kiadatáshoz, de annyit megszellõztethetek, hogy gyújtogatás történt a szomszédok által vélt zaklatásra válaszolva. De minden jel arra vall, hogy azért gyújtogatásnak sem lehet nevezni, mindössze egy jelentõségteljes jelzõtûzrõl beszélnék...
Na, mindegy.
Fidós! Ha ennyire érzékeny vagy szociálisan, akkor mongyad má meg, hogy mikor érsz rá a jövõ héjten a vetittéschre???!!!
Van még egy eset amit még beírok, de nem most. Tegnap
volt a Zaktív c. mûsorban.
H!
Bejegyzés ideje: 2003. november 26. szerda, 11:44:02
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: B!
Ez a köteles sztori nem
semmi! Majd' beszartam a röhögéstõl!!!
Genyósnak meg üzenem íty, hogy a "baszom" ill.
"baszok" szavak használatát nem az "ikes"
ige-e-sége határozza meg, basssza! Hanem hoty alanyi v. tárgyas
ragozásút kell-e-é használni!!!! Az IBM! :-)
Visegrád leküzdve! Volt egy faszi a vacsoránál,
be volt öltözve középkori (nem középkorú!)
ruházatba, oszt Õ volt a hoppmester... Persze, minden alkalmat
kihasználtam, hoty beszólLYak neki! Mikor bejött a király,
megmondottam neki, hoty "Én ugyan nem szavaztam rá! Kizsákmányol
mindenkit, és idejétmúlta imperialista dogmákkal
fenntartja a szociális és gazdasági különbségeket
a társadalomban"... meg ilyeneket. Nézett, mint pocok a
liftben!
Baszógggyatok meg!
Bejegyzés ideje: 2003. november 26. szerda, 11:09:41
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Nekem nagy bodottá, hogy tagja lehetek eme kis csapatnak, mely a végtelen kibertérbe egy csöpp kis értelmest visz!
Öreganyám azt mondta régen, amikor még gázzal fûthetõ lakásosba lakott, és csavarta rá a gázt, csak csavarta, már 6-7 körül "mentünk", de meleg az nem volt, na erre mondta: "Baszos a gáz!" Ez csak a szép magyar nyelv miatt mondott. Jut eszembe, miért használunk -tor végû szavakat.
- Önnél mikor telik
be a pohár?
- Hm..., nem tudom!
Szóval a szomszédban lakik egy Gábor nevezetû munkás legény, reggel 5-6 körül indul munkába, és este 8-ra ér haza. Ma épp ekkor futottam össze vele. Véleménye az egészrõl: "Ja, reggel 5-6 körül indulunk és most érek haza. Igaz, az utolsó 2-3 órát kocsmában töltöttük. Ott forr össze a brigád. Nem a munkába! Dolgozni mindenki utál!" Ez az ars poeticája, így telik az élete, és így fog leélni 40 évet!
Legjobb sztorit még nem tálaltam, pedig 2-3 hete történt. Az egyik nagyanyámnak kissé üldözési mániája van, ezért is költözött a gázfûtéses jókai utcai lakásából ide kertvárosba, a mi lépcsõházunkba, egy emelettel feljebb, mint mi lakunk, hogy közel legyen, és így "megszabadult" a szomszéd lakóktól, akik "örökké zavarják, és csak azért élnek". Mikor ide költözött, jó volt egy ideig, de ma - mondhatom -, hogy rosszabb a helyzet, mint egykoron. Most nem is részletezem, hogy miket szokott képzelegni, de a legutolsó eset már kicsit sok volt, így megosztom veletek, de meg kell ígérnetek, hogy nem adjátok tovább!!! Értve?
OK!
A harmadik emeleten szigetelték a panelházunkat, mamám a hetediken lakik (mi egyébként a hatodikon). Nagyanyám azt hitte a kötélre, ami az ablaka elõtt lógott, hogy a felette lakó akar valamit mahinálni vele, és fogott egy kést, és elkezdte fúrészelni. A kötél jó vastag, mert olyan, mint a hegymászóké. Derékig kihajolt, úgy hogy majdnem kiesett, a szembelévõ tízemeletesbõl is látta valaki. Közben a másik mamám jött haza (õ véletlenól pedig ugyanazon az emeleten is lakik, mint mi), õ is látta az esetet. Szó, mi szó, teljesen elfûrészelte a kötelet, a deszkaféle, amin a faszi állni szokott, meg levágódott a földre. Nem áll rajta senki! Ha belegondolunk, mi történhetett volna, az nem semmi! A hapsi örjõngve jött föl a mamámhoz, hogy fizessen 40.000,-Ft-ot, mert a kötél ennyibe kerül neki. Tovább nem megyek, ez is eléggé megviselte nem mondhatnám, hogy kötél idegeimet.
Bejegyzés ideje: 2003. november 25. kedd, 21:07:48
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Hát esztet én kérem
(R-Day) szépen, el nem hiszem, hogy a Grécsilászló
ilyent mondott volna. Ez azért már kérem (R-Day) szépen,
túlságosan hihetetlen. Hogy stílszerû legyek, elbasztátok,
baszod, én baszom (mert ugye ikes ige) elhinni.
Idõközben a hétbõl
még további napok tolódtak át a ``videózásra
nem alkalmas´´ kategóriába... Javaslatom a következõ:
tegyük át jövõ héten valamikorra............
Mitulát báti hotta...
Bejegyzés ideje: 2003. november 25. kedd, 15:02:01
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Ezt kaptam jómúltkorjában Ponyesztõl:
Tárgy: FW: Csodálatos magyar nyelvünk
> >Idézet Grétsy László tanár úr
egy eloadásából.
> >
> >
> > Fiatal lány enyeleg fiatal fiúval. A háttérben
figyeli oket a fiú
> >egyik barátja. Mihelyst a lány egy pillanatra eltávozik,
a két fiú
> >között a következo párbeszéd alakul
ki:
> >- Baszod, mi?
> >- Á!
> >- Át akarsz baszni, mi?
> >- Ne basztass már! Basznám, baszod, de rábasztam:
baszik baszni,
> >baszd meg!
> >- Ez bebaszott! Ezt kibaszottul elbasztam! Bassza meg!
> >
>
> >
> >- Lefeküdtél vele, mi?
> >- Á!
> >- Becsapsz, mi?
> >- Ne kínozz! Szívesen magamévá tenném,
elhiheted, de kudarcot
> >vallottam: nem hajlandó szeretkezni, az ördög vinné
el!
> >- Ez aztán a váratlan fordulat! Ugyancsak alaposan
melléfogtam! A
> >fene
egye
> >meg!
> >
>
> >
> >Nem vitás, a kis példa rendkívül élesen
világít rá hétköznapi
> >nyelvünk sorvadására, elszegényesedésére.
Ugyanakkor nem tudok
> >szabadulni egyfajta torz büszkeségtol sem: Lám,
még nyomorában is
> >milyen kifejezo, milyen hajlékony a nyelvünk! Nem ismerek
egyetlen
> >nyelvet sem, amely ehhez
hasonló
> >bravúrra lenne képes: ugyanannak az alapszónak
pusztán tizenháromféle
> >ismétlésével (többé-kevésbé)
értelmes mondat alakítható ki!
> >
> >Külön fel szeretném hívni a figyelmet a "baszik
baszni" fordulat
rendkívüli
> >finomságára. Ha például felcseréljük
a szórendet, menten micsoda
> >meroben más értelmet nyer a kifejezés! ("Baszik
baszni" = "Nem
> >hajlandó szeretkezni", de "Baszni baszik" =
"Nemi életet él ugyan...
> >" [és úgy folytatódhatna
> >például:
> >"... csak épp nem énvelem"] Micsoda különbség!)
> >
Bejegyzés ideje: 2003. november 25. kedd, 09:46:26
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Én, kérem (R-Day!) BozzyCicca hatalmas tisztelõje vagyok,
követem példáját, ha beledöglök is. Olyan
Õ nekem, mint másnak a példakép. Ezért
mentem el tegnap én is fogorvoshoz. Már régóta
irigyeltem a gyökérkezelése miatt (igaz, nekem már
van 2). No, beléülük a székbe, a fogdoki nézi
a számat belülrõl, nézi. Azt mondja: Még
mindig nézem? Persze, dokikám, hógyne! Nézzed!!!
Ez persze nem játszódott le. Szóval bámul bele
a pofámba, aszongya: Jók a fogaid, Laci! Laci a jó qrva
anyád! - mondtam. Tömjél be, de hirtelen egy fogamat, különben
szummakumlaude leépítem a rendelõt mint rómaiak
Kártágót! Ebben aztán meg is egyeztünk bilaterálisan.
Ez arról jutott eszembe,
hogy mikor elsõs gimnázista voltam (voltam!), akkor történt
ama eset, mikor kedvenc testnevelõ tanárom (K. István)
elég nagyot esett. Sítáborba menet ugyanis annyira bekávézott,
hogy egy élesebb kanyarban levágódott a székrõl
és úgy beverte a fejét, hogy még vérezett
is. Innentõl turbánszerû kötést viselt a fején,
mely azért jócskán át is vérzett. Mivel
az utazás során elfogyasztott italmennyiség mégiscsak
megviselte szegényt, kénytelen volt mély álomba
merülni. Idõközben azonban a távolság lassan
köddé vált, s Istvánt megpróbálták
ébresztgetni kollégái. Ill. kollégája:
Pista, ébredj, megérkezdtünk!!! és hasonló
mondatokkal próbált a lelkére beszélni, de hasztalan.
Pista meg se mozdult. A söfõr azonban kezdett kijönni a sodrából,
így mikor a kolléga kicsit megfáradt, õ vette
át a stafétát:
- Ébredj má', Laci, megjöttünk!
- Laci a jó qrva anyád, Pista vagyok! - ébredt fel azonnal
kedvenc tesi tanárom.
Tegnap Édesapám egy remekbeszabott történetet elevenített
fel. Történt egyszer, hogy volt szerencsénk még
zsenge kamaszkoromban eljutni pl. eurodíznilendbe is. Az egész
nálam kb. 10-15 évvel fiatalabbaknak nagy durranás, de
azért érdekes volt. Nagyobbak szórakoztatására
jóformán csak három hullámvasút volt alkalmas.
Ezek elõtt azonban embertelen sorok kígyóztak. Amint
az elsõt elértük, természetesen húgommal
beálltunk a sorba, szüleim meg elmentek másfelé.
Kb. másfél óra araszolást követõen,
mikor már csak úgy 50m volt vissza, bejelentették, hogy
elromlott a vasút. Azt hittem, felkötöm magam. Mondtam, én
innen el nem megyek többé. Így aztán tovább
várakoztunk. Szüléim is észlelték a meghibsodást.
Anyám, amilyen aggódós, egybõl kombinált:
biztos már rajta ültünk, leestünk stb. Apámat
ezzel annyira felidegesítette, hogy fogta magát, elindult megkeresni
bennünket. De nem a sor végén kezdte, mert gondolta, akkor
akik várakoznak feldühödnek, nem jut elõrébb.
Ezért a kijárat felõl közelített. A franciák
persze tiltakoztak, megpróbálták feltartani, eléálltak,
próbálták lefogni. Apám, aki szememben egy hõs
személy (Anya pedig a legdrágább nekem a világon),
azonban annyira eltökélt volt, hogy nem lehetett a 120 kilóját
megakasztani:
- Mit nem lehet, dehogynem lehet erre menni, na húzz innen a p*csába!
- mondta, és fél kézzel arébb hajította
a fiatal biztonságiakat. Aztán látta, hogy minden rendben
velünk, és visszasétált.
Üdv!
Bejegyzés ideje: 2003. november 25. kedd, 09:03:30
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Gyárékék!
Há' mi van itt, há' nem?
D! Hát ez a felvetés a kitartott szeretõkrõl hogyismonnyamcsak.
Egész háremet vigyen mindenki? ;PPP
Nekem/nekünk a héten minden nap LYó lenne, kivéve
a kedd, a szerda, meg talán a csütörtök. Bár
ez az utóbi talán még megoldható. Csak idõben
(holnapig) szójjatok!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Egyebet nem tudok mondani.
Kérem kapcsojjaki.
Bejegyzés ideje: 2003. november 24. hétfõ, 14:28:50
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Hát megöltük a disznyót! De olyan fondorlatos egy
állat volt, hogy miután fejbe vertük, nemhogy eldõlt
volna, mint egy liszteszsák, hanem gyorsan a kerítés
elé vetõdött, ráadásul úgy, hogy merõleges
feküdt a kerítésre. Mindezt persze azzal az elõre
jól megfontolt alattomos tervvel, hogy így majd az én
kezemet, ami az õ lábát szorítja, hogy el ne fusson
mialatt kileheli ártatlan lelkét, jól nekirúgja
néhányszor ennek a vaskerítésnek. Így is
tett a lelkem, s most jócskán bûnhõdök én
- persze nem eléggé - gyalázatos tettemért, miszerint
kioltottam életét.
Sajnálom és bocsánatodért esedezem, Te disznyó!!!
Elsõ az egészség, második a feleség, azaz a feleségeket is hozzuk össze - ez ellen nem tiltakozom, minthogy a múltkor is már nem elõször majdnemnejem is gyütt. Tehát akkor jöjjön minden FELEség, barátnõ ill. kitartott szeretõ is, ha úgy akarja.
DE MIKOR???
Ponyóka javallta, hogy Fidóst sürgessük meg, mert
különben: "Aki kimarad, lemarad!" - mondta a Ponyóka
derûsen.
Na?
Bejegyzés ideje: 2003. november 24. hétfõ, 12:54:19
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
A fia az egyik pillanatban hajolt, aztán feküdt.
Jó!
Bejegyzés ideje: 2003. november 24. hétfõ, 08:26:47
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Hahó, fiLYúk!
A hét mondása (különösen igaz D! és B! barátunkra és klubtársunkra):
Az igazi kolléga az, aki nem csak igérget, hanem be is tart!
Nacsá! Üstöllést indulok Visegrádra, ahol 2 napos intenzív agytréningen veszek részt. Állítólag arrafelé a légkör metán-koncentrációja nem éri el az ÁNTSZ által meghatározott minimális értéket, ezen is segítek egyúttal....
G! kabbbe! :-)
Bejegyzés ideje: 2003. november 24. hétfõ, 07:40:36
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Okésh, LYuLcsát maLYd a hónom
alá kapom, és viszem ish magammal.
Ma egyébként olyan történt, csak hogy kicsit erotikusabb
témát ish megosszak veletek, hogy fáLYt a derekja, és
elkezdtem masszírozzzní a zágyon, amikor egyszer csak
a zajtóban feltûnt Kálmánka, és rendkívül
szigorú, mondhatni fürkészõ, és elemzõ
jellegû pillantásokat vetett a közelünkben lévõ
faliórára. Egy jó tíz másodperces fürkészésh
után néhány másodpercre eltûnt, maLYd ismét
megjelent, és ez tizenegynéhány alkalommal így
egymás után meg ish történt. Már nem tudtuk
mire vélni a dolgot, és kezdtünk aggódni lelki állapota
mián, amikor ish ismét megjelent, egy füzetet lobogtatván,
és eldicsekedett, hogy õ bizony lerajzolta a faliórát,
és azért jött be oly soXor, mert a számokat akarta
alaposan szemügyre venni. Rögtön a nyomában az Ifjabbik
Ferdinánd is jött, és az õ keziben ish volt egy
szép füzetke, benne olyan 3-4 centi átmérõjû
elnyújtott foltokkal, és izgatottan újságolta:
``Papa, mama, nézd, mit rajzoltam! Ezek megnyomott légyek, ezek
meg megnyomott molylepkék, és meg vannak kenõdve!´´
Nah amit most közreadok, az is lehet, hogy már ismert, de szerintem
akkor is LYól el lehet raLYta szórakozni:
Anya (Mrs Perkins) = A
Igazgató = I
A: - Jó reggelt kívánok
igazgató úr!
I: - Ó, Mrs Perkins! Kedves öntöl, hogy befáradt!
A: - Szóra sem érdemes! Ha Tony-val valóban valami gond
van,
szeretném csírájában elfojtani.
I: - Az igazat megvallva, tényleg nincs minden rendben a fia körül.
Ujabban a viselkedése nagyon sok kívánnivalót
hagy maga után.
Egyáltalán nem vesz részt a közösség
életében, távol marad a
sportfoglalkozásoktól, és hetek óta nem írt
leckét.
A: - Hát ez hihetetlen!
I: - Az igazat megvallva, ha nem halt volna meg, kicsapnám!
A: - Tessék?
I: - Jól hallotta, kicsapnám!
Ha nem venném figyelembe, hogy a fia halott, repülne innen!
A: - Tony meghalt?
I: - Igen. Fönt fekszik a betegszobában, merev és világoszöld.
Én megpróbáltam a lelkére beszélni, de
nem mozdul.
A: - Tony meghalt!!
I: - Borzasztóan szélsõséges a viselkedése.
Az egyik pillanatban
le-föl rohangál a folyosón, másnap meg teljesen
mozdulatlan,
és bûzleni kezd.
A: - Na de én ezt nem értem! Hogyan halt meg?
I: - Fontos ez?
A: - Igen, úgy gondolom.
I: - A könyvtár miatt volt az egész. Tudja, a fiúk
elkezdtek
könyveket kivinni aláírás nélkül, a
maga fiát is elkaptuk,
én verésben részesítettem, és eközben
meghalt.
De megnyugtathatom Mrs. Perkins, hogy a hangadót elcsíptük,
így már semmiféle probléma nem lesz a könyvtári
fegyelemmel.
Tudja, a kartoték-rendszer bevezetésével...
A: - Jól értettem, hogy maga agyonverte a fiamat?
I: - Igen de ne haragudjon, nem szoktam hozz, hogy félbeszakítsanak.
Tehát a kartoték-rendszer bevezetésével...
A: - Tulajdonképpen mi történt?
I: - A fiúk belógtak a könyvtárba, és könyveket
vittek el.
A: - A verésnél mi történt?
I: - Ja, akkor? A fia az egyik pillanatban hajolt, aztán feküdt.
A: - Holtan?
I: - Olyasmi. Õszintén szólva Mrs. Perkins, kicsit egy
betegesnek
tartom, hogy így vájkál a fia halálában!
Itt most a gyerek
hozzáállásáról van szó, és
már kezdem sejteni, hogy kitõl
örökölhette!
A: - Én legalább nem vertem agyon!
I: - Valóban nem. Ez azonnal látszott rajta, mikor hozzánk
került.
Tûnõdtem is rajta, nem vált volna-e belõle egy
egészen más
gyerek, ha maga néhényszor már agyonveri.
A: - Maga megõrûlt?
I: - Igen, megõrülök a dühtõl, mert a szerda
délutáni tanít s elmarad
a temetés miatt. De ne haragudjon, mennem kell.
A: - Ez képtelenség!
I: - Igen az... lenne, ha igaz lenne!
A: - Mit mond? Hogy mondja?
I: - Csak vicceltem, Mrs. Perkins!
A: - Hála Istennek!
I: - Szombaton lesz a temetés!
Az utolso vacsora
M = Michelangelo
P = Pa'pa
M: - Jo estet Szentatyam.
P: - Jo estet Michelangelo. Szeretnek beszelni onnel Az utolso
vacsora cimu festmenyerol.
M: - Igen?
P: - Nem tetszik.
M: - Ajjaj. Pedig orakig festettem.
P: - Egyaltalan nem tetszik.
M: - A gyumolcskocsonya miatt? Gondoltam, az egy kis szint visz bele.
Ja, tudom. Biztos a kenguru zavarja.
P: - Mifele kenguru?
M: - Atfestem, semmi gond.
P: - Nemis lattam a kepen kengurut!
M: - Ott all a hatterben, de atfestem. Majd csinalok belole....tanitvanyt.
P: - A-ha.
M: - Ugy jo lesz?
P: - Itt a problema!
M: - Hol?
P: - A tanitvanyok! Huszonnyolcan vannak!
M: - Hat akkor majd huszonkilencen lesznek. Atfestem a kengurut
tanitvannya.
P: - Ne! Nem a kenguru a lenyeg, hanem hogy huszonnyolc tanitvanyt
festett a kepre!
M: - Keves?
P: - Dehogy! Tul sok!
M: - Bizonyos ertelemben igen, de egy jo nagy hepaj illuziojat
szerettem volna kelteni. Tudja, egy olyan igazi utolso vacsorat
akartam abrazolni, nem valami szokvanyos kajalast.
P: - De az utolso vacsoranal csak tizenket tanitvany volt jelen.
M: - De hatha beugrottak a tobbiek.
P: - Osszesen CSAK tizenket tanitvany volt ott.
M: - Talan meghivtak a barataikat.
P: - Az utolso vacsoranal csak a mi Urunk, es tizenket tanitvany volt
jelen. Ez feketen-feheren benne all a Biliaban.
M: - Haverok?
P: - Nem voltak!
M: - Pincerek?
P: - Azok sem!
M: - Tancos-komikusok?
P: - Sem!
M: - De nekem ugy tetszik az a sok ember! Olyan jol betoltik a vasznat!
P: - Csak tizenket tanitvany es a mi Urunk volt jelen az utolso vacsor ...
M: - Megvan!
P: - ...nal.
M: - Megvan! Legyen a kep cime: Az utolso elotti vacsora.
P: - Micsoda?!
M: - Hat, ha volt utolso vacsora, akkor kellett lenni utolso
elottinek is, igaz?
P: - Hat persze, de...
M: - Helyes! Akkor ez lesz az utolso elotti vacsora. Arrol semmit nem
mond a Biblia, hogy azon hanyan voltak!
P: - Persze hogy nem mond, de hat a...
M: - Nahat akkor!
P: - Nezze! Az utolso vacsora jelentos esemeny volt Urunk eleteben.
Az utolso elotti, nem. Meg annak ellenere sem, hogy ott volt egy
buvesz, es egy rezesbanda.
Szoval, en egy utolso vacsorat rendeltem magatol, es azt is akarok kapni!
M: - Igen, deee...
P: - Tizenket tanitvannyal, es EGY Krisztussal!
M: - Eggyel?!
P: - Igen, eggyel! Elmondana, mi vezette magat arra, hogy HAROM Krisztust
fessen a kepre?
M: - Olyan jol hat.
P: - Nem hat jol!
M: - De igen! A kozepso kover kiegyensulyozza a ket sovanyat.
P: - Csak egy messias...
M: - Tudom en azt!
P: - ...volt!
M: - Mindenki tudja ezt! De muveszi szabadsagrol meg nem hallott?
P: - Egy megvalto volt!
M: - Megmondom en mi kell maganak! Egy rohadt fenykepesz! Nem pedig
egy fantaziadus festo!
P: - Megmondom en, hogy mi kell nekem: egy utolso vacsora,
egy Krisztussal, tizenket tanitvannyal, kenguru nelkul,
csutortok delre, vagy NEM KAP fizetest!
M: - Rohadt fasiszta!
Joccakást!
Bejegyzés ideje: 2003. november 21. péntek, 22:24:08
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Vetítésre jöhetnek a nejek is! Idõpont F-tõl függ, de még mindig nem jelzett vissza!
Bejegyzés ideje: 2003. november 21. péntek, 14:12:53
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: ...és a kedvesh feleségét!
Tegnapelõtt ugye R-Zsókok
napja volt, ami azt LYelenti, hogy így utólag tegnap kedvesh
Böldömükhyékhez voltunk amúgy családilag
hivatalosak megköszönteni az ekként nevezett rokonság-belieket.
Csak 3 kisebbfajta röhejfakasztót emelnÁk kifele.
Az elsõ az egy beszélgetés volt, melynek tanúi
lehettünk, ahogy Ifj. Böldömükhy Tihamér és
egy ``lószarrúgdaló´´, azaz közterület-fenntartó
szócsatázott éppen:
I.B.T. (mutatja a behajtási engedélyét): Remélem,
visszafelé már nem fogja kérni, hogy mmutassam. (Eléggé
ingerült volt, mert aznap nem elõször mutatta meg ugyanannak
az úriembernek a zengedeijt)
KTFT: Én annyiszor kéirem, ahányszór csak akaróm...
I.B.T.: Igen? Akkor jól van! Ez legyen a legnagyobb öröme!
... De miért nem mennek inkább oda az utca végére,
ott szoktak sokan potyázni!
KTFT: Én oda megyek, ahova a fõnököm mondja...
I.B.T.: Akkor a fõnökének is mondja meg! EZ legyen a legnagyobb
öröme!
Ilyen elõzmények után , kicsit késõbb mondta Id. Böldömükhy Tihamérné a lányának, hogy ``szórd szét a levest´´, aztán pedig a következõ gyöngyszem az volt, amikor valakirõl azt mondotta, hogy ``el tud helyezkedni, csak nem veszik sehova fel...´´
A kisregényen átrágtam
magam, és mondhatom! Komolyan mondom!
De mikor lesz már vetittésh??? De mikor lesz már vetittésh???
Mi már nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon
várjuk!
Lya és a LYuLí mondta, hogy reméli, lesz ott még
más -né is, felvetette, hogy vessem fel, hogy nem csak D, F,
és B jöjjenek, hanem hozzák el neLYeiket ish...
Bejegyzés ideje: 2003. november 21. péntek, 07:07:47
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Bassza meg a kutya!
Egyik kolléganõm kedvenc mondása (mikor segítünk neki, vagy épp õ nekünk, mert októbertõl új rendszer miatt mindenki minden adónemben dolgozik, elõtte meg voltak külön gépjármû adósok, iparûzési adósok stb.):
"GYERE, BASSZUK KI A GÉPBÕL!"
Bejegyzés ideje: 2003. november 19. szerda, 18:45:02
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Kérem? (R-day) És mi volt Kálmánka Úr nadrágjában???
Rohadjatok meg!!! Ma R Zs bet nap volt!!! R-Joke úgy kitett magáért,
hogy ne tovább!!! Úgy bekávéztunk, hogy rettenetes.
Én pl. megittam vagy 2 liter (litér) pezsgõt, utána
egy vödörnyi veres bort, majd vagy 10 liter konyakkólát.
És ez nem volt elég! Egy igen kedves kollégám
invitált az irodájába, hogy kóstoljam meg a ma
vásárolt pálinkáit.
Kész vagyok.
Teljesen.
Üdv!
Bejegyzés ideje: 2003. november 19. szerda, 16:47:00
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: D!
Ezek alapján én meg elalszom szex közben, és jó
kerítõ lennék (virgo)....
De a Fidó ha LYól tudom, kos, azaz egy nagy F***, ráadásul
bajlódik a felállással... :DDDDDDDD
BRUHHAHAHAHAHAHAHAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA
Bejegyzés ideje: 2003. november 19. szerda, 13:32:12
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz-cs.net
Hozzászólás: Háhhháháháhhhhááááááhhhháháááááá
Ez a nem hétköznapi fiatalember tényleg megmulattatott.
De ha jobban belegondolok. A legrosszabb az egészben, hogy ha jobban
belegondolok. Mert olyankor föl akarom robbantani a fõdgojót.
Az utánpótlásról,
trónutódlásról hadd osszak meg egy rövid,
de annál frissebb történetet, mely tegnap este, de még
vacsora elõtt, a konyha idilljében történt meg szerény
hajlékunkban.
Kálmánka álldogállt az asztal körül,
azaz mellett, és egyszer csak szinte kétrét görnyedt,
és keservesen elkezdett nyafogni, hogy neki elkezdett fájni
a szíve. Mondtam magamban, nabazzm, ez hiányzott már
csak, és lelki szemeink elõtt egy családi tragédia
készült kivetülni, rohangálás orvostól
orvosig, kardiológia, különbözõ receptek és
nehezen beszerezhetõ méregdrága gyógyszerek, különféle,
erõteljesebbnél erõteljesebb mellékhatásokkal,
satubbi, satübbi. Ahogy így szépen csendben pánikolgatunk,
Kálmanek nyüszítését hallgatva, egyszer csak
valami halk pussmoghást (most neveztem meg a vezetékes nevünk
eredetjét - a szerk.) hallottunk, és rögtön nyomban
iszonyatos mocsárszag töltötte be az egész terepet,
és Kalmaneknak egybõl elmúlt a ``szívfájdalma´´.
Aztán hogy megbizonyosodjunk róla, hogy sejtelmünk helyes-é,
megkérdeztük tõle, hogy hol is fájt a szíve.
És ekkor a gyomrára, és az az alatt elterülõ
részre mutogatott. (Persze éhes is volt a drága lélek,
de aki nem hajlandó uzsonnázni, az ne szóljon egy büdös
szót se, fõleg ne így PUSSMOGHVA!!!)
Bejegyzés ideje: 2003. november 19. szerda, 13:29:16
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Üdv!
Én magamra ismertem. Egy rohadt kurva, tripperes, szifiliszes, kankós,
azaz éces vagyok, amitõl meg fogok döglni, mert mérleg
vagyok.
Nagyon fontos!
Olvastam a Magyar Hírlap hasábgyajin, hogy a kalória az kalória. Mindegy mikor eszed, reggel, vagy éjjel, nem hízlal jobban, ha este zabálsz, mintha 18 óra elõtt. A lényeg, hogy mit eszel.
Mongyuk ezzel sokkan vitába szállnak, asz bisztos is.
Uraim!
A múlt pénteken
lementem ebbe a bijoboltba élesztõtlen tönkölybúzakenyeret
venne. Mikor a boltba betértem, egy fickó éppen valami
zsírszalonnát reklámozott, a köztudottan szigorúan
vegetariánus, elmebeteg boltos srácnak. Sejtettem, hogy a reklámozó
sem egészen komplett, de csak kisvártatva tudtam errõl
teljesen meggyõzõdni, ugyanis amikor éppen elhaladtam
volna mellette, jött szembe a Pécs TV 2 embere, mikrofonnal, kamerával
a kezükben. Emberünk roppant mód fellelkesedett és
szólott a médiásoknak: Héjj! Há' lehet
nyilatkozni??? Erre a válasz: Persze! Mirõl? Erre: Há'
bármirül, tessék kérdezni.
Namost engem úgy elkapott a röhögés, hogy azt se tudtam
mit csinálok, ebbõl következõen egy véletlenségbõl
éppen arra járó zsebtolvajt egy lábsöpréssel
a földre vittem, majd a ring sarkában felmásztam és
onnan ugrottam le, s közben a kinyújtott lábaimat felhúztam
derékszögbe, és úgy kanyarogtam a levegõben,
hogy pont a gonosz pénztáros gégéjére essek
a combom alsó felével, amitõl a rosszindulatú
elnök ambuláns gégemetszést kapott.
No, de hadd meséljek el egy további esetet, amit már régóta be akartam írni, csak mindig. Vagy, már beírtam, cak nem emléxem. Nem emléxem.
Volt nekem egy munkatársam,
még anno a moziban. Ez a derék ember akkor már 31 éves
volt. És egy akkora ostoba paraszt, hogy az ritka. A jellemzésére
nem fordítanék több idõt, röviden elmondtam.
Még annyit, hogy hazug gennyláda volt. Nekem nem volt vele bajom,
mert átláttam rajta. Na, szóval ez a tisztességes
ifjú, ahogy G. barátunk mondaná, a b.sz.tlanság
állapotába volt rettenetesen belesüppedve ukkmukkfukk.
Olyannyira, hogy amikor az ABC-ben megnézte az aktuális plébojt,
és abban az egyik nõnek nem mutatták a lába közti
teret, de még a szõrzetét, vagy arra utaló jeleket
sem, akkor dühöngött, hogy miért nem, és ez a
csaj mekkora béna, bunkó, szemét.
Emberünk egy nap nagy tettre szánta el magát. Megúnva
a tékából kivett pornófilmeket és innen-onnan
elcsípett erotikus képeket, elhatározta, hogy vesz magának
egy vastag, de annál nívósabb pornóújságot.
De erre semmiképpen nem mert egyedül vállalkozni: megkért
két munkatársat is, hogy menjenek el vele. Hosszas rábeszélés
után ketten be is adták a derekukat. Mindez a plázában
történt, volt ott egy minõségi trafik, oda mentek.
Ott az eladó állítólag egy nimfomán némber
volt, ismertük látásból, meg volt aki személyesen
is. Kedves fõhõsünk jó sokáaig válogatott
az albumok között. Kísérõi már igen
kellemetlenül érezték magukat, dehát nagy értékû
beruházásról volt itt szó: 1200 Ft volt a legolcsóbb
gyûjtemény, onnan az árak ki tudja hol álltak meg,
és mitagadás, ennyi pénzt kiadni a jegyszedõi
fizetésbõl, ez komoly dilemma. Itt jegyzem meg hõsünkrõl,
hogy 31 évesen a szüleivel lakott, 8 órában dolgozott
a moziban, sõt még ma is ott van, valószínû
onnan is fog nyugdíjba menni. Voltak ambíciói...
Elég az hozzá, hogy szimpatikus fõszereplõnk hosszú
tépelõdés után a legolcsóbb újságot
választotta, melynek címe 40+ volt. És akkor le is lõttem
a poént. Mínusz 500 köbméteres agytérfogatú
emberünk azt hitte, hogy 40 nõ + egy van benne. Keservesen, mondom
keservesen csalódott, hiszen, mint a címe is jelzi, 40 feletti
nõk voltak benne. Úgy, ahhoz képest, mármint korukhoz
képest egyébként jól néztek ki az asszonyok,
de önmagukban, egy egészséges fiatalember (én) szemében
förtelmes látvány volt. Az újság egyébként
aznap kézrõl kézre járt, az összes csaj is
végignézte, mert ilyen szörnyûséget ugye nem
minden nap lát az ember. Bátor fõhõsünket
mindez nem viselte meg különösebben, 31 évével
csak vihogott. Hogy a bõr hogy nem sült le a képérõl,
ez tökéletesen érthetetlen.
Késõbb kérdeztem (jópárszor felidéztem benne ezt a "kellemes" emléket), hogy mi lett a grandiózus magazin sorsa. Azt mondta, aznap elégette. Én persze nem hiszek neki, a lottó 5-ös felét, amit szombaton nyerek majd meg, rá merném tenni, hogy még mindig fényesíti a képekre a bohócot!
Jónapot!
Bejegyzés ideje: 2003. november 19. szerda, 11:58:07
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Az elõzõ kislegényt
nem olvastam még végig, de az eleje alapján bizton állajthatom,
hogy egyik kedvencemmé fog hamarosan válni. Tudom, hogy tegnap
már egyszer elküldtem egynémelyöTÖKnek, de bemásolom
ide is az alábbi asztrológiai kitérõt, hogy mindenki
önmagára lelhessen benne ;]]]]]
Vízöntõ : Jan. 20. - Feb. 18.
Találékony elme vagy és épp ezért sokra akarod vinni. Rengeteget hazudozol. Ugyanazokat a hülye hibákat követed el, mert annyira átkozottul ostoba vagy. Mindenki azt gondolja rólad, hogy elfuserált egy alak vagy és utálják a pofádat.
Halak : Feb. 19. - Márc. 20.
Élénk a képzeleted - gyakran gondolod, hogy a CIA vagy az FBI figyeltet téged. Rendkívül csekély a befolyásod a barátaidra, ismerõseidre és az emberek kikérik maguknak állandó erõfitogtatásodat. Önbizalomhiányban szenvedsz és általában véve egy szarcsimbók vagy. A Halak rémes dolgokat tesznek kis állatokkal.
Kos: Márc. 21. - Ápr. 19.
Úttörõ típus vagy és a legtöbb emberrõl azt gondolod, hogy köcsög. Gyorsan rápirítasz másokra, türelmetlen vagy és megveted az emberek tanácsait. Semmi máshoz nem értesz, mint hogy kiboríts mindenkit a környezetedben. Egy igazi fasz vagy, ennek ellenére mindig problémáid vannak az erekcióval...
Bika : Ápr. 20. - Máj. 20.
Gyakorlatias vagy és kitartó. Bulldogtermészeted van és rengeteget dolgozol - a legtöbb ember azt gondolja rólad, hogy egy csökönyös, makacs seggfej vagy. Beszéd közben hajlamos vagy a nyáladzásra és köpködésre. Hülye kommunista vagy.
Ikrek : Máj. 21. - Jún. 21.
Jó eszû és intelligens vagy. Téged azért szeret sok ember, mert biszex vagy. Hajlamos vagy rá, hogy túl sokat várj vissza szinte semmiért. Az étteremben hagyott borravalód úgy néz ki, mintha eltévesztetted volna a tizedesvesszõt... Egy olcsójános fattyú vagy. Az Ikrek megrögzötten dögönyöznek a vérfertozés mocskos tócsáiban.
Rák : Jún. 22. - Júl. 22.
Együttérzõ és megértõ vagy mások problémáival, s ettõl igazi balfék palimadár... Csak halasztgatod a dolgokat. Ezért mindig is csak segélyeken fogsz tengõdni és szart sem ér az életed. Csak Rákok vannak a dutyikban...
Oroszlán : Júl. 23. - Aug. 22.
Úgy gondolod, hogy született vezetõ vagy. A többiek úgy gondolják, hogy egy idióta barom vagy. A legtöbb Oroszlán erõszakos kötekedõ. Hiú vagy és nem bírod elviselni az õszinte kritikát, az arroganciád pedig vérforraló. Az Oroszlánok tolvaj kurvapecérek, akik jobban szeretik a maszturbálást az igazi szexnél.
Szûz : Aug. 23. - Szep. 22.
Te vagy a logikus típus, aki utálja a rendezetlenséget. Akadékoskodó szarevõséged kiborítja a barátaidat és munkatársaidat. Hideg vagy, nincsenek érzelmeid és gyakran elalszol szex közben. A Szûzekbol jó politikusok és kerítõk lesznek.
Mérleg : Szep. 23. - Okt. 22.
Te vagy a mûvész-típus - mert nem tudsz megbírkózni a valósággal. Ha férfi vagy, szinte biztosan buzi vagy. Esélyed egy jó álláshoz vagy a meggazdagodáshoz valahol nulla és mínusz ötmillió között... A legtöbb Mérleg nõ kurva. Minden rohadt Mérleg nemi betegségben pusztul el.
Skorpió : Okt. 23. - Nov. 21.
Sunyin ravasz vagy és cseppet sem megbízható. A csúcsot azért fogod elérni, mert egy gramm erkölcs nem sok, annyi nem szorult beléd. A legmocskosabb rohadék vagy az egész zodiákusban - hála az égnek a legtöbb Skorpiót idejében kinyírják.
Nyilas : Nov. 22. - Dec. 21.
Lelkes vagy és optimista. Csökönyösen a szerencsére hagyatkozol, de csak mert a tehetségnek az írmagja is hiányzik beloled. A Nyilasok döntõ többsége alkoholista és az emberek csak röhögnek rajtad. Értéktelen kis szarházi vagy.
Bak : Dec 22 - Jan 19.
Konzervatív vagy és fosol a kockázattól. Alapvetõen egy értéktelen, ügyeskedõ kis trágya vagy. Arnold Benedictet kivéve egyetlen egy fontos Bakot sem produkált a világtörténelem. A társadalom szerencséjére legtöbbetek impotens is...
A horoszkóp ismeretlen
szerzõ mûve
Bejegyzés ideje: 2003. november 19. szerda, 09:46:51
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Mivel ez egy jó hosszú regény, és a zinternett is lassú itt, gomboltam egy párszor beírom...
Bejegyzés ideje: 2003. november 18. kedd, 08:09:56
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Lehet, hogy a Ponyóka volt!!!!!!!!!!
Tessék:
A Párduc bosszúja (verekedõsregény)
"Janinak hívnak. Régi álmom, hogy könyvet írjak magamról. Most, hogy a Duna Plazaban internetezni tudok, most meg tudom valósítani ezt és írhatok itt egy folytatásos karatés kalandregényt magamról. A folytatásos akciós karatés regény címe: A párduc bosszúja. A történetet az életembõl merítettem. Igyekszek kerülni a csúnya szavakat benne." (Az író nyilatkozata a regényrõl az Index fórumán)
Általában arra ébredek, hogy a mobil csörög,
vagy pisálnom kell, de ma kivételesen a két függöny
közötti fényes csík ébresztett. A mellettem
elterülõ macámra pillantottam. Csendesen néztem
ahogy kinyúlva feküdt mellettem, és az együttöltött
felejthetetlen éjszakára gondoltam. Végülis birom
ezt az Évit. Ez a spiné keveset pazarol villanykoporsóra,
bezzeg a többi macám állandóan szolizni járt.
Reggelente mindig viszket a seggem.
Nem tudom, hogy a flótírlepedõ teszi-e, de minden reggel öt percet vakaródzok. A NIKE szabadidõruhám hangjára hasonlító vakaródzásomra az Évi megmoccan. Nem akarok jobban hangoskodni, így lábújjhegyen közelítem meg a vécét. A tükörbe, majd az aranyórámra nézek. 7 óra, megyek bekeverem a reggeli badypudingot. Az íze olyan mint a liszté, de hatása jó. A Kovi is ezt szedi és õ már öt kilót felszedett tõle. Az Évi nyolcra megy kozmetikushoz, nekem fél nyolcra az Ecserin kell lennem. Nem sokat szarozok. Megszagolom a tegnapi alsógatyám, ma még elmegy. Felkapom a göncöm és ledzsalok a fekete BMW-mhez, amirõl a nevemet kaptam. Egy használt németbõl hozott fekete BMW-m van, nagyon szeretem és a bigéknél is nagyon bejön.
Beppattanok a kocsiba és irány az Ecseri. Kemény lesz a mai napom, ezt már elõre tudom, hiszen nindzsaszerûen megérzek mindent elõre. Ezert is hívnak a haverok csak úgy: Párduc.
Kiló tízzel fordultam rá az Ecserire. Párduc a
király. Rettentõen fékeztem a buszmegállóban,
ahol Kisköcsög várt rám és a BMW-mre. Kisköcsög
mellett két tízfilléres spiné virított.
Betty és Kata azon mérte a górét, hogy mejiküknek
magasabb a cipõje. Betty gyõzött 15 centivel, de Katán
több rugónyi cucc vol, nem vallott szégyent a kurva teleszkóp.
Kisköcsög átlag 50 kiló, de nincs még olyan
faszán hesszelõ spanom, mint õ. A nevét a bátyjáról
kapta, õ Nagyköcsög volt.
Megmondom én a frankót: Kisköcsögnek nincs mellszõrzete.
Sajnálom is szegényt. Spanyolból hoztam neki ragasztható
mellszõr csomókat, de zavarta. Szúrta. Pedig ha még
egy kartonnyit hozok, akkor totál Csita a csávó. Lehúztam
az ablakot és igazságosztósan néztem mindenkire.
Szeretek igazságosztósan nézni.
- Na pattanj Kisköcsög, brékó van! - mondta lazán Párduc (én).
Kisköcsög már
bent is volt Párduc tuningolt, alul-és felülfelnis sötétfekete
BMW-jébén, azaz az én BMW-ben.
Nagyon vadul csikorogva indultunk útnak a BMW-mben, látszott
az én kemény mindnre elszánt, igazságos arcomon,
és kisköcsög pattanásos pofáján, hogy
király vagyok és hogy kisköcsög örül, hogy
a spanja lehet egy ilyen király csávónak.
Alig halattunk kiló negyvennel húsz métert, Párduc
(én) arra lett figyelmes, hogy két gizda punk molesztál
egy nyugdíjast. Párduc érezte, hogy eljött az igazság
pillanata és kippattant a BMW-jébõl.
"Nyugdij köne buzikáim?"
felkiiáltással nagyon durván pattantam ki a BMW-mbõl,
messzirõl látszott, hogy itt nagyon nagy igazságot fogok
osztani nagyon sok saller kíséretében. Az egyik punk
éppen menekülni próbált elõlem, de egy csavaros
karaterugással összetalálkozott a pofája a 25 rugóért
vásárolt vadiúj fehér ADIDAS edzõcipõmmel.
A skac padlót fogott és jajgatva jajgatott. A másik punk
ütött felém, de nõies alkatú ropikarját
könnyedén csavarta ki a józsefvárosi baditermekben
feszesre duzzasztott 120-as karom. A szememben az igazság lángja
égett.
A két punk összepisilte magát a fájdalomtól.
Párduc az idõs nyugdíjas felé nézett, nagyon.
"Jól van öreg?" - kérdezte.
"Jaj aranyoskám. Maga nagyon rendes, és hõs. Az
Isten fizesse meg! És micsoda izmai vannak! Ha nekünk ilyen miniszterünk
lenne, az nagyon jó lenne."
Párduc borostás arcán kacsintás moccant. "Á,
semmiség." - legyintett a jó fõhõs (én)
Párduc jól tudta, hogy az ország szar helyzetben van és egyedül csak õ (én) képes arra, hogy az ország ne legyen szar helyzetben. De szerénysége több volt hatalomvágyánál. Pedig jó lenne miniszternek, ezt legbelül érezte. A szíve mélyén.
Miután mózesre tanítottam a szociális érzékenységtõl
maximálisan megfosztott tarajosokat, harcos eleganciával süppettem
vissza BMW-m fosszínû, de annál dögösebb kagylóülésébe.
Kisköcsög optimista pofával volt evidens. (Ezt csak azért
írom, mert szeretek idegenszót használni, hogy tudományos
ízt adjak karatés regényemnek.
Igazándiból Kisköcsög
nem volt optimista, a már említett mellszõrzet-hiányosság
miatt.) Voltaképpen ez volt az a pillanat, amikor rádöbbentem,
hogy én vagyok a jó, és hogy a folyamatosan táguló
környezetemben lesz egy nagyon gonosz faszi, aki majdnem olyan erõs
mint én, de a regényem végén mégis gyengébb
lesz majd, miután én és az olvasók már
azt fogják hinni, hogy erõsebb nálam, de mégsem.
Egy vidéki kórház éves költségvetésének
megfelelõ lovettából vett ALPINE erõsítõberendezésem
által felerõsített basszus ritmus
kellemes monotonitással töltötte be a BMW-mben keletkezett
szellemi ûrt. Nagy értékû fuxaim a "császári"
sebesség ellenére is hûségesen tapadtak dús
szõrzettel borított izmos mellkasomhoz, amely kigombolt pálmafásmintájú
selyemingem jóvoltából a nagyközönség
és Kisköcsög számára egyaránt látható
volt. Bár a lehúzott ablakomon kitett könyökömet
kurvára vágta a még kiálló ablakrész,
összeszorított fogakkal jeleztem Kisköcsögnek, hogy
õ is tekerje le nála az ablakot, különben végképp
nem lesz esélye arra, hogy önbizalma
növekedésnek induljon és a buxáknál végre
nyerõ faszi legyen. Kisköcsög ugyan jelezte Párducnak,
hogy a novemberi fagyra tekintettel ettõl most eltekintene, de Párduc
nem szereti ha valaki gonoszul nem ért vele egyet, úgyhogy Kisköcsög
is hasonlóképpen gerjesztett önbizalmat Párducnál
jóval vékonyabb, szõrtelen könyökével.
Az izmoktól telített Párduc (én) egyszercsak arra
lett figyelmes, hogy a gyorsan közeledõ zebrán teljes erõvel
haladt át egy gonosz mindenre elszánt gyalogos. Párduc
fullextrás BMW-jének puccos karosszériáját
Párduc hihetetlen reflexe, ügyesége, intelligenciája,
jósága és villámkezûsége mentette
meg,
félrerántva a mahagóni burkolattal bevont BMW kormányát.
A gonosz gyalogos nagyon gonoszul ugrott félre a jó állapotban
lévõ alig használt nyugati gépjármû
(BMW) elõl. Párduc nagyon mérges volt, ami érthetõ,
hiszen jóságos szívét leírhatatlan stressz
kerítette fogságba, hiszen az erõs fékezés
hatására Párduc sárgabõrtokos mobiltelefonja
érezhetõen megijedt.
"A kurva anyádat
Te rohadt köcsög állat, hát nem látsz a szemettõl?"
- tudakozódott én.
A gonosz gyalogos a félelemtõl rosszindulatúan dadogta:
"Bocsánat!"
"Mivan bazzeg? Ezekután még van pofád lebocsánatozni
engem? Tod, hogy kivel beszélsz faszikám? - érdeklõdött
ismét Párduc.
"Formáld át a jellemét!" - indítványozta
számomra meglepõen intellektuális hangnemben Kisköcsög,
utalva egy könnyed koponyaalapi töréssel járó
párduci mozdulatra. Agyamban a nyolcvanas évek agyonmásolt
narrátoros videófilmjeibõl tanult karatés trükkök
keringtek, bár õszintésen tudtam, hogy a százhúz
kilómmal sajnos nem tudok szaltózni, a bérlakásom
padlójára fektetett ágybetéten nekifutásból
begyakorolt tigrisbukfenc pedig hülyén nézne ki, s mindenképpen
rombolná a regényemben egyre intenzívebben kialakuló
harcos karakterem.
Eközben nyápic,
de hatásos spanom a BMW-bõl kihajolva sejtelmesen maffiás
pillantást vetett a természetüknél fogva tanúskodásra
képtelen járókelõkre, megerõsítve
hitüket abban, hogy a bíróságra járás
sok fejfájást, stresszhelyzeteket, esetenként depressziót
okoz. Már éppen azon munkálkodtam, hogy az edzõcsukámmal
megmasszírozzam a gonosz, de akcióregényem elhanyagolható
szereplõjét, amikor a szürke senki sunyin bocsánatért
esedezett elõttem.
"Pudingfejû, be vagy szarva? - kérdeztem most már
kifejezetten megalázósan (Párduc)
A szürke gonosz senki beszari válaszát meg sem várva
diadalmasan bocsátottam útnak az Ecseri óta számban
érlelt csulacsomót, jelezve utcai harcos dominanciám
megkérdõjelezhetetlen mivoltát. A jeges aszfaltra irányított
párducnyálban feltûnt valami a reggel hevesen elfogyasztott
bodypudingból is, amibõl arra következtettem, hogy elfelejtettem
reggel fogat mosni, és most biztos büdös a leheletem. Atyáskodó
szemekkel követve csulám repülési útvonalát,
örömmel állapítottam meg, hogy a 3 méter 25
centivel megdöntöttem éves
csúcsomat.
"Na húzz a francba de gyorsan" javasoltam megkegyelmezõsen
az egyre gyorsabban menekülõ ellenfelemnek, de szívem mélyén
azért keseregtem, hogy nem basztam le neki egy kurva nagy pofont, de
azért annyira nem bántott a dolog, mert már láttam
olyan akciófilmet ahol a fõhõs balhéba keveredett,
de nem verekedett, csak majdnem, mert ha esetleg verekszik, akkor nem lesz
olyan szimpatikus. De én (Párduc) szeretek szimpatikus lenni,
fõleg abban a regényben amit magamról írok, tehát
ez is közrejátszott abban, hogy most pacifikásabb voltam.
A delet már a bevásárlóközpontban töltöttem
két kellemes spiné társaságában.
Szandra csak elsõ ránézésre tûnik kurvának, valójában a Magyar Tudományos Akadémia levelezõ tagja - közöltem egy balfasz brókerrel, akinek éppen az egyik macát ajánlottam ki mobilon . A pénzes kuncsaft "intelligens, de szép lányt akart" ötvenezerért. Szandra tényleg intelligens, hetedikben, alig évesen szavalóversenyt is nyert, igaz, a zsûri egyik tagját az öklöm gyõzte meg az akkor 18 éves spiné kivételes tehetségérõl.
Szandra számomra több volt, mint szajha. Õ testesítette meg mindazt, ami az Édesvíz kiadó könyveiben univerzumként szerepel. Univerzális volt minden tekintetben: szopott, fõzött, mosott és nem kérdezett.
Mellbimbódzó szerelem volt a kettõnk szerelme, míg a halál fasza szét nem választott minket és meg nem ismertem Évit.
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én sokszor gondolok arra, hogy van-e élet a földön kívül.
Állítólag van, csak a Szíáé és más különleges szupertitkos egységek el akarják titkolni elõlünk az UFÓK létezését. Gyerekkorom óta érzem, hogy valakinek igazságot kéne tennie már ebben az ügyben és akkor nemcsak a híradóban lenne benne, de mint sztár, kiadhatna cédét is. Nem is egyet. Többet. Sokat. Nagyon sokat. Vagy még többet.
Kisköcsög arcán láttam, hogy tetszene neki, ha a spanja nemcsak menõs, de sztár is lenne.
"Én félkézzel elintézném azt a köcsög Majkát meg a Dobberman haverját" - szóltam lazásan a csajoknak, akik mosolyukkal jelezték, hogy ezzel õk nagyon is tisztában vannak. Nem elõször éreztem azt az õszinte tiszteletet, amit irántam tanúsítanak.
"Meg kell bosszulnom valamit..."
- mondtam sejtelmes hangon Kisköcsögnek, miközben a vastag
arany nyakláncomból visszatükrözõdõ
fénnyel világítottam rá a világegyetem
sorsdöntõ kérdéseire.
"Micsodát óh erõs és mindenekfelett álló
Párduc Istenkirály?" - érdeklõdött igazhitû
misszióm felöl barátom.
És akkor elmeséltem neki a történetet.
Egyszer egy Vicky nevû
csajommal mentem be a Westendbe. A vízesés mellett (amirõl
mindig a tiszai árvízkárosultak jutnak az eszembe) a
csajom egyszer csak felsikoltott:
"Jaj, nézd Jani, de cuki kis cukiautó!"
És tényleg. Szemem és izmaim elõtt egy Go West
feliratú, mozgáskorlátozottaknak fenntartott kisautó
állt. Cuki volt, bár Vicky puncija még cukibb.
"Vegyél a nyakadba és menjünk vele egy kört!"
- javasolta plasztikázott végtagjaival hevesen csápoló
spiném, mire én az információs pultnál
álló szürke kis senkihez fordultam:
"Kipróbálhatom?"
"Sajnos nem lehet, csak mozgáskorlátozottaknak van."
- felelte a senki.
"Na ide a kulcsot!" - förmedtem rá ingerülten.
"Nem lehet." - felelte bátran.
"Velem ne szarozz te kis köcsög, mert rögtön agyonszúrlak!"
- ajánlottam neki.
"Sajnos Ön nem próbálhatja ki, értse meg"
- jött a válasz.
"Még visszajövök és kitépem a beleid!"
- nyilatkoztam nekije.
Ezért fontos nekem, hogy bosszút álljak az infopultos
senkin - szögeztem le Kisköcsögnek.
És õ megértette küldetésem nemes célját.
"Nem szeretem, ha udvariatlanok velem az emberek. Nem szeretem, ha a
csajomra néznek. Nem szeretem, ha visszapofáznak, ha megkérdõjelezik
azt, amit mondok, ami az igazság. Érted, Kisköcsög?"
- magyaráztam a barátomnak, aki egyetértet velem.
Én vagyok a KIRÁLY! És ezt SENKI, érted, SENKI nem vitathatja! Még Ti sem, kedves olvasók, mert lebaszok egyet a klaviatúrán keresztül.
Rakok egy újabb illusztrációs képet a könyvembe.
Ezen a fotón az egyik csajommal nyaralok Görögbe. Jó drága volt az utazás és a szállás, de nekem van rá pénzem. Ez még az elõtt volt, hogy meglett volna a BMW-m. De már itt is jól éltem, nagyon. A fuxaim azért nincsenek a képem rajtam, mert fürödni voltunk és féltem, hogy elázik, amúgy már megvoltak a fuxaim, aranyból rég.
Lassan szürcsöltem a kapucsínóm, tudtam, hogy elõbb-utóbb befejezem, de jobb késõbb, mint elõbb.
Bevallom, kicsit izgultam, hogy Szandra hamarabb megissza, mert akkor újra fizethetek neki egyet és az nem olcsó.
Sokat költök csajokra, de emelett számos kiadásom van.
Az csak látszat, hogy van lóvém, sokszor alig tudom kifizetni az albérletet.
DE EZT NE MERJÉTEK ELMONDANI BÁRKINEK IS, KÜLÖNBEN SZÉTSZEDLEK!!!
"Párucbuckó, kérdezhetek valamit?" - effektált
Szandra.
"Persze, bébi. Engedélyezem."
"Neked mindig ilyen nagyok az izmaid?" - kételkedett természet
adta ajándékomban ez a büdös kurva.
"Mi van bazmeg??? Hogyhogy mindig ilyenek??? Mi a faszt reklamálsz
Te büdös kurva??? Hát ki vette meg a melleidet? Az orrodat
ki a faszom csináltatta meg te kis szajha???" - kérdeztem
vissza logikusan és majdnem feldühítettem magam, de szerencsére
sikerült úriembernek maradnom.
"Hát csak...gondoltam...ha reggel felkelsz, akkor ugye lehet,
hogy még nem olyan nagyok...és csinálsz fekvõtámaszost,
hogy ilyen nagyra duzzadjanak." - motyogta megszeppenve.
"Mi van? Hát te hülye vagy...mingyá kapsz egy sallert,
ha nem hagyod abba ezt a vádaskodást! Nekem mindig ilyen nagyok
az izmaim!!! A lábam, a karom, a vádlim és az agyam is
izmos. Így születtem. Hülye szuka! Még hogy reggelre
leapadnak...hogy lehet neked ilyen kevés agyad?" - világosítottam
fel Szandrát egy bravúros visszakérdezéssel.
Bár Szandra nem tudta, de mély lelki sebet hagyott bennem. Aznap egész éjjel rémálmok gyötörtek. Pici kis izmokat láttam egy szétposhadt testen. A testbõl egy nyak lógott ki, és azon a fejem volt, amibõl arra következtettem, hogy az enyém az a poshadt, girhes test. Izzadtam, és az is lehet, hogy félelmemben a lepedõmbe vizeltem. A poshadt girhes-testek éjszakája volt ez. Életem legrosszabb élménye. S akkor még nem is sejtettem, hogy rémálmom visszatérõ motívum lesz lesz.
Másnap már az orvosnál voltam. Rutinvizsgálatnak
indult?
?Vertienen-féle agyalapi
elváltozás. Még nem láttam ilyet az eddigi praxisom
során? ? közölte velem az orvos, miközben az agyamról
készült röntgenképet vizsgálta.
?He?? ? érdeklõdtem vissza.
?Ez egy különös és igen ritka betegség. Általában
majmoknál vagy más emlõsöknél jelentkezik,
embernél még soha, ahhoz túl kevés agysejt szükségeltetik...ezért
is furcsállom, hogy az Ön agyában kifejlõdhetett,
illetve visszafejlõdhetett ilyesmi?szinte hihetetlen??
?És akkor most mi van, vagy mi legyen?? ? próbáltam tudományos
vizekre evezni, s arra gondoltam, hogy bedobok neki egy idegen szót,
hátha dob egy hátast. ?Gyûjtsek szelektíven hulladékot??
?Tessék? Hogy jön ez ide? Na, ide figyeljen jóember. Magának
egy kis pihenésre van szüksége. Mindenesetre arra kérem,
hogy holnap hívjon fel. Lesz Stockholmban a jövõ héten
egy konferencia. Szeretném a kollégáimnak bemutatni.
Egyedi eset. Ott lesz Vertienen úr is. Igazából az õ
elméletét és karrierjét tudnám ketté
törrni, ha bemutathatnám a kollégáknak az Ön
agyáról készült röntgenfelvételeket.
Ön áttörést hozhat az orvostudományban! Felfogta??
És ekkor megvilágosodtam: régen azt hittem, roxtár
leszek, aztán meg aztat, hogy badivilágbajnok. De erre, hogy
orvostudományos áttörés legyek, erre életemben
nem gondoltam.
?Köszönöm doktor úr, köszönöm!? ? ráztam
meg a kezét örömömben.
Dramaturulógiai szempontból eljött az ideje, hogy bemutassam önéletrajzi karatés regényem gonosz szereplõjét, Bélát. Mivel õ a gonosz, ezért nehéz róla úgy írnom, hogy ne legyek elfogult, de mivel ez egy igaz történet, ezért igyekszek tényleg olyannak bemutatni, amilyen õ, nem pedig olyannak, amilyennek én látom õt. Igyekszem hû jellemábrázolást adni róla, mert a kiadó sem szereti, ha nagyon elfogult egy regény.
Büdös, mocsok, szemét állat. Undorító féreg. És nem is olyan erõs, mint én. Egy kis utolsó senki. Pondró köcsög. Ja, és állítólag bélférge van. Ciki, mi?
Hát akkor ennyit róla, így elsõ körben.
Évi este ? elalvás elõtt, dugás után ?
azt kérdezte tõlem, hogy akkor is szeretni fogom-e, ha majd
sztár leszek.
Lazásan szívtam egy slukkot a cigimbõl, aminek szájamból kifújt füstje vicces köröket írt le mellszõrzetem útvesztõiben. Vajon megtalálja-e a kijáratot a füstgombolyag? ? kérdeztem magamban, költõileg. Évit láthatóan zavarta, hogy nem válaszoltam a buta kérdésére, ezért végül megkegyelmeztem neki.
?Persze, bébi. Tudod, én nem felejtem majd el, kik voltak azok, akik a kezdeteknél mellettem álltak.? ? jelentettem ki, miközben valójában Jennifer Lopez ? remélhetõleg hamarosan közelrõl szemrevételezett ? fanszõrzetén elmélkedtem szelíden..
?Jaj Párduc, annyira, de annyira szeretlek!? ? vonyított nyálasan a nõm.
Aznap éjjel Heller Ágnes egyik esszéjérõl álmodtam.
Éjjel Vivien is eszembe jutott. Õ volt az elsõ, igaz
szerelmem. Ma is velem lenne, ha nem következik be az a borzasztó
tragédia...
Egy pénteki nap történt,
még ma is tisztán emlékszem. Kisköcsög telefonált.
Valahogy éreztem, hogy baj van.
"Szasz Párduc. Figyejj, van egy kis hézag. A nõd,
Vivien..."
"Mi van Viviennel?" - érdeklõdtem kíváncsisággal
teljes õszinteséggel.
"Szal az van, hogy elmentek a Maci spinéjével a körúti
szoliterembe."
"És akkor mi van?"
"A csajod bazdmeg szolizás közben elaludt. Két óra
múlva vette észre Maci spinéje, hogy nincs vele a Westendbe
a Vivi. Visszament, azt kiderült, hogy a csajod bazdmeg..."
"Mi van Viviennel???"
"Szénné égett. A kurva életbe. Sajnálom,
Párduc. Õszintén. Pedig jó csaj volt." -
közölte részvétteljesen a spanom.
"NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!"
- ordítottam...
Ennek már négy éve. És még mindig fájdalommal tölt el. Késõbb egy alapítványt hoztam létre, amely a szolárium áldozatainak hozzátartozóit segíti. Ezzel próbáltam enyhíteni a fájdalmamon.
Aztán eltelt egy hét?
Kellemes napra virradtam. Alighogy böfögtem egyet fölkelés után, már Kisköcsöggel száguldoztunk hatvankétezerrel a BMW-mel a körúton. A repülõtérre mentünk. Stockholmba voltunk hivatalosak a konferenciára. Sajnos a doktor nem jött velünk. Elõzõ nap ugyanis meg akartam neki köszönni, hogy hamarosan tudományos áttörés leszek az agyalapi mirigyemmel, de sajnos a baráti hátba veregetésem miatt több csigolyája eltörött. Így hát Kisköcsöggel indultunk nyugatosra.
?Kérhetném a
jegyét, Uram?? ? szólt be a reptéren egy spiné.
?Mi van bazmeg? A faszom nem kéne, köcsög? Ezt én
vettem, ez az én repjegyem!!!? ? ordítottam rá a megszeppent
puncitulajdonosra, aki ? mintha valaki megsértette volna ? bõgni
kezdett.
?Te, Párduc?nem lehet, hogy ez a spiné ellenõrzi a jegyeket??
? kérdezte a Királytól (tõlem) Kisköcsög.
Ekkor rájöttem, hogy lehet. Visszakozni azonban már nem
akartam, mert egy buta libának sohanemsincs igaza.
De aztán ügyesen kiérveltem magam, még mielõtt
a helyszínre érkezõ biztonsági õrnek az
arcán kellett volna kozmetikai feladatokat elvégeznem.
?Ide figyelj puncinyuszi. Ne bõgj nekem itt. Majd ha a Párduc,
én, úgy gondolja, hogy odaadja a jegyeket, akkor odaadja. Vili?
Na nesze Te ribanc? ? azzal odadobtam neki a repjegyet, kaján vigyorral
a szám szélén. ?Nem jössz velünk husifalat?
Megnézhetnéd a stockholmi piramisokat...? ? próbáltam
kiengesztelni, mert ? bár én szerintem tényleg nem voltam
sértõ ? még jobban sírt.
?Na húzzunk fel a gépre, Kisköcsög. Vár ránk
Stockholm!? ? intettem a spanomnak.
Erõteljesen befeszített izomkötegeimmel együttesen szálltam fel a repülõgép fedélzetére, hogy világosan és egyértelmûen lássák, ki a Király (én). A sztyúárdesz picsákon látszott, hogy tetszem nekik, mert mosolyogtak.
Persze nekem nem kell visszajelzés, tudom, hogy jól nézek ki és szép vagyok. Szeretek befeszített izmokkal menni, bár õszintésen szólva egy idõ után elég fárasztó és vörös lesz tõle a fejem. Egyszer egy diszkóban vagizni akartam egy nõnek és annyira feszítettem az izmaimat, hogy véletlenül összeszartam magam. De ha valaki ezt a vallomásomat felteszi az internetre, esküszöm széjjeltépem!!!
Sajnos a BMW-met a parkolóban kellett hagynom, pedig szívesen magammal vittem volna. Ha hiszitek, ha nem, az autómtól (és persze tõlem) egybõl nedvesednek a macák. Ezért is szeretem az autóm. És magamat is.
Szeretek az én BMW-mbõl kiszállni, mert akkor látszik, hogy az ENYÉM! Bár a sötétített üveg nagyon menõs, hátránya, hogy nem látják, ki ül benne. Ezért szeretem letekerni az ablakot. Sajnos szomorúan tapasztaltam, hogy a repülõgépen nem lehet letekerni az ablakot. Ezért papírt és tollat kértem, és panaszlevelet írtam az illetékeseknél.
Malévosok!
Szalai János vagyok, de a barátaimnak csak Párduc.
De Önök nem a barátaim, ezért Önöknek csak Szalai János vállalkozó Úr vagyok. Értve?
Amiatt írok maguknak, mert nem vagyok megelégedve a szolgáltatásukkal. Az ablakot nem lehet lehúzni, az izmaim pedig nem férnek el rendesen a székben. Különösen a karizmaimnak kényelmetlen az ülés, de a vádlimnak és a szépen kidolgozott tricepszemnek is túl szoros a hely.
Követelem, hogy az olyan erõs embereknek is, mint én, tegyék lehetõvé a kellemes utazást, ellenkezõ esetben gyökeresen megváltoztatom a vezetõség arckifejezését.
Szalai János ÚR
Az út alatt elszundítottam...és álmodtam...
George W. Bush köszönetet mond Párducnak
Washington, 2003. augusztus 7., csütörtök (MTI) ? George W. Bush hálás köszönetet mondott Szalai ?Párduc? János Úrnak, amiért egy csapásra megoldotta a világ problémáját: a terrorizmust, a munkanélküliséget és a gordiuszi csomót. Bush szerint több olyan izmos és rendes emberre volna szükség, mint Párduc.
A Fehér Házban rendezett ünnepségen az amerikai elnök hangsúlyozta: az Egyesült Államok népe hálás Szalai Jánosnak, aki elfogta és péppé verte Oszama bin Ladent, Szaddám Huszeint, Fidel Castrót és magyar hangját.
Bush elmondta: a világban most már minden rendben van, és mindezt Párducnak köszönhetjük. Az elnök négy kiló arany nyaklánc és egy vadonatúj autósmagnó ünnepélyes átadásával köszönte meg a magyar hõsnek, hogy megmentette a világot.
?Ébredj Párduc, ébredj! Megérkeztünk Stockholsonba!? ? rázott fel izgatottan Kisköcsög.
Éppen fel akartam ülni a székbõl, amikor szúrós fájdalmat éreztem a mellkasomnál. Szomorúan láttam, hogy alvás közben az arany nyakláncom összegabalyodott a mellszõrzetemmel. A több kilós vagyontárgyamat megpróbáltam kiszabadítani a szõrcsomó fogságából, sikertelenül.
Ekkor szörnyû gyanúm támadt?
?Kisköcsög! Te csináltad
ezt velem???? - ordítottam érdeklõdve.
?Ne barózz má?, észre se vettem!? ? jelentette ki egyre
gyanúsabb útitársam.
?Azért csináltad te kis geci, hogy kihuljon a mellszõrzetem,
mer' irigykedsz, valld be!!!!!? ? üvöltöttem csupasz spanom
megrémült arcába. Tudtam, hogy igazam van, de nagyon.
?Eszembe sem lenne ilyet csinálni az intelligens, szép, okos,
ügyes, bátor, karakán, kedves, mindentudó, sokoldalú,
szimpatikus, erõs barátommal? ? próbált védekezni,
de már késõ volt.
Így vesztette el Kisköcsög az alsó-felsõ fogsorát.
?Elnézést uram, de le kell vágnunk azokat a szõröket,
csak úgy tudunk magán segíteni? ? közölte pofátlanul
és megalázóan a sztyúárdesz, miközben
egy hatalmas ollóval hadonászott a szemem elõtt.
Bevallom, elérzékenyültem. Több évtized kemény
munkájával értem el, hogy kifejlõdjenek ezek a
szõrök és most ? éppen a padlón véres
arccal vergõdõ ? irigy barátomnak köszönhetõen
meg kellene válnom tõlük. Minden egyes szál fontos
számomra. Az egységet jelenti nekem, a test és a lélek,
a szõr és a test elválaszthatatlan egységét.
Szememben könnycsepp jelent meg, ideglenesen.
?Nincs itt valahol egy magánklinika, ahol ezt megcsinálják
úgy, hogy ne kelljen megválnom a mellszõrzetemtõl??
? kérdeztem reménykedve.
?Mit szólna hozzá, ha inkább a nyakláncot venné
le a nyakáról? A szõr ? amibe amúgy is bele van
az ékszer gabalyodva - talán megtartaná a láncot
a nyaka helyett...? ? javasolta a repülõ legénysége.
?Igen, ez jó ötlet? ? feleltem határozottan és optimistán.
Szememben megjelent a remény sugara.
Szép lassan lecsatoltam bika nyakamról az aranyláncot,
ami az óriási súlya miatt iszonyú sebességgel
zuhanni kezdett izmos mellkasom irányába.
Valójában ez pillanatok alatt zajlott le, de nekem hosszú
perceknek tûnt. Az izgalomtól verejtékeztem, a mûveletet
becsukott szemmel lesõ legénység lélegzete elállt.
Már azt hittem, leszakadnak a szõreim és elvesztem a
HARCOT, amikor az utolsó pillanatban nem zuhant tovább a nyaklánc.
?Megtartja!!!!!? ? kiáltottam fel diadalittasan és hálát
adtam a sorsnak, hogy igazán erõs és strapabíró
mellszõrzettel áldott meg.
Szeretem a kitartó embereket, azokat, akik nem adják föl egykönnyen. Õk a harcosok. Nekem nagyon sok spanom van, és a legtöbbjük kitartó, harcos. Én szerintem én jó lennék egy akciófilmbe. Ha esetleg olvassa ezt valaki, akinek vannak ismerõsei Halivúdban, arra kérem, hogy szóljon az érdekembe. Cserébe adok egy hi-fi magnót. Újnak tûnik.
Kisköcsög egyszer mesélte (és õ biztos nem mer nekem hazudni), hogy az egyik kedvenc színészem, a Van Dame úgy hívta fel magára a figyelmet, hogy egy kávézóban karatézott és épp ott volt egy magas rangú halivúdi ember, aki aztán leszerzõdtette õt.
Én már sokat karatéztam, de még nem figyeltek fel a tehetségemre.
Egyszer voltunk például a Pepszi szigeten, pénzbehajtói célzattal. Megboldogult Laja tesóm (õ egy volt spanom, majd még megemlékszek róla) VIP-passzosával dzsaltunk befelé az én BMW-mmel százötvennel, amikor az a szarházi csórikám punk egyszercsak belecsimpaszkodott frissen melírozott karszõrömbe.
?Hé, Izomagy, rá ne hajts már ezzel a tragaccsal a lábomra? ? hepciáskodott a minimális tiszteletet is kenterbe verve. Eztet követõen hozzáböfögte:
?Nincs egy cigid??
Namármost.
A kocsimat senki nem cikizheti büntetlenül, ezt mindenki tudja a telepen. Ha õt bántja valaki, az a maga evidenciájában olyan, mintha azt mondaná: a kurvaanyád Párduc. Márpedig az én anyám nem kurva, ezt szeretném kihangsúlyozni.
Ad kettõ. Udvariasság is van ám a világon, kispajtás. Lesszives talán. Vagy mint a spanoknak: tesókám, ne sza?zz már. Esetleg a spinéktõl egy naaaa, Párducbuci, léccinamár (ide jön a ruha ára). De semmiképp nem hé, és nem egy büdös punktól!!!
Ad három: Nem dohányozok, amióta Doki (a gyurós spanom) felhomályosított: a cigi megöli a badiport. Olyan, mintha nem is szednél semmit. Akkor meg mi értelme lenne gyúrni?
Ad 5: nem emlékszek.
Arra viszont nagyon is, ami eztán történt.
"Izomagy ám a te jókurvaanyád, az" ? vetõdtem barátságtalanul vegyes agresszióval a punk retkesdzsuvás nyaka után. Már az ajtókicsapásom is félig halálos volt. Öklöm céltudatosan csapódott az utolsó senki arcába, amibõl kifröccsenõ vér fröccsent szét fröcsögve. A bordáit egyesével rúgtam szét, de a többi csontját is különös gonddal zúztam porrá. Szeretem ledegradálni az ellenségeimet.
Harcom végén fõszereplõsen néztem. Szeretek fõszereplõsen nézni. Errõl jut eszembe: néhány hónapja egy akcióm után tapasztaltam, hogyha fõszereplõsen és igazságosztósan nézek egyszerre, akkor nem viszket a seggem.
Eközben a Szíáé egyik szupertitkos központjában
RÓLAM beszélgettek (ezt utólag tudtam meg, ezért
írom most bele a regényembe):
Szíáé
fõnök: Elnök úr! Kérte, hogy a Szíáé
oldja meg azt a problémát, amit meg kellene oldani. Tudja, amirõl
beszéltünk.
Amerikai elnök: Igen, emlékszem. És meg tudják oldani?
Szíáé fõnök: Mi nem. De van egy ember, aki
igen. Õ az egyetlen, aki meg tudja oldani.
A Szíáé fõnöke ekkor egy kivetítõn
megjelenítette a fotómat. Az amerikai elnök reménykedve
nézett a megoldás kulcsára, Rám. (és a
BMW-mre)
Szíáé fõnök: Õ az, akirõl beszéltem.
Mr. Panther. James Panther. Sajnos az izmai nem fértek rá a
kivetítõre, pedig szép nagyok.
Amerikai elnök: El tudja intézni az ellenséget?
Szíáé fõnök: Õ a legjobb. Biztos el
tudja intézni.
Amerikai elnök: Akkor mire vár még?
Szíáé fõnök: Egyetlen gond van csak. Még
nem tagja az ügynökségnek. Meg kell gyõznünk
õt arról, hogy nekünk dolgozzon. Valamit ajánlanunk
kell érte.
Amerikai elnök: Mégis mit?
Szíáé fõnök: Én Blaupunkt autósmagnóra
és egy szpojlerre gondoltam, bónuszként meg kaphatna
egy Agressor márkájú dzsekit. A kínai követségtõl
olcsón tudnék szerezni.
Amerikai elnök: Bármit megkaphat, amit csak kér. De csak
akkor, ha nekünk dolgozik. Megértette?
Szíáé fõnök: Igen, megértettem Elnök
úr!
Alighogy kiszálltunk a repülõgéppõl, hirtelenséggel
megéreztem, hogy Kisköcsögnek rossz kedve van. Lehajtott
fejjel ment mellettem, a kezét a szájához tartva. És
meg se szólalt.
Mivel én Kisköcsög legjobb barátja vagyok, ezért
apatikus (beleérzõ) képességemmel mindig megéreztem,
ha baráti vígasztalásra van szüksége. Most
sem volt ez másképpen.
"Nõ van a dologban Kisköcsi?" - fordultam hozzá viccesen, egy barackot nyomva a feje búbjára, hátha az jobb kedvre deríti.
De Kisköcsög nem válaszolt, csak érthetetlen hangon motyogott valamit, és a szája felé mutogatott.
"Áh, éhes vagy!" - fejtettem meg a barátom szomorúsága mögött rejlõ okokat, de õ csak a fejét rázta, jelezve, hogy nem errõl van szó.
Ekkor jöttem rá hirtelen, hogy biztos nõ van a dologban, csak nem meri elmondani. Gondoltam magamban, ilyenkor a legjobb, ha bölcs baráti tanácsokkal látom el, hiszen én nagyon értek a nõkhöz.
"Nos, hadd mondjak el neked egy bölcsességet Kisköcsög, ami - ha megérted a mélységét - életed végéig fény lesz a sötétségben, kikövezett út a göröngyös élet útvesztõiben és kapaszkodó annak szûk ösvényein..." - hangsúlyoztam ki mondanivalóm lényegi, bevezetõ szakaszát, majd a lényegre tértem: "Minden nõ kurva. Ennyi a titka a dolognak. Úgyhogy ne sajnáld egy percig sem, ha egy nõ amiatt hagy ott téged, mert Te gyenge, csupasz, nyápic vagy!" - vígasztaltam a spanom.
Bár nem látszott rajta, azért bíztam benne, hogy sikerült megvígasztalnom. Hiszen mire jó egy igaz barát, ha nem arra, hogy a nehéz helyzetekben átsegítse lelkileg a barátját?
?Taxi! Taxi? ? kezdtem ordítani a repülõtér bejáratánál.
(Itt meg kívánom jegyezni, hogy Évi fodrászüzletében
rengeteget hallgatom a Danubiust és a Juventus rádiókat,
s ennek köszönhetõen elég sokat tudok már angolul.
Végre eljött az idõ, hogy a tanultakat az életben
is hasznosítsam.)
Hirtelen váratlanságból
egy taxis lépett mellém.
Valamit kérdezett, amit nem értettem, ezért inkább
én kezdeményeztem a beszélgetést: ?Icmájlájf?
Látszott, hogy nem érti, ezért újabb angol szóval
próbálkoztam: ?Ájgáddépáver?
Ezt a szót sem ismerte, látszólag. Kicsit dühös
lettem attól, hogy unintelligens emberek vesznek körül. ?Itt
mindenki ilyen sötétteljes bunkó?? ? érdeklõdtem
magamban.
Na, jó, adok még neki egy utolsó esélyt ? gondoltam
szeretettel, majd teljes erõvel mondtam: ?Kentácsdisz!?, ?Giráppá!"
De ezeket a szavakat sem értette ez a tuskófejû. Csak nézett rám bambán.
Mivel a repülõtéren és környékén sajnos senki nem tudott olyan jól angolul, mint én, ezért aznap a repülõtér bejáratánál kellett aludnunk.
A repülõtéren töltött éjszaka során
alig aludtam. Gondolataim a Budapesten hagyott BMW-m, a magammal hozott izmaim
és a szintén Budapesten hagyott Évin járt. Hogy
unalmamat elûzzem, távolbaköpõ versenyt rendeztem,
amelynek egyetlen résztvevõje én voltam. Ötször
találtam el több mint két méter távolságból
egy Not Exit és egy Shop feliratú táblát, amely
idegenben igen szép eredmény, úgy gondolom. Érdekes
volt megtapasztalnom, hogy célba talált csulacsomóim
sokkal lassabban csordogálnak le a külföldi táblákról,
mint otthon a magyarokról. Vajon más anyagból vannak,
mint a magyar táblák? ? morfondíroztam.
Késõbb aztán
rájöttem, hogy az is lehet, hogy ha külföldre megy az
ember, akkor megváltozik a nyálának az állaga.
Ennek nyilvánvalóan az lehet az oka, hogy más a levegõ
máshol, mint Budapesten. Mondjuk én szeretem a budapesti levegõt
és a Magyarországon végrehajtott köpéseim
közben használt magyarországi nyálammal is elégedett
vagyok. Egyszerûen el kell fogadnunk, hogy más ország,
más kultúra, más nyálállag. Nyitottnak
kell lennünk a másik országra, még akkor is, ha
különbözik az ottani emberek köpetének állaga
a mi nyálunktól -
összegeztem gondolataimat.
Már éppen álomra tudtam volna hajtani tar buksimat, amikor
egy ballonkabátos alak lépett mellém.
?Párduc úr?? ? kérdezte udvariasan.
?Attól függ kinek? ? válaszoltam sejtelmesen.
?Én Szíáé ügynök vagyok, bizony. Tök
jó nekem. Sok fizetés, nõk, kalandok és remélhetõleg
kielégítõ nyugdíj jellemzi izgalmas életem.
Nagyon menõs vagyok. És hordhatok Avinyon napszemcsit. Jó,
mi?? ? dicsekedett ez a geci állat.
?Ja.? ? reagáltam magam. ?De mi közöm hozzá, te kis
köcsög?? ? kérdeztem vissza, megõrizve az udvariasság
elemi szabályait.
?Dolgozzon maga is a Szíáénak, Párduc Úr?
? ajánlotta az idegen.
?Kapok olyan igazolványt, amivel ingyen mehetek be a diszkóba??
? érdeklõdtem a munkakörbõl adódó
esetleges lehetõségeimrõl.
?Sajnos titokban kell tartania, hogy Ön ügynök.? ? ábrándított
kifele.
?A csajom sem tudhatja? A spanjaim sem? A többi nõm sem??
?Sajnos nem, Párduc Úr.?
?Akkor nem érdekel, csáó!? ? hangsúlyoztam ki.
?Na, légyszi-légyszi?? ? próbált hatni rám
?Nem.? ? jelentettem ki határozott elszántsággal.
?Naaaaa?légyszi-légyszi?? ? erõsködött.
?És mit kapok cserébe?? ? hajlottam a dologra rá.
?Látja ezt a sportmelegítõt? Tudja mire képes
ez? Harminc méter távolságból lehet hallani a
susogását!?
?Király!? ? böfögtem elbûvölve, majd elfogadtam
az ajánlatát. ?Jó rendben. És mi lesz a feladatom?
Kinek kell bezúzni az arcát??
?Azt majd idõben meg fogja tudni. Viszlát!? ? felelte az idegen,
majd köpéstávolságra kívülre került
és végleg eltûnt izmos szemeim elõl.
Mivel ebben a rohadt külföldben senki nem beszélt angolul, ezért elhatároztam erõsen, hogy még másnap visszatérünk Budapestre. Így is tettünk. Kisköcsit persze kioktattam, hogy mit mondjon otthon a nõjének és Évinek. A Szíáés beszervezésrõl ugye nem beszélhettem, ezért ki kellett találnom valami hihetõ dolgot.
?Szóval Köcsi, halljam, mit csináltunk Stockholmban?? ? kérdeztem oktatásügyileg a spanomtól, hogy így ellenõrizzem: megtanulta-e az igazságot.
?Azzal kezdõdött,
hogy a repülõtéren belénk kötött ötven
biztonsági ember, de Te mindegyiket lenyomtad puszta kézzel.?
?Héhé, nem puszta az a kéz, hanem férfiasan szõrös?
? javítottam ki, korrekciózásképpen.
?A megalázott biztonsági õrök mindegyike nagyon
jajgatott és engedelmesen borult le lábaid elõtt.?
?Helyes? ? feleltem elégedetten és a szám szélén
örömtáncot járt valami fehér izé, ami
még elõzõ este jelent meg fényesen. ?Folytasd!?
? szegeztem homlokának közepére a gépre ügyesen
felcsempészett Parabellum maroklõfegyverem, csak úgy
emlékeztetõleg.
?Utána száz szõke svéd nõ rohant le, mert
dugni akart veled mindegyik és be akart ülni a BMW-dbe?
?Köcsi, ne csináld ezt velem! Ez a sztori így nem hihetõ!?
? dorgáltam le néhány ökölcsapással.
?A nõk nem akarhatták kipróbálni a BMW-m, mivel
azt Pesten hagytam. Ha azt mondod, hogy be akartak ülni, akkor Évi
gyanút fog, hiszen nem annyira hülye. Tehát csak annyit
mondj, hogy ötven nõ meg akart dugni. Ez hihetõ. Na, és
utána mi történt??
?Aztán Te visszautasítottad mindegyiket és közölted
velük, hogy Évit szereted. És mivel nem hagytak békiben,
te pedig nem szeretsz nõkkel verekedni, ezért inkább
visszautaztuk Pestre.?
?Jól van. Ez így jó? ? nyugtáztam szimpatikusan,
majd a kopasz fejemrõl visszacsillanó fénytõl
valahol Tibetben megvilágosodott egy szerzetes.
Még szerencse, hogy idõben hazajöttem, mert másnap
került megrendezésre a Nagy, Kopasz és Erõs emberek
évi rendes közgyûlése a Józsefvárosban,
ahol én (Párduc), mint fõerõs emeltem fel a felszólalásom.
?Tisztelt Spanjaim, tisztelt egybegyúrtak! Örülök, hogy ilyen szép számmal jelen vagyunk itt, az egyetlen olyan fórumon, ahol a mi problémáinkról beszélhetünk? ? kezdtem bele mondanivalómba, miután elhalkult a 45 percig tartó egyenletes vastaps.
?Mint tudjátok, sokan ? fõleg a szürke kis senkik, a punkok és az ELTE bölcsészei ? azt gondolják rólunk, hogy mi menõsök vagyunk, erõsek és intelligensek. Ez igaz is. De a mi életünk sem tejfel, azt hiszem, nektek ezt nem kell külön kihangsúlyoznom. Szelektíve sperspektívikusan nekem az a véleményem, hogy itt az ideje, hogy legalább önmagunknak bevalljuk mindazt, ami nyomaszt minket. Most nyugodtan beszélhetünk róla, mert nincsenek itt a macáink, csak mi.?
Ekkor rájöttem, hogy évtizedes csendet törtem meg, izompolitikailag.
Elõször Gyurma szólalt fel:
?Nekem a kopasz fejjel van bajom. Megmondom õszintén, hogy télen fázik tõle a fejem és gyakran hõemelkedésem lesz, mert megfázom. Nem lehetne napirendre tûzni, hogy mostantól az is kemény csávó lehet, aki egy picit megnöveszti a haját, csak annyit, hogy ne csak a hajhagymák, hanem a haj is fûtsön valamennyicskét??
Bár Maci is jelezte, hogy télvíz idején gyakran lesz náthás fûtetlen feje miatt, Gyurma ötlete mégis túl forradalmi volt ahhoz, hogy elfogadják javaslatát.
?Nekem a mobiltelefonok miatt vannak álmatlan éjszakáim? ? kezdett felszólalni Pedró. ?Régen még nagyon király volt mobiltelefonnal mászkálni, rá is ragasztottam egyet a fülemre, de ma már mindenkinek van ilyen. Részben ezért csökkent az önbizalmam és a potenciám is. Ki kell találnunk valamit helyette, aztat javaslom.?
?Tartsá pitbullt!? ? kiabált közbe a jelenleg vagyonõrként dolgozó áliász Popej.
?De jó, hogy szóba került a kutya? ? vágta rá rögvest Hogen, autóriasztó-szakértõ. ?Én épületbiztonsági okokból tartok otthon 6 darab pitbullt, de allergiás vagyok a kutyaszõrre, így gyakran tüsszögök miatta.?
?Én inkább klasszikus zenét üvöltetnék a Merciben, mert már unom a technót!? ? fakadt ki Csillag, aki nevét egy szegedi intézményrõl kapta
Ekkor hangos ricsaj támadt,
és világossá vált: az ?ami a lelkünket nyomasztja?-témával
mély sebeket szakítottam fel. Volt, akinek a badipor nem ízlett,
másoknak az volt a bajuk, hogy a kötelezõen elõírt
120 kilóval esélytelenek egy tájcsi versenyen, míg
mások arra panaszkodtak, hogy elfogyott a boltokból Kertész
Imre ?Sorstalansá
g? címû regénye.
?Állj! Állj! Állj! Csendet kérek? ? lõttem a levegõbe hatszor, majd ismét szóhoz jutottam.
?Látom, nem sikerül közös dûlõre jutnunk, úgyhogy egyelõre minden maradjon a régiben!? - javasoltam bölcsen, de izmosan.
A gyûlés után, ahogy jöttem ki az épületbõl,
újabb agresszió ért. Egy járókelõ
egy másodpercig felém nézett. Nem hagyhattam annyiban.
?Mit nézel pöcsparádé? Valami nem tetszik buzikám?? ? kíváncsiskodtam politikailag abszolúte inkorrektül.
A srác úgy csinált, mintha nem venne rólam tudomást és gyorsan elfordította a fejét. Ekkor észrevettem, hogy rálépett a kedvenc kavicsaim egyikére.
?Hé Öcsi, mi a
faszért létezel?? ? vontam kérdõre filozofikus
mélységeket döngetve ezáltal.
?Én csak, semmi?semmi?? ? hebegte gyáván, remegve.
?Nem tetszik a búrád öcsifej!? ? világosítottam
fel, de végül hagytam elfutni.
Miután visszaültem az autómba (BMW), megcsörrent a
mobilom.
Béla (a gonosz szereplõje regényemnek) keresett.
?Nálunk van Évi, mert elraboltuk.? ? tért a lényegre, s nekem azonnal ökölbe szorult az öklöm és vérvörössé vált az idegtõl a fejem.
?Ha csak egy ujjal is hozzá mersz nyúlni, kirakatrendezem a fejedet!!!? ? közöltem vele nyomatékos hangsúllyal és némiképp fenyegetõen.
?500.000 forintért újra a Tied, de ha nem fizetsz két órán belül, akkor holnap már egy olasz kupiban fog ébredni a csajod? ? vázolta Évi karrierlehetõségét Béla, a gonosz.
?Megszerzem a pénzt!? ? hazudtam õszintén.
?A régi vasúti síneknél találkozzunk. Egyedül gyere! Ha szólni mersz a zsaruknak vagy Tamás Gáspár Miklósnak, akkor a nõdnek annyi!! Megértetted?? ? érdeklõdött Béla felfogóképességeim felöl.
?Egyedül megyek. Ez az én harcom!? ? feleltem rambóisztikus öntudattal.
Tudtam, hogy csak 2 órám van, ami igen rövid idõ,
ezért nem sokat tétlenkedhettem.
Elmentem a hegyekbe egy öreg kínai kungfushoz, akit rábeszéltem, hogy készítsen fel a gonosz Béla elleni végsõ harcra.
Elõször vissza akarta utasítani a tanítást, de aztán nyilvánvalóan ráébredt arra, hogy nemes cél vezérel, hiszen Évi veszélyben van. Ezért aztán tanítványául fogadott. A civilizációt (arany karórát, arany nyakláncot, baditerem belépõkártyát és az autóm) magam mögött hagyva csak a távol-keleti harcmûvészetnek szenteltem minden idõmet és energiámat.
Több hónapon keresztül edzettünk. Minden nap egy hatalmas fa törzsét kellett rugdosnom a folyamatosan vérzõ sípcsontommal, miközben a Rocky zenéjét hallottam valahol a háttérben. Napi 50.000 fekvõtámaszt nyomtam le egy kopár szikla tetején, köveket törtem szét tar fejemen, és ott tartózkodásom minden egyes pillanatában látszott az arcomon, hogy bosszúra készülök. Izzadt homlokom csillogása verejtékkel telítette meg bánatos, de derûsen optimista szívemet. Levezetésképpen esténként szlovák pornófilmet néztünk a mesteremmel és önfeledten rejszoltunk.
Egy évet töltöttem el a hegyekben, amikor hirtelen eszembe jutott, hogy jó régen lejárt a Béla által szabott 2 órás határidõ. Bosszúból agyonvertem az öreget, amiért nem szólt idõben és egy hegyikecske hátán visszatértem az országúton hagyott BMW-mhez. Az idõközben lemerült mobiltelefonomat feltöltöttem, és akkor láttam, hogy volt pár száz nem fogadott hívásom, többek között a Szíáétól, Kisköcsögtõl és Bélától. Béla utolsó üzenetében csak annyit írt: Évit már baszhatod, Olaszba!!!
Eljött az igazság pillanata ? gondoltam magamban és vadul csikorogva elindultam a verdámmal, hogy leszámoljak Bélával és visszaszerezzem a macám.
Úton a leszámoláshoz, Pest határánál éppen balra indexeltem, amikor egy piros lámpánál észrevettem, hogy két nyugdíjas molesztálja Uj Pétert, a nyakában lévõ VIP passzossal fojtogatva õt. Mint késõbb megtudtam, az agresszorok sajtójegyet követeltek egy Balázs Pali koncertre. Uj Péternek a félelemtõl váratlanul elment az ízlése és bondzsovis lett a frizurája. Ezt már nem hagyhattam annyiban. "Nem azért kungfuzgattam a hegyekben egy évig, hogy szó nélkül tûrjem, ha igazságtalanság történik a világban" - gonoltam eltökélve.
"Ingyen sör kéne meg beksztédzspassz, buzikáim?" - felkiáltással nagyon keményen pattantam ki a BMW-mbõl.
Az egyik nyugdíjas egy
nuncsakuvá átalakított járókerettel támadt,
de én felugrottam a levegõbe és hatvanhétszer
(de lehet, hogy hetvenszer, már nem emlékszek pontosan) megpördültem
a saját tengelyem körül, majd végül fejberúgtam
a támadóm. A másik nyugdíjas egy pengeélessé
csiszolt TB-kártyával próbálta megszúrni
a távol-keleti harcmûvészettõl átitatott,
csíben gazdag testem, de õt végül egy nagyon egyszerû,
mátészalkai sallerral tettem ártalmatlanná, majd
diadalmassan ugráltam az elterült testeken.
"Jaj, nagyon köszönöm!"
- hálálkodott Uj, miközben én a harc leforgása
alatt a cipõmre tapadt
agyvelõcafatoktól próbáltam megszabadulni, mert
nem szeretem összemocskolni az autómat.
"Áh, semmiség!" - legyintettem és hatalmas
porfelhõt hagyva magam mögött eltávolodtam a helyszínrõl.
Elsõ utam egyik régi spanomhoz, a pénzbehajtás
koronázatlan királyához, Sebeõk Jánoshoz
vezetett. Jánosról tudni kell, hogy zsenge alkata mögött
kõkemény lélek lakozik. Amíg Én, Gyurma,
Popej és Maci arckozmetikázást, tördelõszerkesztést
és egyéb testápolást helyezünk kilátásba
a vendéglátóipari egységek járandóságukat
felénk nem fizetõ tulajdonosaival szemben, addig a kegyetlenségérõl
és verbális brutalitásától hírhedt
Sebeõk azzal fenyegeti meg õket, hogyha nem perkálják
le a ropit, akkor egyre gyakrabban vállal fellépést a
kereskedelmi televíziókban.
Sajnos Sebeõk kérójában szomorú hír fogadott.
?Hidd el Párduc, próbáltunk rajta segíteni, de nem sikerült. Túlgondolkodta magát és mire kiértek a mentõsök, már meghalt? ? közölte lesütött fejjel Gazsi, egy közös barátunk, akivel János gyakran gondolkodott együtt.
Gazsi abban a pillanatban is Janival volt, amikor barátomnak a túlgondolkozáshoz vezetõ végzetes aranygondolat az eszébe jutott.
Barátom halála megerõsítette a hitemet abban,
hogy mindenért a cukorbetegek a felelõsök.
Õk uralnak mindent: a médiát, a bankvilágot és
a politikát.
Biztos észrevettétek már, kedves olvasók, hogy a legbefolyásosabb emberek cukrosok. Elég csak a cukrosságát nyíltan vállaló Halle Berryre gondolni, vagy az üzleti életben jól helyezkedõ Sugár Andrásra, akinek a neve is elárulja hovatartozását. A filmiparban is jelen vannak ezek az emberek, hogy csak egy példát írjak: Dzsórdzs Cukor. (És az Édesvíz könyvkiadó neve is gyanúsan cseng...)
A cukorbetegek állami pénzeket szívnak le, és a csokoládé-vállalatok élén arra törekednek, hogy tönkretegyék azokat, akik nem cukrosak. A cukor ugyanis halálos méreg ? ezt már tudományosan is bizonyítják -, s a multinacionális cégek portáján vagy a nagy vállalatok vezetõinek íróasztalán mindig vannak cukrok kirakva.
Tönkre akarnak minket tenni, vegyétek már észre!
Jó dolog, hogy ezt a regényemben leírhatom, mert biztos nemcsak én gondolom így, és talán most FELÉBREDÜNK végre.
Persze nem aztat mondom, hogy minden cukorbeteg szemét, mert vannak kivételek. Én egyébként nem utálom a cukorbetegeket, sõt nagyon sok cukorbeteg barátom van, akik rendesek. De a többség?
Úton a végsõ leszámolás felé, eszembe
jutottak a tanítómesterem szavai, aki a hegyekben képzett
a harcmûvészet mesterévé. Úgy érzem,
hogy azt a bölcsességet, amit a Mester átadott nekem, mint
tisztaszívû harcosnak, meg kell osztanom az olvasókkal,
hátha a regényem másokat is hozzásegít
ahhoz a megvilágosodáshoz, ami szerintem amúgy jól
áll nekem.
Elõször is amikor elkezdtem a távol-keleti filozófiákkal foglalkozni a hegyekben, akkor még másképpen láttam dolgokat, s egy spirituális úton keresztül jutottam el a Fény felé. Való igaz, hogy kiképzésemnek azt a részét élveztem igazándiból, amikor a csontok neveit tanultam meg latinul, hogy aztán egy verekedésnél a támadóm bordáit ábécés sorrendbe rendezzem, de ki szeretném hangsúlyozni, hogy engemet a kung fu belsõ filozófiája is megragadott. Ahhoz, hogy megértsétek az UTAMat, kínaiul a Tahó útját és a tahoizmus lényegét, el kell mesélnem BEAVATÁSOM történetét.
A hegyekben, amikor már
minden halálos életpontot megmutatott nekem a mester, így
szólt bölcsen és halkan:
"János!"
"Mi a pálya, mester?"
"Most, hogy átadtam minden tudásom és valamennyi
halálos és titkos technikába beavattalak, ideje, hogy
a megvilágosodás útjára lépjél..."
"Oké, öreg. Merre induljak el a BMW-mel, az én BMW-mel?"
- kérdeztem a mester bölcs szavát íva magamba.
"Ne ilyen útra gondolj. Ezt az utat magadban kell megtanálnod.
Önmagadban. Õszinte leszek hozzád János: a te értékeid
- nota bene a BMW-d, az arany nyakláncok, a nagy mellû nõk
és még sorolhatnám - mellett más értékek
is vannak a világban. Ideje, hogy felnyisd a szemed és észrevedd
ezeket az értékeket. Bölcsen, alázatosan..."
"He?" - érdeklõdtem kíváncsian.
"Még nem érted üzenetem lényegét, mert
még az út elején jársz. De ha eljön az idõ,
megérted!" - azzal a mesterem a vállamra tette a kezét
és a szemembe nézett. "Tudom, hogy meg fogod érteni."
Bevallom õszintésen, akkor nem értettem mesterem bölcsességtõl duzzadó üzenetét. Csak jóval késõbb, Budapestre visszatérve jöttem rá a tanításra és megvilágosodtam.
Egy óriási fejlõdés indult meg bennem és elindultam az ÚTON.
Felnyílt a szemem és szembe néztem önmagammal és az értékekkel. Megértettem, hogy más értékek is vannak a világon, nemcsak amit addig annak hittem.
Régen tényleg csak a BMW-t, a 115-ös mellbõségû macákat és az arany fuxokat tekintettem értéknek. Mindezt hibásan tettem, megvallom õszintésen.
Ma már másképp
gondolkodom, hála mesterem tanításának.
Ma már úgy gondolom, hogy a Mercedes SLK kabrió és
a 95-ös mellbõségû spiné is érték.
És az ezüst fuxok sem értéktelenek, persze csak
ha elég vastagok.
És nem baj, ha nem 120-as az alkarod. Ugyanolyan értékes
vagy akkor, hogyha csak 115-ös.
Másképpen látom már a világot. Megérkeztem.
"Borzalmas volt. Én beleremegtem, szó szerint. Gyomoridegesség
szaladt végig a hátamon a félelemtõl. Félelemetes
volt" ? mesélte az RTL Klubnak Moskal Kazimierzné Katalin,
akire egyszer csúnyán néztem. (ezt csak azért
írtam, mert érzem, hogy kis önbizalmat kell pumpálnom
magamba a végsõ harc elõtt és Moskal Kazimierzné
Katalin õszinte szavai erre abszolúte alkalmasak)
Bélával egy lakatlan gyártelepen találkoztunk,
ahol - rejtélyes és megmagyarázhatatlan okokból
- sûrû füst keringett mögöttem.
Én nekem annyira bosszúra éhes volt a tekintetem, hogy ettõl heges lett az arcom, a pólóm pedig több helyen elszakadt. Béla kb. 10 méterre állt tõlem és az õ háta mögött is füst keringett. Érdekes volt, hogy bárhová léptünk, mindig csak mögöttünk volt füst.
?Hát itt van. A hírhedt
Párduc!? ? mondta furkálóan és pimaszul, cinikusan
és aljasan a gonosz.
Nem válaszoltam, mert meg voltam rá sértõdve és
sosem beszélek azokkal, akikre meg vagyok sértõdve, csak
kivételes esetben, ha mondjuk több hasznom származik abból,
ha beszélek, mintha hallgatok.
De most a hallgatás kifejezetten jól állt nekem. Észrevettem,
ha szigorúan tekintek magam elé és hallgatok, akkor több
füst jelenik meg mögöttem, mint mögötte. És
a seggem is kevésbé viszket.
Béla oldalán
Évi állt, akinek Béla kést szegezett a torkához.
Évi a félelemtõl mosolygott.
?Engedd el a lányt! Ez a kettõnk harca!? ? szólítottam
fel.
?Hát legyen!? ? azzal Béla ellökte magától
Évit, aki az aszfaltnak csapódott a fejével.
Béla és Én
(Párduc) közeledtünk egymáshoz.
Béla elõször fejbe akart rúgni, de azt kivéttem.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Ekkor õ akart fejberúgni, de azt én védtem ki.
Ekkor én akartam fejberúgni, de azt õ védte ki.
Végül eldöntöttem változtatok a harci stratégiámon?
Éppen harci stratégiát akartam váltani, amikor Béla (gonosz) - kihasználva azt a pillanatot, hogy nem figyelek, mert éppen harci stratégiát váltok ? öklével az arcomba csapott, majd bordán rúgott. Ennek hatására elestem és kínkeservesen néztem a jövõ elé. Arcomon fájdalom, keserûség, elkeseredettség látszott, de csak úgy, hogy ez ne menjen karakterem rovására, értem ezalatt, hogy továbbra is sziklaszilárdan látszott, hogy kemény csávó vagyok, csak éppen ebben a pillanatban, jelen esetben, rossz passzban. Béla rúgásától lassított felvételszerûen történt minden velem, ami azért is érdekes, mert fittyet hány a fizika törvényeinek. A gyártelep aszfaltjára pesszimistán csöpögött le vérem, s már éppen feladtam volna a küzdelmet, amikor Mesterem arca jelent meg képzeletem elõtt, homályosan:
?Kelj fel Jancsi!? ? ajánlott egy stratégiát a mesterem. ?Ne add fel!? Szemei annyira optimistává váltak, hogy váratlanul elkezdõdött a jövõ.
Véres arcommal oldalra néztem és megláttam a szenvedõ Évit, akit Béla éppen egy bolgár gyártmányú hegesztõpiszollyal kényeztetett. Ez már több volt a soknál.
Öklöm ökölbe szorult, arcom reményteljes lett, hajhagymáim visszanyerték természetes fényüket, amikor hirtelen felálltam és nagyon határozott lettem.
Béla ütni próbált, de ütését kivédtem és válaszul kivertem valamennyi fogát. Éppen jajgatni akart volna, amikor ? szintén lassítottfelvételszerûen ? kedvesen bordán vágtam, majd a térdemmel ismertettem meg a pillanatokon belül porrá zúzott orrát. Harcom fénypontja mindenesetre az az utolsó trükköm volt, amikor tigriskarom tartásban kecsesen kitéptem a szívét és a gégéjét. Ez kellemes érzéssel töltötte el a szívem és kisebb orgazmusom is volt, de nem olyan nagyon, csak kicsit, de azé? jó volt.
Évi annyira boldog volt, hogy a nyílt sebeimet csókolgatta hevesen.
A háttérben valahol fõcímzene szólt, de ettõl még jobb lett a hangulatunk, fõleg az ényimé. Örömömben sikiztem egyet Évivel Béla aszfalton landolt szíve és gégéje körül. Izmaim szeretetteljesen járták velünk a táncot, és boldogságunk útjába már az a tényezõ sem állhatott, hogy a Béla belsõ szerveibõl felfröccseni maradványok Évi mûkörme alá szorultak, huncut módon.
?Szívtelen szemét köcsög!? ? felkiáltással még udvariasan beleugrottam Béla élettelen arcába, búcsúzásképpen.
?Pááárduc, olyan jó, hogy megmentettél! IMÁDLAK! ISTENKIRÁLY HÕS VAGY!? ? nyilatkozta szóról szóra így, õszintén a macám, miközben ügyesen leszedte mûkörmérõl Béla pajzsmirigyeit.
Én a távolba néztem, nem tudom miért, de minden akcióhõs a távolba néz, így azt hiszem nem szorul különösebb magyarázatra, hogy miért néztem a távolba. Nézhettem volna közelre is, de közelre csak a girhes gyenge köcsögök néznek. A Királycsávók (mint ÉN) távolba néznek.
A szukám áhítattal
ölelte át harcban átizzadt bicepszemet. Úgy nézett
rám, ahogy megérdemlem: csodálattal.
?Ne félj, amíg engem látsz, bébi!? ? közölte
Párduc (én)
?De már nem látlak, Jani. Béla kiszúrta a szemem
a hegesztõpisztollyal!? ? vallotta be Évi, és ekkor váratlanul
hirtelen észrevettem, hogy Évinek tényleg nincsenek meg
a szemgolyói. Ezt eddig valószínûsíthetõleg
azért nem vettem észre, mert a távolba néztem.
?A szemét!! Na, mindegy. Majd plasztikszemed lesz bébi, úgyis
mindened plasztik már. Majd a Vesztedbe nézünk neked új
szemeket, polaroidosat? ? reagáltam okosan, megnyugtatva a csajom.
?De jóóóóóóóóóó,
cuki vagy Párdi!? ? effektált szemtelenül.
"Hõs vagyok, bébi! Hõs! Megértetted, he?"
- javítottam ki gonosz nyelvbotlását egy pétersziszis
öklössel, hogy tudja, merre hány centi.
És Évi megértette.
Most, hogy meséltem
nektek életem egy szeletébõl, tudnotok kell, hogy nagyon
sok fáradságba került ám az, hogy minden egyes történésre
hitelesen emlékezzek vissza. Most, hogy végigolvastam, örömmel
konspiráltam meg, hogy sikerült a történéseket
úgy visszaadnom, ahogy azok valójában megtörténtek
VELEM. Nekem az életem nem unalmas, hanem tele van kalanddal, izgalmakkal,
és nõkkel. Nekem jó dolgom van, ellentétben sok
olyan emberrel, akik nem ilyen izmosak, mint ÉN, nincs olyan BMW-jük
(mint nekem) és nem kerülnek olyan izgalmas helyzetbe, mint ÉN
(és a BMW-m). Meg Évi. De inkább ÉN, hiszen õ
? Kisköcsöghöz hasonlóan - csak utánfutószerû
szereplõ a regényemben. Szeretném ugyanis kihangsúlyozni,
hogy ÉN vagyok a fõszereplõ, õk csak azért
vannak benne a regényemben, mert olyan szerencsés helyzetben
vannak, hogy ismerhetnek ENGEMET és az autómat.
Én azt gondolom, hogy TANÍTÓ vagyok. Igyekszek átadni nektek sok-sok olyan dolgot és élettapasztalatot, aminek ÉN már a birtokában vagyok és úgy gondolom, hogy azzal, hogy átadom nektek, ti is gazdagabbak lesztek általa. Gondoltam az elején arra is, hogy vallásfilozófiai kérdéseket is majd kiírok magamból ebben a regényben, például az Istenrõl, azaz Rólam, de aztán rájöttem ? és a kiadóm is mondta -, hogy az emberek inkább az akciódús sztorikat szeretik.
Kalandjaim nem értek véget Béla legyõzésével, mert nekem folyamatosan vannak kalandjaim. Én akcióhõsnek születtem, így nekem az életem részekre van osztva, úgy mint Párduc 1 (ide jön egy alcím), Párduc 2 (ide egy másik alcím) és a többi. Nekem olyan az életem, hogy mindig vannak benne gonoszok, akikkel általában a kalandjaim végén verekszem össze. Jó dolog ez, mert hallottam már olyan emberekrõl is, akik még soha nem vertek laposra senkit, nem gyilkoltak, hát mit mondjak, elég szar lehet az életük.
Biztos sokan vagytok, akik tudni szeretnétek, hogy milyen érzés izmos akcióhõsnek lenni. Hát ezt most nem árulom el nektek, csak annyit írok, hogy jó érzés. Jó érzés tudni azt, hogy nekem mindig igazam van és jó érzés szeretni magamat a jóságomért.
(Párduc kalandjainak elsõ része véget ért, de jön a folytatás, amibõl megtudhatjuk, hogy Béla tényleg meghalt-e, s ha nem, akkor igen. Ezen kívül még békávés és szíáés kalandok is lesznek, terroristákkal, plasztikbombákkal és plasztikmellekkel.)
%
Bejegyzés ideje: 2003. november 18. kedd, 07:57:51
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Hát akkó meg ki vót az???
Bejegyzés ideje: 2003. november 18. kedd, 07:55:35
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: Micsodaaaa???
ÉÉÉÉééééééénnnnn?
Dehogyis.
Én kérem (R-Day) nem is ösmérem azt.
Kérem ösmértetni!
Bejegyzés ideje: 2003. november 17. hétfõ, 13:50:02
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Ezek a fiLYúk nagyon tuGGYák a zértelmet átvinni!
Szóvicckavalkád? Nyelvi humor csimborásszó? Majd
adok én nektek!
Egyébként meg tiszteltetem a zúrakat!
Namost elõször
is hadd mentegetõzzek újfent, mint oly soxor történik
ez itt a vén dög könyvben a kedves látogatókolvasókbeírók
által, hogy miért nem írnak be. (GyK.: pl.: Fidós,
mikor csak ennyit írt: Rövid leszek. Ja, nem ezt másra
értette! Szóval tuGGYátok, na!) Émmeg reggel gyanútlanul
kések, ahogy szoktam, mert így is túl sokat vagyok itt
megítélésem szerint, és akkor ki jön velem
szemben? Makulátlan tekintettel, hasonlóan felfokozott jelzõkkel
illethetõ ruházatában? Na? Ki? Gondolom ebbõl
már mindenki tuGGYa, hogy: PONYÓKA!!!!!!!!!!!!!!!!!! Ment õ
is dolgozni, mert õ is DOLGOZÓ. Mint ahogy tisztelt édesapja
mondja állíttólagg: "Mennek le a dolgozók
a hétvégére a Balatonra." No, beszédbe is
elgyedtem a szimpatikus fiLYatalemberrel, mert szeretek értelmes, tettrekész,
stb. emberekkel eszmét cserélni. Közben pedig feltûnt
nekem máris, hogy egy jókora bõrönddel halad egyenes
vonalú, egyenletes mozgással a Király utca kígyózó
forgatagában pompásan. De a bõrönd úgy meg
volt tömvel, hogy allig lehetett összecsukni szerintem, legalábbis
majdhogynem szerte robbant széjjel a nagy nyomástól benne,
ahogy az kívülrõl látszott. No, mondok, mi van a
kuferrben? -ban, kedves Barátom? - kérdeztem. Azt mondja: Kaja.
Hétvégi maradék. Ma megeszi ebédre, ha addig élek
is.
Bár a MáLYkrémkiráJ Ponyóka bizonygatta,
hogy csak a doboz nagy, amiben a zebéGGYe van, én tudtam, hogy
világra szóló országos zabálást
tervez az én régi barátom, hiszen már korábban
is ismertem, amióta jóban vagyunk.
Ezután kúsztam be a Központba, az irodámba(?). Itt megnyitottam (kérem?) (R-day) számíttógéppemet és egyszer csak találtam ezt az irományt: A párduc bosszúja. Valaki küldte ezt nekem, szerintem a GeneYos Úr, de nem emléxem. Ezt elolvastam, és azóta kómában fekszem a 400ágyas intenzív osztályán. Gondoltam, ide teszek belõle idézetként néhány sort, de nem bírtam kiemelni semmit. Minden kell abból a mûbõl!
ÉBRESZTÕ!!!
Bejegyzés ideje: 2003. november 17. hétfõ, 13:35:26
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.cs
Hozzászólás: Kicsit rosszul lettem az elõbb, úgy
LYártam, ahogyan Joseph Batrie Hutchinson (ejcsed: Dzsozeff Bátrí
Hasizom) magyar hangya Ifj. Pussmoghy Ferdinánd, amikor egyszer aztat
mondta, hogy ``Na megint fáj lett a hasam.´´
Tegnap esetebéd közben átosontam Colmen Hutchinson mögött,
közte és a fal között, az eléggé ``tágas´´
helyen, és ekkor született az a mondat, miszerint ``Papa, úgy
meglökted a fejem, hogy majdnem beleestem a paradicsomba, és majdnem
én is paradicsom lettem..´´
Sztivi: az nem bajj, ha rád ugrálnak a jánjok, csak az a kérdés, hogy hány lábbal és hányan egyszerre. Egyébként meg mi ez? Punk ráció?
EMBEREK! FELHÍVÁS!
Ne igyatok sört! Vagy legalábbis csak óvatosan!
INDOKLÁS:
Veszélyes, ugyanis RADIOAKTÍV! Mert ugye HAS-ADÓ-ANYAG!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. november 17. hétfõ, 09:09:47
Neved: csoda istván
E-mail címed: miazHOGY! miazHOGY!
Honlapod neve: hámég széjp!
Hozzászólás:
elnézést, hogy tetszik engem ismerni.
"az othonkában
járok én
lebben a szélben döglik a légy
szabad ország érik a botrány
minden lány a testemre ugrál..."
eztet én irtam, de csak régebben.
szépen rímel
e kicsiny vers
jó olvasni mindig engem...
RÍM ELEK
(dehühühü... hát ezt most találtam ki, ugye van a sima szó, hogy rímelek, és akkor abból így tovább, hogy: RÍM ELEK... há'humorosan
köszi köszi
Bejegyzés ideje: 2003. november 14. péntek, 15:56:43
Neved: D.zsep
E-mail címed: Kérem?
Honlapod neve: R-day
Hozzászólás:
Üdv!
Leszaladtam a pékségbe,
mondhatom, megint nem maradtam élmény nélkül. Kérem
tisztelettel az R-day-iek miatt. Már majdnem visszaértem a Központba,
de az ajtóban utamat állta egy c.gány páros: egy
férfi és egy nõ. Felhívnám a figyelmet
a külsejükre: hagyott némi kívánni valót
maga után. Pl. vegyük észre, hogy a férfi oldalán
szimatszatyor lógott!!! Abból pedig egy eleddig megbontatlan
sörösüveg kandikált álmosan a nagyvilág
felé. -4 km/órával slattyogott befelé a páros
elõttem. A porta elõtt sikerült megelõznöm
õket, de a következõ kanyarban meglapultam: roppant kíváncsi
voltam, hogy mit akar itt ez a két slendrián kinézetû
nemzetiségi. Sejtettem, hogy miben sántikálhatnak, hogy
eltévesztették a házszámot. A portás néninek
ekképpen szóla a zúrijember:
- Há..., éédeklõnnék......, hogy..............munka?
Aztán persze elirányították a Zrínyi utcába õket... De legalább akart!!! És ez a szememben nagy dolog!
Tisztelettel:
Bejegyzés ideje: 2003. november 14. péntek, 11:52:05
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Napszél, mi???
Jövõ szombaton dezsnyóvágás leszen minálunk!
Vetítés?
Bejegyzés ideje: 2003. november 14. péntek, 09:24:14
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: ...émmeg maj' a hónom alá
kapom a LYuLcsát, oszt úgy gyüvök!
Tegnapi ifj.Ferdinánd-i
aranyköpet:
``Papa, papa, papa! Én meg akkorát is pukiztam, hogy felment
a napocska... Meg akkorát is pukiztam, hogy felment a tûz a napocskára!´´
Szóval most már tudjátok, hogy miért süt
olyan LYóL!
Maradék tVisztelettel.
Bejegyzés ideje: 2003. november 14. péntek, 07:59:12
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
A WASSER AZ VÍZ, A ZUCKER AZ CUKOR!
Humorbonbon3 és riportzásosh2 videjónézésesh mikor? Fidó, te válaszolj elõ sir, mert neked a legsûrûbb a programod, és akkor D megkérdezni Ponyókát, hogy jó-e, és GeneYos se felejcsük el meghí'ni!
Bejegyzés ideje: 2003. november 13. csütörtök, 19:14:15
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: Egy kis Diszkriminácijó a
régmúltból:
Faterral nézzük
a ci*ány holocaustról szóló filmet, miszerint
anno többszázezer ci*ányt toloncoltak ki az országuk(??)ból
a nácik, és ezért most az utódok kártérítést
követelnek,
Faterom rezzenéstelen arccal csak ennyit mondott? "Bár
csak úgy lett volna, bááár csak úgy lett
volna!!!"...
plusz ki kell fizetni azt a rengeteg háziállatot, amit elvittek
tõlük. Azért elrugaszkodtak ekkicsit a realitástól,
hahaha! És bizonyítékként elfogadták tõlük,
ha pl. a szomszéggya aszonta, hogy "Így is volt! 120.536
gyesznyója volt nekije!"
No comment.
Az IBM!
Bejegyzés ideje: 2003. november 13. csütörtök, 09:15:36
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Elnyerte tetszésemet:
``Ez nem a változás hangja.
Ez a félhomály hangja!´´
Kösz!
Bejegyzés ideje: 2003. november 13. csütörtök, 08:06:40
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: Jao éis éin semv vagyokk primitt
íjv. Esztet kikéjrem magomnok.
Éjs inteli gencsnek se szólíccson senki!
Bejegyzés ideje: 2003. november 13. csütörtök, 07:44:11
Neved: GeneYos SkyGazer
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Ország: PUKIsztán (más néven Babland)
Hozzászólás: Egyebet nem tudok mondani, mint.
Kedvesh djermekem, ifj. Ferdinánd tegnap elkövetett, mélyreható
mögöttes tartalommal rendelkezõ, meditatív mondatát
tudom csak idézni:
``Ez nem a változás hangja.
Ez a félhomály hangja!´´
(Joseph Batrie Hutchinson - magyar hangja Ifj. Pussmoghy Ferdinánd
fõszereplésével)
Bejegyzés ideje: 2003. november 13. csütörtök, 07:42:17
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Émmá beszarok itt!!!!!!!
Hanem! Reggel a téjvébben volt az egyik roma, aki nem kapta meg a teljes igényelt kártérítési összeget, mondván, hogy primitív, ebbõl kifolyólag az ártatlansága ellenére fogvatartott fiatalembert nem viselte úgy meg a börtön, mint egy kevésbé primitívet. Na, ez a derék ifjú állt a kamera elõtt, végtelenül értelmes tekintetet öltve arcára, és így szólott a mikrofonba:
- Én nem tartom magam primitívnek! - valami embertelenül paraszt kiejtéssel, stílussal. Mondanom se kell, remélem, hogy olyan röhögõgörcsöm lett, hogy, lekéstem a buszt. Szerintem nem vagyok primitív!
Mindazonáltal feltétlenül egyetértek azokkal, akik egyetértenek Tamás Gáspár Miklóssal, vagyis: aggyák csak oda a píszt nekik! Mer miJen mekkülönbösztetés má ez? Azé me roma? A pénct aggyák nekik oda, oszt menjenek a francba, mint a szlovák romák, akik már most tûkön ülnek, hogy az unijós csatlakozás után elhúzzák a belüket nyugatra. Ez ellen emmi kifogásom, takarodjanak, amint lehet!
Hát, ilyen szépen indult nekem a napom.
Bejegyzés ideje: 2003. november 12. szerda, 14:49:48
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Honlapod neve: Tessét letõtteni a Matisz papát! Kötelezõ!
Honlapod URL-je: http://www.teccikerteni.hu
Ország: NEM MÁTÉ!!!!!!!!!!!!
Hozzászólás: Kérem? R-Day?
Y-nal? Kezdõdik? Az hogy lehet? Yos? Vagy lYulYi? Nem értem.
Kivel van baj?
És ki tart ólban pókot?
Hát most aztán már a fene se érti a répát.
Akarom írni tréfát.
A micsulá báti
'otta.
Ta titaatotta, tatu utta titaa totta!
Tata halá, tata bõtön.
Atta háom évet leüli a vétén.
Háááá.
Há mi at? A taláddáé üüû, nem?
Nem MÁTÉ!
Bejegyzés ideje: 2003. november 11. kedd, 12:04:37
Neved: D
E-mail címed: D
Honlapod neve: Söjtör!
Hozzászólás:
Elnézést!
Az elõbb hívott Csodapista, akrom mondani vándorpista, és azt mondja, ki izenget hülyeségeket zíbéemmre? Merhogyottan bizon elszabadút a pok ól! Aszongya, egy Y-nal kezdõdõ nevû ösmeretlen írt be, teljesen értelmetlenül!
A pok ólrúl jut eszembe. A mihét (minap idõintervalluma arányosan kiterjesztve a még elfogadható konvergencica határig - uszkve) történt, hogy nagyszüleim húgom és majdnemsógórom körében ebédeltek, ám váratlanul furcsa neszre! Hallgat..., morfond, végül kinéz. Kérem, az egyik anyakoca kiszabad a zólbú, oszt felment a verandá. Megnyugodtak, terelték. Ólajtó szeggel (jó román faszszszszeg) erõsít, hovatovább majdnemsógorom lábbal ellentart. Szeggel cipõjét. Hajszálhiány baj.
Itt meg? Tegnap kolleginával egy busz reggel. Magának nem kell ilyen korán! - mondtam. Oda költöztetek, brátnõddel? Ma reggel jövök, állapotom kb. mint Genó s lebuzizásakor, vagyis inkább zámbózásakor. Kisiskolás elmebetegek. Ekkor agyamba: honnan tudta??????????????????? HONNAN TUDTA???????????????? A kurva életbe, honnan tudta, hogy költöztem????????????????? Fogadást ajánlok: kollégám (H. I., az ezerarcú pletykafészek) tájékoztatta, mondván biztos azért vagyok betegszabin. Lemerem! Biz isten lemerem, hogy ez az álnok ember volt! Ez olyan! Mindenkinek háta mögött! Markába meg beleröhög. Megkapja még tõlem a kis köcsög!
Állítólag sikerült 3. Világválogatást
szalagra. Még vágandó.
Ahhhhhhh, simon!
hideg golyó - meleg golyó?
neeem,...
Bejegyzés ideje: 2003. november 11. kedd, 11:26:49
Neved: LYuLYi e-Manci
E-mail címed: Mi visszük maguktú a szemetöt, nem ösmernek
mög?
Hozzászólás: F! Acijó? Telefondorlat? Humpákság?
Gazember? Erre van pénz, mi? Azt a csúnya szemérmetlen
formályát a neki! És mégis mit kapott emilen az
a volt osztájtárcs, amit netuggyunk meg? Kérünk
részletezéset!
D! Köszönke e gratulácijót! És nagyon csípem
ezeket a buszos melléfogásaitokat, kívánok szívbõl
még sokat! Mindég elképzelem lelki szemeimmel.
Kincset érõ azérisibm ódalak eltûntek vala,
siratják vala az népek, de megtudának: papiruszon megvagyon!
Pici szívetek megnyugodék vala, hálát adván
a Magasságosnak...Malyd a kedvesh férjem beszkeneli, vagy mittudomén.
Ezek után tessék minket imádni! És most megyünk
babot enni, csókolom!
Ja és üdvözlet a Wonderális Sztivinek. Csak ennyi?
Ja és a Bozótosh hó van?
Ja és...
Ja és...
Bocsálycsatok meg (mik azok a bocsály csatok?) , de kicsit sokat
éltem vidéken és nem feylõdött ki a zagyam.
Vizslát!
Bejegyzés ideje: 2003. november 10. hétfõ, 12:52:25
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Hozzászólás: Ez komójjjjj? Csak mer' ott maj'
feketén-fehéren meglássák, hoty több lesz
a fekete a fehérnél............. (LYól tudom?)
Na minnyá begépelek
alamit print screen jelleggel a LYuli nékem adományozott monitórjáról...
(Újabban spórol a kislemezekkel az ebatta)
Bejegyzés ideje: 2003. november 10. hétfõ, 11:09:07
Neved: f
E-mail címed: f
Hozzászólás: A hét sztorija:
Szabink leszervezett Alsószentmártonba egy koncsertót,
csakhoTy én dolgozok a stúdióban. Nem estek kétségbe,
elmennek nyomni egy istru bulájt!
Már látom is lelki szemeim elõtt a dupla DVD-t:
Perfect Syymetry: LIVE IN ALSÓSZENTMÁRTON
:-))
Bejegyzés ideje: 2003. november 10. hétfõ, 10:25:08
Neved: f
E-mail címed: f
Hozzászólás: Bazze, még a normál szöveg
elolvasása is rendkívüli koncertációt igényel
a részemrõl, nem ám az iLYen összekuszálté!
Hoty nem olvassuk le az összes betût, hanem a szót egészében:
AZ ÉN NEVEMBEN NE BESZÉLJENEK A KÖCSÖGÖK! :-)
Egyebet nem tudok mondani.
Kérem kapcso
Bejegyzés ideje: 2003. november 10. hétfõ, 10:20:44
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Honlapod neve: üdv Sztivinak!
Hozzászólás: Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt
nem szimát melyin serenrodbn vnanak a
bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslo és
az ultosó bteuk
a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn,
mgiés
porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka,
hogy nem ovalusnk el mniedn
bteut mgaát, hneam a szót eszgébéen.
Bejegyzés ideje: 2003. november 7. péntek, 19:50:24
Neved: stevie wonder
E-mail címed: ffffffffffffffffffffffffffffffffff
Hozzászólás: sz i tty a
v a gy o k
m a gy a r
v a gy o k
Bejegyzés ideje: 2003. november 7. péntek, 15:38:19
Neved: f
E-mail címed: f
Hozzászólás: ACIJÓ, EMBEREK!
Telefondorlatom úLYabb
áldozata:
Kovácsfi Imike, volt osztálytársam!
Ne tuggyátok meg, mi mindent kapott már emilen! :-))
Legutóbb az index.hu SMS falára adott fel társkeresõ
üzit IRMA néven... Remélem számíthatok a
seGGítségetökre, jelige: PALACK. Tehát:
30-235-0752
Bejegyzés ideje: 2003. november 7. péntek, 15:00:32
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Arcom kerek, szemem ragyog,
ha keresnek sz... vagyok...
Mostanában nem akar mûkni a zinternett, úgyhogy sok frappáns
bejegyzéstõl estetek el!
Pl. tegnap elõtt reggel felszállok egy vadi új merga buszra, autómatikusan nyújtom a kezem elõre-felfelé, markolom a felsõ kapaszkodót - illetve csak markolnám, ugyanis sehol semmi. Fél méterrel korábban abbamaradt a kapaszkodó. Csak állok ott, felemelt kézzel, összeszorított marokkal, a levegõbe alaposan belemarkolva. Csodálkoztam. Egy kicsit MELLÉFOGTAM...
Tegnap leszaladtam a pékségbe, vettem egy perecet, meg R-Joke-nak egy hatalmas tzúrós tekercset. 150 Ft. Kb. Adok egy ezereset, mert apróból nem volt elég. A csaj visszaad egy ötszázast, meg apróban a többit, meg még egy 500-ast. Mondom, kérem??? Azt mondja, azt az 500-ast én vettem elõ, õ sem értette, miért. Na, mondok, ez aztán a kereskedõ! Ebben maradtunk, de a meglepetések sora még korántsem ért véget! Amint kiléptem az ajtón a Királ str-re, nyomban mexólított egy igen elegáns dzsentleman: Há! Én ismerem magát! Nem ismer meg, ugye? Mi visszük a szemetet, kukások vagyunk! Mi visszük a szemetet maguktól! Mondom: Jól, van, örvendek! És hogy van? - Hát mi visszük a szemetet, nem ismer meg? Mondom, szemetet? Melyik utcában? Hol lakom én? Ezt megpróbálta elmismásolni, és továbbra is arról meggyõzni, hogy tõlünk viszi a szemetet. És adjak neki egy-két 100-ast kenyérre. Ez valami tévedés, mondtam, és barátságban elváltunk. Távoztában még emelkedett hangnemben még mondott valamit, de már nem érdekelt.
Gratulálok az e-Mancihoz, G. kedves Nejéhez!
Üdv!
Ui.: mindenki rohadjon meg!
Bejegyzés ideje: 2003. november 7. péntek, 08:33:25
Neved: GeneYos
E-mail címed: r-clone@netposta.net
Hozzászólás: F! Mi az, hogy ``leszel´´? Most
nagyzolsz megen? Vagy arra czélzol, hogy körülmetélkedni
készülsz? Nagyon optimista lehetsz, ha abból a picibõl
még le is vágsz! ;PPPPPPPPP
Milyen égésnek
voltam tanúja tegnap? A rószmannba épp betértem
a kónzummal úgy srégen szemközt, és éppen
a pénztárnál állt egy máccsó gyerek,
amikor a pénztáros csaj elrikoltotta magát, arra hátrafelé
az egyik kolleginájának: ``Te Zsuzsi, mennyi most a Durex?´´
Aztán persze volt félrehallás, mindjárt megmondás,
helyesbítés, és már az egész bolt a vörös
arculatú úriembört bámulta....
Oviból hazafelé menet tegnap a ifjak a fellegeket bámulták,
és Kálmánka jegyezte meg, hogy az a nagy, ami ott van,
az azért olyan nagy, mert õ sokat lehelt, meg sokat pukizott,
hogy sok pára legyen, és abból lett az a nagy oda fel
az égre....
Egyébként ha
már témánál járunk, hadd legyen szabad
megjegyeznem, hogy lassan nekem is fel kell kötni a gatyát, mert
tegnap este a LYuLi olyat szólózott, hogy öröm volt
hallani. Vagy negyed órán keresztül nyomta folyamatosan,
én meg csak néztem kikerekedett szemekkel... Ez ám az
emancipácijó!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. november 6. csütörtök, 18:24:09
Neved: f
E-mail címed: f
Hozzászólás: Rövid leszek.
Bejegyzés ideje: 2003. november 6. csütörtök, 07:16:40
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
BASZÓDJON MEG AZ EGÉSZ EXTRA PGS!
EGYEBET NEM TUDOK MONDANI!
Bejegyzés ideje: 2003. november 5. szerda, 18:44:23
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Mindenkinek a ezer a bocsát!
Különössen D-nek. Bár azt nem írta, hogy R-Zsóknak
hogyan is teccettek a képok.
A FidélNélkül (csöves rulz' ;P) meg küldött
egy samas-t, hogy híjjam fel a Bozzy munkahejjit és beszéljek
a portássel úgy, mintha maga a Bozz lenne személyesen,
de azt meg nem írta, hogy mi a Bozz munkahejjinek a számja,
én meg aztat nem tudi. Most akkor micsinyáljak? Kömben
is itt akkora a nyûzsgéssh, hogy ilyent nem tunnÁk mekcsunyázni,
mert elröhögném magam, és kömben sem tudok én
telefonbetyárkod'.
Most meg amikor jöttem dógozni, itt a Rózsa Baliról
elnevezett domb alatt jöttem át a parkban, amikor azt vettem észre
egyszer csak (mindég alvajáró vagyok, és gondolataimba
mélyedve, nem ritkán magamban morogva és motyogva szoktam
járkálni ezen az útvonalon, és semmi külsõ
ingerre nem tudok ilyenkor odafigyelni, de ez alkalommal felfigyultam, mégpedig
arra, hogy) Úgy jó kéccáz méterre három
darab olyan harmadikos általános iskolás formáLYú
djermek közlekedik egy egészen másik irányba, és
közben nekem ordibálnak eksztatikus hangon, hogy ``HÜLYE
ZÁMBÓ DZSIMI A KURVA ANYÁD, NYALD KI AZ ANYÁD
3,14NÁJÁT, stbstbstb´´ Most erre meg mit monygyak?
Kapják be egy teherautó f@$zát és Anubisz legyen
kegyes a lelkükhöz?
Bejegyzés ideje: 2003. november 4. kedd, 14:12:24
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
G! Hogy az isten rohassza Rád a reterátot! B*szóggyá meg, de nagyon!!! Azt a háromágú veres velláját az ördögnek!!! Többet ilyen képeket ne küldjél, mert ma is mi volt? Bejövök önfeledten dolgozni, mindjárt nézem is a leveleimet, erre majd elokádom magam, a gyomrom felkavarodik és csak háromnegyed óra kellett, mire úgy-ahogy megnyugodott, de most meg majd befosok! Az isten szerelmére, kímélj meg!
És el is felejtettem mindent, amit be akartam írni!
Bejegyzés ideje: 2003. november 4. kedd, 08:46:11
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
G! Hogy az isten rohassza Rád a reterátot! B*szóggyá meg, de nagyon!!! Azt a háromágú veres velláját az ördögnek!!! Többet ilyen képeket ne küldjél, mert ma is mi volt? Bejövök önfeledten dolgozni, mindjárt nézem is a leveleimet, erre majd elokádom magam, a gyomrom felkavarodik és csak háromnegyed óra kellett, mire úgy-ahogy megnyugodott, de most meg majd befosok! Az isten szerelmére, kímélj meg!
És el is felejtettem mindent, amit be akartam írni!
Bejegyzés ideje: 2003.
november 4. kedd, 08:45:31
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Ezek xerint a többijek nem tértek
még magukhoz a sok sokktól a képek láttán
ami érte ûket. a ennek örömjére küdtem
nektek méleshben cép képekot még. MaLYd aki a
webmászter, rakhatna fel belõllük, indittványozom
egy gallérja megalapítását és keresztülvitelét.
Közben a hétvégje alatt eszembe jutott Klárika egy korábban feledéshbe merült mondata, miszerint (az öltözködõ LYuLiról mondotta volt): ``Fölesik a juha a LYuLYija...´´
Az Ifj. Böldömükhy Tihamér is megörvendeztetett bennünket egy újabb köpéssel: ``Ne idegesítsetek! Tuggyátok, hogy én egy hülye ember vagyok, egy bölcs, okkos, hülye ember...!´´
Egyébiránt egy
újabb Böldömükhy-szótár összeállításába
fogtunk bele a LYuLival, melyben az alábbi szavak és kifejezések
találhatók: (elkövetõk: Id. és Ifj Böldömükhy
Ferdinánd, Id. Ferdinándné, valamint Böldömükhy
Rozália, aki az éd'csanyám, és némely szavat
már ide beírtam korábban, de emlékeztetésül...)
egrecíroz
lipinkázik
dürüszöl
szatyikul (néha szatyikol alakban)
Most több nem jutott eszembe,
de maLY' még ahogy eszembe LYutnak, úgy beLYírom ûket.
Addig is mozst lépten vizslát.
Bejegyzés ideje: 2003. november 3. hétfõ, 21:14:28
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
G! Rohaggyá meg a súJJemellõs bácsis képed miatt, majnem szembehánytam E.-at!!!
Ma úgy elpilledtem, hogy kimentem a konyhába inni egy kávét.
A mikróban gondoltam felmelengetem egy cseppet. Mikor kinyitottam a
mikró ajtaját: az egész kávé a forgótányéron
szépen elterülve, a csésze pedig átfestve kávébarnára.
A pofám leszakadt iLYeTTemben!
Egyebet nem tudok mondani.
Bejegyzés ideje: 2003. november 3. hétfõ, 15:09:33
Neved: G
E-mail címed: G
Honlapod neve: A súlyemlõs bácsi után egy másik
gyöngyszem ish
Honlapod URL-je: http://66.115.136.60/media-ploop/pictures/none/24532.yourbrain.jpg
Hozzászólás: Nah megint dõlök alunni.....
Bejegyzés ideje: 2003. november 1. szombat, 04:15:13
Neved: GeneYos
E-mail címed: ganay.jozsef@tsz.net
Honlapod neve: Anális inkább.... Ha kell, még mutatok
ilyeneket.....
Honlapod URL-je: http://66.115.136.60/media-ploop/pictures/none/8475.weightlifting.jpg
Hozzászólás: Hogy az úristen rohassza meg az eget!
Mi ez a humpákolásh itten? Jó, jó, a büdös
nádvágó a kaszát jó! Anyuka az úristen!
Hát mostan van az a
késõbb, mert elég elfoglalt voltam mostanában,
na! Néjány bejegyzéshre MINDJÁRT, azaz tüstént,
avagy menten reflektorálok, avagy reflektoreszkálok, ámde
elõtte egy kis élmény-beszámolót hadd legyen
szabad ide szabnom szebb pillanatainkból:
Ma megint a tükrösht bújta a LYuli (idõnként
szok' olyat), miközbe' Clara Hutchinson, magyar hangja Pussmoghy Klári
fõszereplésével nézte, hogy az annya hogyan boldogul
a szemõldög kicsupálássával, amit mondtam
iss nekije, hogy minek aztat kicsupálni, amit a jójisten adott
és odarakott nekije....
Aztán sziporkázott még a lányom ish, de olyanokat,
hogy! Egyszer mekkérdeztem, mert eltûnt a szemünk elõl,
hogy hol van, erre azt mondja a kis szemtelenje nekem, hogy ``Itt vagyok a
szobában, APUSKÁM!´´ De még mondott olyanokat,
hogy már nem is M-Léxem..... Egyébként tévéfüggõ
lett a kis lelkem, vagyis inkább hogy tévéKAPCSOLGATÁS-függõ,
mert ahogy felkel, már elsõ mondatai között ott van,
hogy ``Bekacsojam a tévét?´´ És ha nem kapcsolhatja,
akkor szomorkodik. Ha tévézni akarunk, akkor õ a be-
illetve kikapcsoló személyzet....
De néha olyan dolgokat is csinál, amitõl az embernek
szinte gõzölög a búrája, ezért kitaláltam,
hogy klónoztatni kéne a drágát, ésh minden
vindózos számítógéphez ajándékba
adni egyet belõle, mert ha gõzölög tõle a fej,
talán kevésbé fagyékonyak még a szgépek
is... Miccóltok találmányhoz?
Reflektoreszkábálásh:
D! Hadd idézzek Anthekirt-tõl, akit nem ismerek, és a
munkásságát sem tulajdonképpen, de most hadd szedjek
elõ olyan mondatot, ami az õ száját is elhagyhatta
volna: Gépelje a ****om! Tudod te mennyit termeltünk augusztush
óta? Hát még a shaját íráshajimnaka
felétõl ish rosszul lennÁk!
D! (még mindég) ElnÁzÁst kÁrek akkor, bizonyára
félreolvastam valamit a multkor, de mostanra már az ish eltûnt,
esetleg a LYuLi monitorján otthon utána nézhetek, hogy
kinek, vagy minek a bejegyzését olvastam tévesen (lehet
hogy fejen állva olvastam, ami néha megesik), de nekem úgy
rémlett, hogy valaki aszonta, hogy nyilvánosh PegÁzOsh
próba lészen, ésh én készpénznak
vettem aztat....
Nah mostanra menten aludna
vizslát!
Bejegyzés ideje: 2003. november 1. szombat, 01:50:37
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: B*ssz!
Nemrégiben kaptam D!
barátomtól egy rövid szöveges üzenetet, a következõ
tartalommal, miszerint Stóhtbuci elköltözött a családjától,
otthagyta a nejét, meg a gyerekeit...
Szerintem kiszavazták! Már csak hárman maradtak... de
ki húzza legtovább? Hát.. szerintem a nejét most
a szomszédban lakó fiatal suttyó, hahaha! :-))
Más:
Bár még nem láttam a Zinter Juhot, de sejtem, hogy a
következõ dizájn nem szerepel rajta: Csinálok IBMTV
feliratot a mikrofónia nyelére, nem? Kérem? (az erdélyiek
miatt!) Had' tiprógggyon a sok szerencsétlen emberfajzat, hogy
kinek adott interjuhot!
Na kellemetes 7végét, boldog magömlést mindegy kinek!
F.......... az IBMTV jelenti:
Bejegyzés ideje: 2003. október 31. péntek, 15:18:07
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás: G! Egy kicsit késõbb, de mikor???
Srácok! Az elõbb ért véget a zünnepség, mert az osztályunk miniszteri elismerésben részesült! Persze lóvét is kaptak, de a piszkok meg se hívtak pezsgõzni. Igaz, hogy semmi közöm az egészhez, mert múltbeli teljesítményükért kapták, de mindegy. Én elvártam volna! Az azért elgondolkodtató, hogy milyen könnyen lehet jó teljesítményt elérni? Gratulálk a kibaszott osztálynak, hejjj!!! Vagyis inkáb: hellly!
Hát, b*sszátok meg tegnap borzasztó, hogy mi történt itt! Fél kettõkor mondja a kllégám, hogy menjek ki vele, meghív egy kapucsínóra. Mondtam, hogy inkább haza mennék, de azért hagytam magam rábeszélni. Majd elmegyek, ha megjöttünk. No, kb fél óra múlva visszajöttünk, és ekkor következett be a tragédia. Még a születésnapom táján kaptam a stresszoldó nevû vicces valamit, amit gondolom mindenki ismer, de ha nem, az se érdekel. Na, ezt megmutattam Erzsókomnak is, akkor csak ketten voltunk (azt mondja most a Zerzsókom: namost én még annyit megcsinálnák?- a lányának , aki bejött, hogy idegesítsen). Meg is beszéltük, hogy elindítjuk a kollégánknak, hadd csodálkozzon. De ez elmaradt, mert a kolléga nem jött dolgozni, utána meg én se, se E. se. De tegnap mikor visszajöttünk, egybõl hallottam, hogy zizegnek a termeszek a kolléga gépén. Õ közben mesélt nekem valamit, én meg majdnem összefostam magam, úgy kínlódtam, nehogy elröhögjem magam, hogy mikor veszi már észre. E-re egyáltalán nem mertem ránézni, mert akkor biztos, hogy felnyerítek, de szemem sarkából láttam, hogy takarja nagyon az arcát, meg bújik a monitor mögé, éreztem, hogy alig bírja visszatartani õ is a röhögést. Kisvártatva I. is felfigyelt a hangokra: mi ez? Halljátok? Ne beszéljetek! Mi ez? Itt már nem bírtam, vigyorognom kellett, de ez E. kacagása mellett nem volt feltûnõ: teljesen vörös fejjel, hatalmas vigyorral hahotázott, de úgy rázta a nevetés, hogy a teste vonaglott, a feje kb. fél méteres amplitudóval ingott fel-le. Szörnyû látvány volt!
A program nagy sikert aratott, I. kolléga népszerûsítette rendesen. A fél központ idejött megnézni. Max. hangerõre tekerte a hangszórókat, úgy lõtte a termeszeket géppisztollyal, közben pedig kaján vigyor ült az arcán és káromkodva szidta szegény hangyákat?
Szép nap volt?
Bejegyzés ideje: 2003. október 31. péntek, 12:14:59
Neved: GeneYos
E-mail címed: id.pussmoghy.ferdinand@tsz.net
Hozzászólás: Bejegyzéseitekre egy kicsit késõbb
reflektálok, most még egyelõre nem kapok szikLát...
Egy kicsit régi már, lehet, hogy ösméritek, de azért
benyomatom ide, mert hátha szívesen látott-olvasott vendég.
Ímé:
A sötétségméro
Csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! Meghoztuk, szereljük!
- Mit?!
- Hát a sötétségmérot. Pardon, szabad?
- Miféle sötétségmérot?!
- Hogyhogy mifélét? Nem tetszett papírt kapni?
- Nem én!
- Akkor tessék.
- Nekem ne szereljenek ide semmit! Van nekem már mindenem! Gázóra,
villanyóra, homérobol ketto, vekker...
- Sötétségméroje is?
- Az nincs, de...
- Nalátja. Hol van még a minden.
- ... és mit mér...ez?
- Hát sötétet. Hova szereljük?
- ... talán oda...a sarokba...
- Nem lesz ott neki túl sötét?
- Nem az kell?
- Nézze, túl sötétben könnyen tönkremehet.
Nem szabad túlterhelni. Meg aztán...maga is rosszabbul jár.
- Miért?
- Nagyobb lesz a sötétszámla.
- Mi?! Még fizessek is a sötétért?!
- Miért? A villanyért nem fizet?
- Azért igen, de...
- Akkor meg ne csodálkozzon. Szóval, ha a sarokba tesszük,
ott többet mér majd, bár tehet elé egy lámpát,
csak akkor a villanyszámla lesz nagyobb.
- Jó, tegyék az ablak elé.
- Rendben. De...akkor meg a szoba lesz egy kicsit sötét.
- Ettol a kis vacaktól?
- Dehogy. Ez csak a mérohely-beméro.
- És mekkora a méro?!
- Kétszer négyszer feles.
- ...méterben?
- Igen.
- Nincs kisebb?!
- Csak nagyobb. Hatszor kettes, hétszer hármas meg nyolcszor
négyes. De az már közületi.
- És miért ilyen nagyok?
- Hogy ne tudják ellopni. Meg aztán kell a hely a fogaskerekeknek,
a plombának, a hangszigetelésnek. Így is dübörög.
- Mi?!
- De sokat csodálkozik. Bizony vége az éjszakai nyugalmas
csöndnek. Na, behozzuk.
- Leolvasni tudja?
- Azt is nekem kell?
- Igen. Kevés az emberünk. Szóval, nem könnyu leolvasni,
mert világosban nem mutat semmit. Sötétben meg maga nem
lát semmit. Egyedül él?
- Szerencsére.
- Ez esetben nem az. El kell végeznie a leolvasó tanfolyamot.
- ...jaj...
- Nyugi. Mindenki átmegy. Elobb-utóbb. És csak két
hónap. A lényeg az ugrás.
- Milyen ugrás?
- Hát a villanykapcsolótól a mutatóig. Leolvasás
elott felkattintja a villanyt, aztán usgyi! Fénysebesség
plusz egy picire kapcsol, hogy
elérje a mutatót.
- De ha gyorsabb vagyok a fénynél, ekkor még sötétben
érek oda és nem látom, hogy mennyi sötét
van.
- Azt nem. De meg tudja fogni a mutatót, hogy ne menjen vissza nullára,
mikor odaér a fény. Mondom, nem nagy ügy. Ugrik, igyekszik,
és már csak várja a fényt, meg leolvas.
- ...és ha nem egyedül élnék?
- Akkor a társa kezeli a villanykapcsolót, maga meg a mutatót
fogja.
- És mi lenne, ha elemlámpával csinálnám?
Megfogom a sötétben a mutatót, és rávilágítok.
- Szabálytalan. A lámpa a lábára eshet. Volt már
ilyen. Megijedtek az adattól.
- Én szorosan fognám a lámpát.
- Biztos?
- Biztos.
- Na jó. Akkor adunk egy beutalót az elemlámpafogó
táborba.
- Hova?
- Hát a lámpafogó kiképzobe. Jó a hortobágyi?
- Nem tudom, még sohasem voltam benne...
- Nagyon jó. Amerikai módszerekkel képeznek. Eloször
faágon gyakoroltatják a markolást, aztán felkerül
a lámpaszimulátorra, végül pedig levizsgázik
éleselemessel.
- Tetszik a program, de tényleg jól tudok fogni.
- Uram, én elhiszem, de ha nincs róla igazolása a sötétség-leolvasás
ellenor megbüntetheti.
- O is fog jönni?
- Hogyne. Keddenként. Akkor mindig itthon kell lennie. Ne nézzen
rám ilyen sötéten, mert magasabb lesz a számla!
- ...ez a ... ellenor pontosan mit ellenoriz?
- Hát, hogy maga szabályosan tud-e leolvasni. Nem hajol-e túl
közel a géphez.
- Miért, mi történik, ha túl közel hajolok?
- Még ezt sem tudja? Beüti a fejét!
- ..jaj...
- Jaj bizony. De igényelhet leolvasó sisakot.
- Na jó, feladom. Nézzék...nem lehetne, hogy maguk nem
találtak engem itthon?
- Hát...
- Kétezer?
- Rendben. Viszlát.
- Inkább ne.
Ajtóbecsukás.
Szinte azonnali csengetés, ajtónyitás.
- Jó estét! De jó, hogy hazaért! Az elobb nem
találtuk otthon...
Bejegyzés ideje: 2003. október 30. csütörtök,
22:36:58
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Ja, D!
Te hogy emlékszel az ominózus adótan vizsgára,
mert én már elég homályosan! Elevenítsd
fel elébb te, aztán majd hozzáfûzöm a magamét!
Bejegyzés ideje: 2003. október 30. csütörtök,
21:00:10
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
HOGY A JÓ BÜDÖS
KURVA ANYJÁT AZ EGÉSZ SZÉJJELBASZOTT FASZKALAP PICSA
BANDÁNAK! IBM IBM, IBM, IBM, IBM, IBM!!!!!!!!!!!!
MI EZ??????????????
HOL VANNAK A BEÍRÁSOK AUGUSZTUS-OKTÓBER KÖZÖTTRÕL??????
IBM, IBM, IBM, IBM!!!!!!
.........na egy kicsit megnyugodtam! Nálunk is volt jutalomosztás, kivétel nélkül mindenki kapott, az is, aki két hónapja van itt, kivétel: én! Ok: polgári szolgálatos vagyok. Na most erre mi a faszt mondjak?
- Ön mikor fasírozott
utoljára?
- Na az meg kicsoda?
(riport 2)
Bejegyzés ideje: 2003. október 30. csütörtök,
20:34:25
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
A kurva életbe, hogy ezek nem félnek az istentõl, hogy megrúgja õket egy szürke ló??? IBM! IBM!IBM! IBM!
Kérem!
Annyira fel vagyok háborúva, hogy azt, aki itten törölt,
azt halálra ítélem, patkányokat az arcába
engedõ szerkezet által a kiéhezett patkányokat
az arcába engedve, hogy meghaljon!
Mert már éppen azon kezdtem morfondírozni, hogy feladom eddigi életem és leugrom a felüljáróról a földre, amiért nem tudom elérni a vendégkönyvest, amióta a betegszabaságosról visszatértem, pedig minden nap nagy svunggal kívántam volna egy csomó mindent beírni. És erre végre itt van, de ki van törölve!!! Az isten batta meg!
G! Miféle PeGázos próbára nem tudtál Te eljönni??? Jobb lenne, ha nem sértegetnéd a szent ló szellemét, hogy mi próbálunk!!! Ezt a gyalázatot! Itt és most a szívemre tehetem a kezem, vagy bárki más szívére, s állíthatom, hogy nem volt semmilyen próba!!! Csak tegnap elõtt egy rövid. De azon kívül semmi. Te inkább a vetítésre gondolhattál, ami akkoriban volt. Itt jegyezném meg, mindenki figyelmét felbátorítva:
ÚJABB, JOBBNÁL IS JOBB RIPORTOK KÉSZÜLTEK!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Csak egy idézet:
- Önnél mikor telik be a pohár?
- Már betelt!
És a beszélgetés mindössze ebbõl állt!
De több poént senki kedvéért nem sütök
el!
Emberek! Mégújabb örömhír: felterjesztettek
jutalomra! Mivel sokaknak feltûnt, hogy egyedül én nem kaptam
még, és mi velem a baj, miért nem elégedettek
velem, hogy már mindenki kapott (van aki többször is), csak
én nem? Meg vagyok most hatódva, hogy így értékelik
munkámat hirtelen... Ponyóka bátyjának volt évfolyamtársát
idézném, amikor megkérdezték az univ tv-tõl,
vagy rádiótól, vagy mittudomén, hogy mi a véleményed
errõl, meg arról?
- Kapjátok be a kis f*szomat!
Nekem is ez a véleményem a bagázsról. A büdös is úgy megváltozott, hogy azt mondja, jutalomszabit szokás adni, de ha nekem pénz kell, akkor õ kiharcolja a pénzjutalmat. Mondtam, hogy le vagyok kötelezve, de azért csak menjen a csába.
Szóval vannak újságok...!
Pl. mindenki tudomására szeretném hozni, hogy mivel ki
van adva, ezért másfél hete beköltöztek!
Jaj, mit láttam tegnap a tv-ben! A stólbuzi elköltözött
otthonról!!! Külön költözött a feleségétõl
és a gyerekeitõl, akikkel naponta háromszor beszél
telefonon. Hogy száradna le a farka annak is. Már ha van. Én
továbbra is rosszul vagyok tõle.
Mit akartam még beírni?
Na, mindegy, lényeg, hogy ilyen frankón alakulnak dolgok, komolyan örülök! Még egy PeGÁZOS próbát is sikerült összerittyentenünk. De minek?
Na, majd írok, ha eszembe jut, amit akartam!
Üdv!
És G!, ha van benned egy csöppnyi önérzet, akkor begépeled
a LYuLYi "monitorján" megtalálható régi
beírásokat!!!
Errõl a csöppnyi
önérzetrõl jut eszembe, amikor Tarvízijóban
síjeltünk a sulival, és négyen voltunk fiLYúk
az osztályból meg egy csaj. A csaj full kezdõ volt. Néhány
nap után azért felmerészkedett arra a pályára,
amin mi tengettük másnapos napjainkat. Itt volt egy igen széles
kanyar a pálya elején, aminek a szélén volt egy
szép kis ív, ahol mi mindig pihengettünk. Nyugágyat
csináltunk a lécekbõl, botokból, és úgy
napoztunk egy olyan 5-8 méteres szakadék szélén.
Mikor a csaj feljött, megmuattuk neki ezt a jó kis nyugis helyet,
megcsináltuk neki a nyugágyat. Azután elhagytuk, és
csúszkáltunk elfele. Mikor ismét felvitt bennünket
a felvonó, és kiszálltunk belõle, egyik osztálytársam
imígyen okított bennünket:
- Ha van bennetek egy cseppnyi önérzet, akkor mind a hárman
lefaraljuk az Adriennt!
Ebben hamar megegyeztünk. Elindult az elsõ, hatalmasat faralva
a hanyatt fekve napozó LeLyányra, alaposan beterítve
õt hófelhõvel. A következõ versenyzõ
éppen az volt, aki kitervelte ezt az egész gyalázatot.
Eléggé felgyorsult és elvétette a féktávot:
kifaralta a botokat a LYán alól, aki így alaposan a földre
huppant, ill. hóra, alatta meg a két léc, meg a 2 bot.
Biztos finoman símogatták a hátát... Ekkor érkeztem
meg és rötyögve hatalmasat faraltam, ezzel mintegy megadva
a kegyelemdöfést a földön fekvõnek, egyszersmind
beterítve egy lágy hófelhõvel. Mondanom se kell,
remélem, hogy A. borzasztó dühösen tápászkodott
fel és kezdett futni utánunk. Kénytelenek voltunk sietve
tovacsúszni...
Na, akkor rohadjatok meg! Á, csak vicceltem!
Bejegyzés ideje: 2003. október 30. csütörtök,
09:06:22
Neved: Gil Games
E-mail címed: G
Hozzászólás: Nem is vagyok Gil. Nem is jáccok
én semmit. Sõt eposzt se' írok. Csak néha ide
az állj bí emmre.
Nekem otthon (Lyobban mondva
a LYulinak) megvan az utóbbi hónaposhok munkályha is,
de persze csak csupán kinyomtatott változatban. (Lyuli ugyanish
csupán papír-alapú internet-hozzáféréssel
rendelkezik - hahahaha) De azért bibibibibíííííííííí!!!!!!!!
Bejegyzés ideje: 2003. október 29. szerda, 23:59:14
Neved: G
E-mail címed: G
Hozzászólás: F! Van egy új szivatáshosh
5lés, majd élõszóban eléd terjesztem. Nagyon
LYó dolgok sûlnének kifele, ha én mondom. Nekem
mindenki elhiheti!
Bejegyzés ideje: 2003. október 29. szerda, 23:53:20
Neved: GeneYos
E-mail címed: r-clone@netposta.net
Hozzászólás: A jó büdös francba, most
mi a frász van, hogy szépen feLYezzem le magam. Akaromírni
ki. A jó édes anyját ennek a marhaságnak itten,
hogy ki kellett radírozni a beírásainkat? Hát
mik vagyunk mi? Hát nem? Hogy az a tetves nádvágó
a kaszát! Hát minek vannak az olyan elektronok, amik nem tartósak?
hát nem? Most már aztán elég legyen, mert kiköszörültetem
a szemeimet, és mehet az egész banda a csápolni! És
külömben is! Az meg fõleg! Ma volt Árklón próba,
és mondhatom! Amint lássátok, felejim, szümtökhel,
mik vogymuk, vogymuk nékem lenni új ímélcímesh
ish... Ugyanish szarakodásh vala az mailbox.hu-nak is. Most meg beragad
állandójan a k betû a billentõzetemen, aminek nagyon
tudok örûni.
Ha találnátok valahol városszerte egy fölösleges
basszusgitárost, valahol, esetleg kidobva, vagy a falnak támasztva,
vagy mittu domain, akkor azonnal jelezzétek ezt felém, legyetek
olyan genyók!
Mindenkinek LYobbulásht, már aki beteg! Meg aki nincs itt, annak
meg fõleg!
D! Lehet, hogy most mégsem próbálom ki azt a cellulózós
esszenciját, mert megüresedett az anyagi kerekem.
Végzetül egy viccesh:
-Halló?
-Elnézést, ez a kilenc, három, négy, három,
hét, hét, nyolc, öt, négy?
-Nem, igen, nem, igen, igen, nem, nem, igen, igen, igen.
Bejegyzés ideje: 2003. október 29. szerda, 23:50:21
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: EXTRA.HU!!! Az IBM!!!!
No complett.
Hát igen. Elúszott
az utóbbi hónapok munkája. Hát ezért dolgoztunk
annyira!?! Az IBM!!!
Aljas Dzsúval mi van? Ki az a Gé? Gilgames? Sújtólég
a faszom! Nacsá!
Bejegyzés ideje: 2003. október 29. szerda, 10:26:38
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
akkor jó!!!
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 19. kedd, 08:07:29
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: D! Az nem erõlködésnek
mondható, hanem inkább a koncentrálás egyik formájának.
Nézd meg a nagy mûvészeket, egy-egy szóló
elõtt mennyire összpontosítanak... Égtem a bizonyítási
vágytól, nehogy besüljön a mutatványosh!
Nem sült be.
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 19. kedd, 07:25:12
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás: Kedves Gyerekek!
Újabb tragikus hírrel kell kezdenem. Úgy volt, hogy egész héten egyedül leszek, nem is jöttem még soha ilyen vidáman dolgozni! A tragédia azonban éppen ekkor következett be. Amint jöttömben egy sarkon befordulék, szörnyû látvány tárula jóságosh szemeim elé: a lékkondishcsaj épp egy 40 méterrel elõttem sietett "dolgozni". Nem tudtam mit tegyek, most amikor mégse Pestre megy, hanem dolgozni jön? Csak mentem balgán utána... Ez nap is tönkrement... Mert már az is szörnyû volt, ahogy ment, nemhogy a tudat, hogy mégis bejön, hogy az IBM a seggénél fogva!
Még az a szerencsém, hogy pénteken alaposan feltöltõdtem a ZH-nál tett látogatásom során!!! Hát kérem, az leírhatatlan volt. A ZH teljes legénysége ott volt, sõt kiegészültek Francfonnajburggal is, no és persze BozzyCicca halványnejével.
Zsé asszonyról
többek között megtudtam, hogy nem szereti elaprózni
a dolgokat, úgy is mondhatnám, nem szereti a nyeszegetést,
nem úgy Vacak, aki él-hal a nyeszedékért. Zsé
assz. pedig farhátból is 10-15 kilót szokott egyszerre
a kosarába tenni. (Még jó hogy van gornnye)
Ágiról kiderült, hogy félig titkos kísérleteket
végez egy mûanyag flakonba rejtett tejadaggal, és a mai
munkaebéd alkalmával felmerült a gyanú, hogy talán
abból a savóból cseppent a Bozzy cipellõjére
is, s az marta szét a ragasztást nem olaj!
Francfonnajburgról egy rossz szavam nem lehet!!! Kérem, ez az
ember annyira makulátlan, hogy a múlt héten tanulta csak
meg az egyik kollégájától a "Szarok rá!"
kifejezést. Ehhez hozzátartozik, hogy Bozzy lemérte a
köztünk levõ magasságkülönbséget,
ami végül is eldöntetlen maradt, de szerintem én vagyok
a magasabb, nem a Franci. Ez azonban egyáltalán nem lényeges
momentuma a pénteknek. Bár lehet, hogy este, amikor összefutottam
Franccal, mindössze egy gyors helót dobott felém, s már
el is fordult, hiába nyújtottam kezemet feléje. Ami még
fontos - többek közt -, hogy Zsé asszonynak igazán
semmi kifogása az ellen, hogy Franci apukája lilára fesse
ki a ZH-t, õ szereti a lila színt. A tárgyalásokat
egyébként Ági bonyolította, mint ahogy a Golyó
útja c. remekmû forgatása elõtt és utána
meg közötte is õ volt a producer. Õ legalábbis
így hiszi. Én legalábbis azt hiszem. A Golyó útja
egyébként kiváló alkotás Botondtól,
egy ember legyen aki elmarasztaló kritikát mond, az hülye!
Igaz, hogy csak az utolsó másodpercben válik érthetõvé
a kisfilm, de sebaj! Azon se nagyon gondolkodjon senki, hogy a zöld golyón
kívül mi a kapcsolat a billiárd és a természet
között! Meg hogy kék bolygónak szokták a Földet
mondani, azt hiszem! Mi kevesek vagyunk Botondhoz mindenképpen. Botond
for president!
Aztán jó fél órás készülõdés után sikerült elhagynia mindenkinek a ZH fedélzetét. Bozzynak azonban az ajtóban eszébe jutott, hogy telefonálnia kell, viszzamentünk. Egy-két mp múlva Ági is visszajött. Ekkor Bozzy szánt szándékkal egy akkorát fingott, hogy beleremegtek a Szécheny-tér házai. Lélegzetem is elakadt... Hunyadit meg majdnem levitte a szél a lováról! De Ági se Christy nem szólt egy árva szót sem. Bozzy meg persze próbálta rám kenni. Talán sikerült is.
Bozzy mai esetéhez annyit kell csak hozzátennem, amit élõszóban mondott el. A kiigazítás lényege csak annyi, hogy a Fõnökasszony ma nincs benn. Ám Bozzy olyan idegesh lett a telefonálló miatt, hogy ezt teljesen elfelejtette, és egyébként is úgy szereti a kenyéradóját, hogy mindig mindenhol maga mellé képzeli, így fordulhatott elõ, hogy majdnem megcsókolta!!!
F! B! Lesúlytó hír, hogy erõlködni kell!!!
Ezt én sem gondoltam volna a legszelídebb álmaimbab sem!!!
Üdv!
1-re kilépek.
ûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûûû
Fidósh! Hivatalosh vagy a keddeshre?
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 18. hétfõ, 14:23:01
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: B!
Tévedés áldozata vagy. Ez egy teljesen átlagos nap volt a számomra. Az erõlködésbõl meg azt mutatta meg teljes valóságában, hogy ez nem szórakozás... :-))) Bocsát!
a legszarabb az egészben,
hogy miközben olvastam a bejegyzésedet, pont telefonon beszéltem
egy pesti céggel, háááát, elég ciki
volt nyihegni a telefonba, baszod! Hogy is üti az ecséd a kolompot?
Haha!
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 18. hétfõ, 13:20:18
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Ma történt egy felháborító eset. Felhív bennünket egy nõ. Kérdezi, hol van a Zöld-Híd, elmagyarázom neki, következõ kérdésétõl majdnem arcon csókoltom a fõnökasszonyt, aki rezzenéstelen arccal ület elõttem. A kérdés szó szerint így hangzott: "Mi az Önök telefonszáma?" Hát nagyon vissza kellett fognom magam, nehogy csúnyát mondjak. Hogy a rohadt, retkes, mocskos kurva életbe hívott fel minket, ha nem tudja a számunkat. Fél órába telt, mire megnyugodtam.
Szombaton összefutottam Fidóval a Decibelben, hazafelé együtt mentünk autóval. Nagyfokú felháborodásomnak szeretnék hangot adni, mivel eddig úgy hallottam, hogy Fidó nagy fingszakértõ, mûveli is a sportot. Ezért döbbentem le, hogy nehéz puppolnia, úgy erõlteti a dolgot, tehát nem csak úgy természetesen jön. És akkor ott erõlködöik nekem a kocsiban, csakhogy egy büdöset szellenthessen. De lehet hogy csak rossz napot fogott ki, és én pont ekkor találkoztam vele.
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 18. hétfõ, 10:49:56
Neved: B
E-mail címed: B
Hozzászólás:
Kéremszépen a Paliklaci szövegeit olvasván úgy vágtam magam pofán, hogy majd hanyatt estem.
Köszönöm GeneYos-naknek hogy tegnap délután megörvendeztetett egy ilyen nagy eseményrõl sms-ben, tegnap hanyatt is estem a magampofánvágásától, öeöm volt nézni.
D! CD-írásra bármikor betérhetsz, szakítok rá idõt!
F! Telefonos e-mail? Adok én neked betyárkodni, a régi számod benne van a telefonomban, úgyhogy engem ne zaklass efféle marhaságokkal!
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 15. péntek, 11:18:10
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Na de Fidósh! Így a lelkembe?!
Valóban, ez a polgszolg az aranyérrel jár, elõre
mondom. Egész nap ülni, dolgozni, írni... Még a
zíbéjemmre is alig jut idõm.
De vannak jó gyógykészítmények, úgyhogy ne lovalljátok bele magatokat a tömködésbe!!! Jó?!?!?! Nem szeretnék mégeccer a tömésemrõl hallani!!! Mit gondoltok, az én seggem már mindenre alkalmas??? Azt a jó istenit!
Fúj, de mérgesh lettem!
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 15. péntek, 09:32:44
Neved: F
E-mail címed: f
Hozzászólás: P*cs*k!
Ez a Palik igen közlékeny
gyerek! Most aztán sokkal okosabbak lettünk! :-)
D! Orrvérzést nem tudunk kezelni, de az aranyeredet szívesen
visszatöfköggyük, brfhahaha!
Tegnap telefonellopásh esete forgott fenn, egyebet nem tudok mondani,
kértem, hogy kapcsolja ki Pin-kód kérés nem volt,
Pukk-kódomat meg már szerintem az egész ország
ösmeri :-).
Pofán vágom magamat
(orrvérzés) !
Látod, D, nem kell orrvérzésig b*szni, baszod! Dugni,
mint a lopott telefont... már ember lányát?!? Férfi
a nõvel? Mint az állatok, he?!?
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 15. péntek, 09:13:13
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
B! Nem tudtam menni tegnap a ZORR(O)vérzéses eset miatt! Tudnál számomra a közeljövõben egy újabb lehetõséget biztosítani, hogy megtörténhessen a cédé másollása? Kösz!
Üdv!
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 15. péntek, 08:35:34
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Na, ezt olvassa végig aki bírja! Ez a Palik Laci egy igen bõbeszédû, értelmes fickó!!!
(http://www.nemzetisport.hu/Formula-1_index.php)
SztárChat Palik Lászlóval
Március 5-én, szerdán 10:00 és 11:00 között
a Formula-1 magyar hangja, a Hungaroring Sport Rt. vezérigazgatója,
Palik László válaszolt az Önök kérdéseire.
Oliver Kahn 2003-03-05 10:43:25
Szia Laci!!!!!
Mondj vmit!
Palik László
2003-03-05 10:54
Nagyon szépen köszönöm a meghívást, és
további kellemes napot kívánok mindenkinek!
zoty 2003-03-05 10:28:48
Cso LAci!Egyet megkerdeznek toled miert gyok kettovel mentetek a sivatagba
mi ertelme van igy egy versenynek?
Palik László
2003-03-05 10:52
Gyere ki, meglátod.
Áron 2003-03-05 10:28:47
Szerinted most melyik pálya avat világbajnokot?
Palik László
2003-03-05 10:52
Nem tudom.
Warhammer 2003-03-05 10:28:47
Lehet esélye a világbajnoki címre másnak is Schumacheren
kívül?
Palik László
2003-03-05 10:51
Nem tudom.
TZS 2003-03-05 10:28:04
Szia Laci!
Te sportoltál valamit a Dakar elõtt, versenyszerûen?
Palik László
2003-03-05 10:51
20 éve mindennap sportolok. Mindenevõ vagyok.
Picurka 2003-03-05 10:26:47
Szia!
Néhány személyes kérdést tennék
fel, ha nem haragszol.
Manapság mindenki könyvet ír. Te nem akarsz ezzel megpróbálkozni?
Honnan ismered Koleszár Sándort? Szereted a hokit?
Nem tudod véletlenül, hogy Héder Barna hová járt
középiskolába? (Csak azért érdekel, mert
valószínüleg egy iskolába járt anyuval.)
Köszi!
Palik László
2003-03-05 10:51
Írástudatlan vagyok. Walesbe járt középiskolába.
green eagle 2003-03-05 10:26:16
hello kinek drukkolsz?
Palik László
2003-03-05 10:50
A versenynek.
Warhammer 2003-03-05 10:25:53
Button szerinted hányadik helyen végez majd az év végén?
Szerinted mire lesz képes a BAR?
Palik László
2003-03-05 10:49
Sajnos egyik kérdésre sem tudok választ adni.
green eagle 2003-03-05 10:24:00
hello,azt szeretném kérdezni,hogy miben alakul át legjobban
a Hungaroring,és hogy kinek drukkolsz?
Palik László
2003-03-05 10:49
A célegyenes változik a legjobban. Senkinek.
Socco 2003-03-05 10:22:51
Most komolyan: amikor "eltûnt" Damon Hill, tényleg
nem láttad, hogy befutott másodikként? Lapaj azt írta
a könyvében, hogy rájátszottál, mert ez a
"Hova tûnt..."-kiabálás késõbb
jó reklám volt neked.
Palik László
2003-03-05 10:47
Egyszerûen hülye voltam.
Ági 2003-03-05 10:20:08
Két kérdésem lenne:
Az átalakított új Hungaroringen szerinted kinek lesz
a legnagyobb esélye ( cspat, és versenyzõ)?
Milyen esélyeink vannak , hogy Ecclestone 2006-utan ne vegye el a nagydíjat?
Palik László
2003-03-05 10:46
1. Erre nem tudok válaszolni.
2. Ezen dolgozunk mindennap.
Bara 2003-03-05 10:19:58
Vissza fogsz valamikor térni a köztévébe?
Palik László
2003-03-05 10:46
Nem valószínû.
Anonim 2003-03-05 10:19:26
HELO!
ÖN SZERINT A RENAULT MILYEN ESÉLYEKEL INDUL??
Palik László
2003-03-05 10:45
Erre nem tudok válaszolni.
kovzol 2003-03-05 10:19:03
Szia Laci, azért merlek tegezni, mert sokszor hallottalak már
a Bumerángban a Sláger Rádioban, miota vagy kapcsolatban
Bochkor Gáborral?
Palik László
2003-03-05 10:45
Amióta Damon Hillel.
Tony 2003-03-05 10:18:31
Szia Laci!
Mikor válik véglegessé a Hungaroring új nyomvonala?
Palik László
2003-03-05 10:44
Másfél héten belül.
cyrill 2003-03-05 10:16:12
Szia Palik Laci! Érdeklõdnék, hogy a pénteki idõmérõ
edzés közvetítve lesz e? Nagyon jó lenne! Különben
a szabály módósítások csak színesebbé
tehetik, az amúgy ellaposodó FORMA 1-et...talán izgalmasabb
évad elé nézhetünk! GO RENAULT!!!
Palik László
2003-03-05 10:43
Nem lesz közvetítve a pénteki edzés.
Börte 2003-03-05 10:15:34
Elõször is gratulálok a Dakar rally teljesítéséhez!
Szeretnél még visszamenni a sivatagba? Ami leginkább
érdekel, hogy hogyan lett belõled annak idején kommentátor?
Az elmúlt 3 évben sok régi motoros vonult vissza a versenyzéstõl
(a F-1 lassan kezd egy átjáróházzá vállni,
nem?), neked ki hiányzik azok közül keginkább? Most
ki a kedvenced? Ha lehet ilyent kérdezni egyáltalán.
Meddig leszel még kommentátor? Csak azért kérdem,
mert az elmúlt 3 évben csupán a te szövegeid miatt
volt érdemes nézni a közvetítéseket, ugyanis
a Ferrari dögunalmat hozott az életembe! A végére
még egy kérdés: Nem lehetne megoldani, hogy a jövõben
Kimi Räikkönen nevét rendesen mondjátok ki (a helyes
ejtés: "rejkkönen", csak onnan tudom, hogy finnül
tanulok.)? További jó munkát!
Palik László
2003-03-05 10:43
Köszi. Igen. Véletlenül. A Lapaj (Dávid Sándor).
Majd figyelek.
Roland 2003-03-05 10:15:27
Laci, szeretnék gratulálni a Dakaron elért eredményhez.Jövõre
Dakar?? Ujra? Mondjuk egy másik autoval BMW X5??
Palik László
2003-03-05 10:40
Köszi. Igen. Hát, ha tudnál egyet szerezni...
Áron 2003-03-05 10:10:36
Szia Laci ? Melyik futam a legemlékezesebb számodra? Melyik
külföldi helyszint szereted vagy szeretted?
Palik László
2003-03-05 10:39
Minden hungaroringi. Jerez a kedvencem.
Roland 2003-03-05 10:09:33
Szevasz Laci! Igazak a hirek azzal kapcsolatban hogy a dohány reklámok
megszûnésével a Magyar nagydij is megszûnik?
Palik László
2003-03-05 10:38
Nem.
Ferrari 2003-03-05 09:56:25
A Hungaroring átépítésével mennyire módosul
pontosan a pálya hossza?
Palik László
2003-03-05 10:37
Pár száz méterrel.
Jani 2003-03-05 09:52:59
Szevasz Laci!
Engem a leginkább az érdekelne, hogy mi az, amit másként
csinálnál egy Dakar-rali felkészülésénél.
Bizonyára több tapasztalatot is szereztél a legutóbbi
versenyen. Az idei eredményhez természetesen gratulálok.
Üdv: jani
UI. remélem még azért szabadidõdben motorozol.
Palik László
2003-03-05 10:37
Motorozok. Hasonlóan fogok készülni, mint az ideire, és
remélem, hogy folyamatosan nõni fog az átlagsebességünk.
vidék 2003-03-05 09:51:30
Helló Laci !
Gratulálok a Dakaron elért sikeredhez!
Ezzel az eredménnyel Magyarország hírnevét növeltétek!
Még egyszer gratulálok!!
A kérdésem az lenne , hogy (más sportágról
van szó: Labdarúgásról) mit szólsz a Dunaferr
jó teljesítményéhez ?
Palik László
2003-03-05 10:36
A gratulációt köszönöm szépen. Sajnos
nagyon hülye vagyok a focihoz. Ezért oly hiteltelen lenne, ha
bármit is mondanék.
Jaymz 2003-03-05 09:46:05
Helló Laci!
Van e arra esély hogy lessz valaha ismét gyorsasági motoros
vb. futam a hungaroringen?
Van egyáltalán róla szó bármilyen szinten
is?
Ha nem miért nem?
Gratula a Dakarhoz!
Palik László
2003-03-05 10:33
A gratulációt köszi. Remélem egyszer még
lesz. A halk egyezkedés több éve folyik (de ne áruld
el senkinek).
Mihályi Csaba 2003-03-05 09:45:16
Tisztelt Palik Úr! Kérdésem a következõ lenne:
Ön, mint a Hungaroring Sport Rt. vezérigazgatója hogyan
látja a következõ Forma-1-es szezont? Ön szerint a
szabálymódosítások ellenére is a Ferrari
fogja vezetni a versenyeket? Vagy talán egy új változás
következik be? És még egy kérdés: Miért
nem közvetíti az RTL Klub a pénteki szabadedzéseket???
A német RTL emlékezeteim szerint azokat is közvetítette.
Valamint konkrétan hogyan lesz átépítve a Hungaroring?
Ez már biztos, hogy át lesz építve? Kérdéseimre
adott válaszát elõre is köszönöm. Tisztelettel:
Mihályi Csaba Ui: Remélem, még jó sokáig
lesznek Nagydíjak a Hungaroringen.
Palik László
2003-03-05 10:32
1. Nincs tippem.
2. A szombat-vasárnapi eseményekre rendelkezik joggal az RTL.
3. Reményeim szerint gyorsabb lesz a pálya az átépítést
követõen..
K. P. 2003-03-05 09:31:48
Szia Laci!
Milyen a jelenlegi kormányzat hozzáállása a Magyar
Nagydíjhoz? Az erkölcsi elismerésen túl hozott-e
valami "kézzel fogható" hasznot a decemberi "Év
legjobb versenye" díj? Köszi! K. P.
Palik László
2003-03-05 10:30
A kormányzat hozzáállása azt gondolom, hogy tökéletes
a Magyar Nagydíjhoz. Igen, szerintem ez a díj kézzelfoghatóan
bizonyította, hogy hazánk képes a világszínvonalon
teljesíteni, ha lehetõséget kap rá.
platós 2003-03-05 09:30:28
Laci!
nem invitáltak még F1-es gép volánja mögé
? talán már csak az hiányzik ! :)
Palik László
2003-03-05 10:27
A tavalyi évben lehetõséget kaptam a Michelin Driving
experience program keretében egy Forma-1-es versenyautót vezetni.
Állat volt!
Ildi 2003-03-05 09:13:13
Szia Laci!
Az lenne a kérdésem, hogy miért törölték
el az Osztrák nagydíjat, amikor ugyanolyan szabályozások
vannak életben, mint Németországban, vagy más
Eu-s országban? Ráadásul olyan versenyek is vannak eu-s
országokban, ahol nem írhatják ki a cigimárkanevet
az autóra, mégis megmaradhatnak a naptárban?
Palik László
2003-03-05 10:24
Minden futammal úgymond "személyre szabott" megállapodás
van életben bizonyos feltételeket illetõen. Az Osztrák
nagydíj törlésének információim szerint
nincs közvetlen kapcsolata a dohányreklámokkal.
Benyo 2003-03-05 09:02:05
Kedves László!
Õszíntén kérdem, hogy nem unod-e még "A
Dakar" sajtóbéli miszticizálását.
Több évig éltem Svájcban és szerintem csak
egy adrenalinnövelõ passzió unatkozó milliomosoknak,
amelybe sikk belevágni. Ezért nem érzem hitelesnek "az
aknamezõ melletti ébredéseidet", amelyet a sajtó
flegmatikus-heroikusan elõadsz. Szerinted nem volna jobb a versenyre
szánt pénzt az ottani éhezõknek adni?
Palik László
2003-03-05 10:22
Erre a felvetésre nincs jogom reagálni. Én csinálom
a dolgom, a minõsítés az Ön joga. Az, hogy egyetértek
vele, vagy sem, az a magánügyem.
Schumacher 2003-03-05 09:01:27
Hova tûnt Damon Hill?
Palik László
2003-03-05 10:19
el...
Socco 2003-03-05 08:45:43
Szerintem úgy kellene csinálnod, hogy aki kiesett a versenybõl,
azt kihúznád egy listáról, és így
nem tévesztenéd össze mással.
Palik László
2003-03-05 10:19
Köszi.
xboy 2003-03-05 08:38:08
Nagyon bírom, hogy olyan igazán pörgõs emberke vagy,
rengeteg dolgot csinálsz (vezérigazgató, kommentátor,
Dakar, terepralibajnokság, egy-egy olimpiához hasonló
beugrás ide-oda). Hogyan bírod idõvel, erõvel?
Mennyi idõ jut a családodra? Átlagsan mennyit alszol?
Csumi csá!
Palik László
2003-03-05 10:18
4-5 órát alszom. Jelenleg a kutyámmal élek, aki
jól bírja, hisz minden este kap kaját.
Héder Barna 2003-03-05 08:04:14
Mennyi szerepe van a tehetségnek a Dakar ralin? Mert ugye te egy újságíró
vagy, nem autóversenyzõ? Hogyan készültél
a versenyre?
Palik László
2003-03-05 10:16
Attól függ, hogy mi a cél. Ha az elsõ tízben
akarsz végezni, ahhoz már bizony-bizony jó nagy adag
tehetségre van szükség. Nagyon-nagyon sok edzéssel.
Socco 2003-03-05 07:58:13
Gratulálok a Dakar teljesítéséhez! Az F1 közvetítéseid
viszont lehetnének kicsit színvonalasabbak. Idén fel
fogsz ismerni minden pilótát?
Palik László
2003-03-05 10:14
A gratulációt köszönöm. Azt, hogy mindenkit fel
fogok ismerni, nem ígérhetem, de hidd el lassan 20 éve
nagyon törekszem rá.
Camel 2003-03-05 07:36:40
Mostanában a Forma-1-ben mi a helyzet a dohányreklámokkal?
Ha jól tudom az EU tagországokban már nem lehet cigireklám?
Palik László
2003-03-05 10:13
2005 májusától tiltott az EU országokban a dohányreklám.
XRV750 2003-03-05 06:52:18
Elõször is szívbõl gratulálok a Dakar-ralin
mutatott teljesítményhez és hasonló sikereket
kívánok a továbbiakban is. Az én véleményem
az, hogy aki a Hondát szereti, rossz ember nem lehet.
Motorral rajthoz állnál a Dakaron?
Palik László
2003-03-05 10:13
Nagyon szépen köszönöm. Motorral soha!!!!! Aki ezt motorral
teljesíti, az biztos, hogy a Marsról jött.
a real margit es csikkrago bulls 2003-03-05 05:22:24
Palik Ur!
Mekkora az eselye hogy egyszer megtalaljak az eltunt Damon Hill-t? ..."Hova
tunt Damon Hill....hova tunt damon hill...?..." csak viccelek..Hogy lehet
az hogy Magyarorszagon meg a Formula-1 Nagydijat is keptelenek kihozni nyerersegesen?
Palik László
2003-03-05 10:11
Ahogy az elõbb említettem a rendezõ vállalat számára
soha sehol a világon nem volt nyereséges a Forma-1.
Hajnalka 2003-03-04 23:55:59
Kedves Palik Úr!
A múltkor a Nõk Lapjában olvastam egy interjút
Önnel, amelyben azt mondta, hogy természetesen "alapjáraton"
közgazdász. Én is az vagyok, a nagyobbik fiam pedig nagy
Forma1 rajongó és lenne 1-2 kérdésünk. Miért
veszteséges a magyar futam? Milyen bevételek és kiadások
vannak? Külföldön nyerességes? Készültek
kiamutatások ezekrõl illetve arról, hogy milyen hasznot
hoz az országnak? (Ha igen, akkor valahol hozzáférhetõek
eze a tanulmányok?) Egyébként ha a magyar futamot sem
rendezzük nyereségesen, akkor hogyan akarunk olimpiát Budapesten?(bocsánat,
ez utóbbi nem is Önnek szól...)
Köszönjük a valaszokat, sok sikert a továbbiakban!
Üdvözlettel: Hajnalka
Palik László
2003-03-05 10:10
lásd korábban
hutch 2003-03-04 23:02:22
A Héder még ott van melletted a Hungaroring Rt-ben? Mi van vele?Szoktatok
még néha "ötödölni"?
Palik László
2003-03-05 10:08
Nem, már nem dolgozik a ringen. A televíziós munkájára
összpontosít. Húú, nagyon rég nem játsszottunk,
de jó, hogy mondod.
magyar 2003-03-04 22:17:58
Laci, szerinted mennyi esélye van reálisan Baumgartner Zsoltinak
arra, hogy Forma-1-es pilóta legyen?
Palik László
2003-03-05 10:07
Esélye van, és azt hiszem ez már maga hatalmas dolog.
öcskös 2003-03-04 22:15:44
Szia Laci!
Két kérdésem lenne:
1. Gondolom személyesen ismered Ecclestone mestert. Milyen ember? Jó
arc vagy nagyon el van szállva?
2. Mi a helyzet a Magyar Nagydíjjal? Miért veszteséges?
Mekkora az állami támogatás az idén? Egyébként
kb. mennyi hasznot hoz az országnak?
Köszi a válaszokat!
Palik László
2003-03-05 10:06
1. Egy rendkívül korrekt, komoly üzletember.
2. A rendezõ vállalat számára a Forma-1 mindenhol
a világon veszteséges. A nyereség nemzetgazdasági
szinten jelentkezik. Az állami támogatás ebben az évben
3 milliárd forint. A nemzetgazdasági haszon pontosan nem számszerûsíthetõ.
Doki 2003-03-04 21:17:13
Szeretném megkérdezni, hogy hova tûnt D. Hill????
Palik László
2003-03-05 10:04
Visszavonult.
Anonim 2003-03-04 17:07:42
Kedves Laci! Örülök, hogy visszajöttél épségben
a sivatagból, s teljesítetted a kitûzött célodat.
Tök mindegy, hogy mások mekkora teljesítménynek
tartják a 25. Dakar teljesítését, csak az a fontos,
hogy Te mit gondolsz errõl, neked mit jelent ez! Szívbõl
gratulálunk neked a Ákos fiammal, aki üdvözöl.
Most a Formula-1 hoz lázba bennünket, kérdésünk
az, hogy szerinted megverhetõ-e nagy Schumi? Ki lesz az 1., 2., és
3., helyezett az idei versenysorozat végén? Tippelj!!! A dohányreklámozók
eltünése után meddig és mibõl lehet még
profit orientáltan fenntartani a "cirkuszt"? Lesz-e valami
újítás az idei Hungaroringen? Üdv: B
Palik László
2003-03-05 10:03
A jókívánságot köszönöm. Soha nem
szoktam tippelni. Szerintem egyrészt még jó ideig lesz
a Forma-1-ben cigarettareklám, másrészt a részben
kiesõ szponzori hátteret az új gazdaság vezetõ
vállalatai fokozatosan pótolják. A pálya lesz
új.
robika 2003-03-04 15:47:39
Kár, hogy nem Dávid Sanyival közvetítesz már.
Hogy van a jó öreg Lapaj? Szerintem még mindig ott lenne
a helye. Volt stílusa!:)
Palik László
2003-03-05 10:00
Hála Istennek jól van. A Hungaroringen együtt dolgozunk.
Õ a sajtófõnök.
dede 2003-03-04 15:46:30
Szeva!
Milyen érzés a liftbõl közvetíteni? Te, aki
szinte a pilóták között éltél, nem hiányzik
az élõ verseny varázsa?
Palik László
2003-03-05 09:59
Én szeretem azt a liftet, sõt ha belegondolok, hogy nem kell
napokat utaznom ahhoz, hogy dolgozhassak, akkor egyenesen imádom.
Saca 2003-03-04 15:37:18
Hello Laci!
Egyszer mondtad, hogy nem elképzelhetetlen egy oválpálya
Hungaroringen. Talán már a CART-ra gondolsz? Tényleg,
ha elmegy a F1 Magyarországról, elsõ lépés
lenne a CART-ot megkeresni? Vagy a Moto GP-t?
Palik László
2003-03-05 09:57
Nekem az a feladatom, hogy a Forma-1 itt maradjon.
tibsi 2003-03-04 15:34:32
Mit válaszolsz azokra a kritikákra, amelyek szerint a Dakaron
csak sétakocsikáztál, és nem igazán versenyzõi
teljesítmény amit ott produkáltatok? Amúgy személy
szerint gratulálok, hogy sikerült megcsinálnod.
Palik László
2003-03-05 09:56
Nekem nincs jogom a válaszra, én csinálom a dolgom és
a külvilág joga az értékítélet.
Sergio 2003-03-04 15:31:07
Mikor jött az ötelt, hogy átépítsétek
a ringet? És miért? Több fórumon is elmondtad, hogy
szerinted úgy jó ahogy van és mindig az év egyik
legizgalmasabb versenyét futják rajta. ez utóbbit mondjuk
nem is értem az utóbbi 3-4 év után.
Palik László
2003-03-05 09:55
Az utóbbi 3-4 évben tényleg unalmas volt, és ez
indokolja az átépítést.
MayDay 2003-03-04 15:25:54
Mi 2000-ben az Év Emberének választottunk Téged
az olimpiai konferálás miatt, és megszavaztunk egy olimpiai
aranyat is. Ugye Te konferálod a 2004-es olimpiát is?
Eszter, Eszter, Laci, Zoli, Rajmund
Palik László
2003-03-05 09:54
Utólag is köszönöm szépen. Viszont a 2004-es
olimpiát már nem tartom valószínûnek.
aladar 2003-03-04 09:49:29
Sokféle "foglalkozásod" van, te minek tartod magad?
Ha egy külföldi nyaraláson a szomszéd hotelszoba lakója
megkrédezi, hogy "vatdujudú?", akkor mit válaszolsz?
Palik László
2003-03-05 09:53
Hivatásos amatõr.
Gejza 2003-03-03 23:10:27
Csákó Paliklaci!
Mit jelent neked ma, jó néhány hét múltán
a Dakar teljesítése? Férfiúi büszkeség,
valóra vált álom, beteljesített bizonyításkélnyszer?
Palik László
2003-03-05 09:51
Nekem ez a mai napig egy hatalmas örömérzés.
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 14. csütörtök, 14:38:26
Neved: D
E-mail címed: D
Hozzászólás:
Na, ma is jó nap van! Erzsókom az asztala fölé dõlt
enyhén, de ez is elég volt hozzá, hogy roppant hátán
szétfeszüljön a ruha és jól láthatóvá
váljon melltartójának hátsó (háccsó)
része: vagy hat centi széles pánt, kb. 6 csattal. De
ez nem érdekes.
ûûûûûûûûû
Délelõtt voltam az orr-fû lgégén, mert Kedvesemnek csakazértseakart elállni az orrvérzése. Mentõvel vitték, oszt 3/4 óra alatt összehegesztették. Én mondtam neki, hogy ne idegeljen föl, de addig feszítette a húrt, míg orrba vágtam. Ez van. De nem tesz feljelentést, mert nagyon szeret. Már bocsánatot kértünk egymástól, és megígértem, hogy többet orrba nem verem, mert ilyen (ijen) könnyen elpattan a zere. Majd kitalálunk valami mást. Bozzy, tudnál tanácsot adni? Esetleg hasbarúgásra gondoltam! Öcsédet is megkérdezhetnéd...!
Mindezt persze csak az higgyejel, aki bolond!
Olyan meleg van, hogy nem bírom a szemem nyitva tartani. A rohattéletbemosmá!
Üdv!
A Magyar Gladiátor Szövetség (szöveccség) Fõtitkára
Bejegyzés ideje: 2003. augusztus 14. csütörtök, 12:46:15
© 2004 AtonHotep GeneYos SkyGazer